Így is lehet(ne)
„Egy éve kezdtük el a nyomozást az állami vállalatokon élősködő, a közbeszerzési pályázatokat manipulálni igyekvő, s ezáltal nagy hasznot bezsebelő szervezett bűnözők ellen. Így jutottunk egyre közelebb a keresztapákhoz és más gyanúsítottakhoz. Az akcióban négyszáz kommandós vett részt, akik csak közvetlenül a razzia megkezdése előtt, borítékban kapták meg, hogy hova kell menniük, s kiket állítsanak elő.”
Még mielőtt bárki azt hinné, hogy ezeket a velős mondatokat valamelyik magyar rendőrségi illetékes mondta mostanában (vagy a közelmúltban), az sürgősen keresse fel kezelőorvosát vagy gyógyszerészét akut elmezavar miatt.
Nem, sajnos ezt pénteken Robert Slachta, a szervezett bűnözés felderítésével foglalkozó cseh rendőri alakulat parancsnoka nyilatkozta azután, hogy egy rakás kormány és minisztériumi tisztviselőt, valamint üzletembert dugtak ideiglenesen hűvösre korrupció, törvénytelen haszonszerzés, illetve hivatali hatalommal való visszaélés alapos gyanúja miatt.
Pedig de jó lenne, ha egy-két ilyen kemény magyarázat a hazai nyomozati és igazságügyi szervek valamelyikének vezetőjének a száját is elhagyná.
Ok biztosan lenne a kutakodásra. Például itt van az a sokszor citált trafikmutyi. Mondjuk, el lehetne indulni a „szekszárdi vonalon”: itt kiderült, a helyi képviselő-testület előre eldöntötte, hogy a városban mely’ megbízható emberek nyithatnak dohányüzletet. De akár a „hódmezővásárhelyi vonal” is kutatható: egy ottani nagy dohánycég lobbizott a trafiktörvény elfogadása érdekében, minő véletlen, a nagypolitika közvetlen élvonalába került (volt) hódmezővásárhelyi polgármesteren keresztül. A cég első embere a minap a 168 Órának adott interjújában bevallotta, hogy a Fidesz-frakciótól kapta az eredeti törvényjavaslatot, és „az utolsó módosítás volt talán az enyém, véleményeztem a javaslatot.”
De van még példa bőven. Mondjuk, érdemes lenne megnézni, hogy a zsíros falatnak ígérkező közbeszerzési pályázatok – tehát állami/önkormányzati vonatkozású megrendelések – úgy 70-80 százalékán vagy önállóan vagy másokkal közösködve miért mindig ugyanaz a magyar vállalat nyer. És mindegy milyen szakterületű a tender, autópálya- vagy vasútépítés vagy hulladékkezelés, ez a cég a mindenkori „befutó”.
Persze, ha nagyon akarnának, a hazai nyomozó hatóságok lejjebb is szétnézhetnének. Szinte nincs olyan városi önkormányzat az országban, ahol ne lennének százezres, esetleg több milliós tételű tanácsadói szerződések, amelyek többnyire baráti jutalmazásokat tesznek legálissá és valamilyen tevékenység mögé rejtve látszólag hivatalossá.
De nagy valószínűséggel hiába várjuk, hogy itthon a cseh főrendőrhöz hasonló tényeket közöljön – pedig ez „zene” a tiszta magyar közéletre vágyók számára. Amíg egy – talán volt – párttag főügyészként tüsténkedik, és amíg egy párttag képviselő felesége lehet a főbírói hivatal irányítója, addig idehaza független felderítésről és igazságszolgáltatásról felesleges ábrándozni. Milyen közel van Csehország és milyen messze is…