AD-blacklist1

2013
feb.
02

És akkor így szólt a kalauz: …

Írta: Oszvald György

Igazság szerint az ellenőrzés oldaláról nézve egyáltalán nem izgat az egyre több járaton bevezetett első ajtós felszállás. Bérletem van, s bár egyáltalán nem vagyok megelégedve a BKV közlekedési kultúrájával, inkább megvásárolom 30 naponként a korlátlan számú utazásra jogosító új(!) matricát. (Csak nehogy bajt okozzak ezzel a jelzővel, hogy korlátlan, mert még valamelyik vízfej – némi prémium ellenében – kitalálja a korlátozottan igénybe vehető bérletet, az egyszerűség kedvéért dupla áron!)

 

Szóval, nem izgulok, ha mutatni kell a bérletemet (másoknak e menetjegyüket) a sofőrnek. No, akkor itt álljunk csak meg egy percre!

   Mert mit is olvasok a BKV honlapján erről a szenzációs „újításról”? Idézem: „…a járművezetők ellenőrzik az utazási jogosultságot a felszállás előtt. Amennyiben felszálláskor az utas nem rendelkezik érvényes jeggyel vagy bérlettel, emelt áron jegyet vásárolhat a járművezetőnél, hiszen elsődleges célunk nem a pótdíjazás, hanem a jogosulatlanul, azaz érvényes jegy vagy bérlet nélkül felszálló, ezáltal hosszú távon mind a Budapesti Közlekedési Központnak, mind pedig – közvetve – a többi utasnak kárt okozó bliccelők számának csökkentése. Az első ajtós felszállás ellenőrzési rendszere pedig megteremti a lehetőséget arra, hogy még a felszállás előtt kiszűrjük a bliccelő utasokat.”

 

  Hadd ne akarjak az indoklást megfogalmazó BKV-s munkatárs szellemi színvonalára alacsonyodni, a magyar nyelv szabályairól meglévő tudásáról polemizálni! De nem tudom röhögés nélkül megállni: a felszállás előtt senki sem tudja ellenőrizni az utazási jogosultságot, hiszen ott állok ugyan a megállóban, de ez még nem jelenti, hogy utazni is akarok, így hát mit is ellenőriz bárki is a felszállás előtt? Ha meg már felszálltam, nem tudok érvényes, azaz kezelt menetjegyet mutatni a sofőrnek, mert ott, ahol felszállok – egy-két járattól eltekintve – nincs kezelő szerkezet. Elsődlegesen a lépcsőtől balra, az első kapaszkodó rúdra vannak szerelve. Így hát, legyek bármilyen lelkiismeretes, kezelem a jegyet, de mire visszafordulok és néhány lépést megtéve bemutatnám, már el is sodort vagy hat-hét utas a busz közepe felé.

   Kiegészítésként megjegyzem, hogy tapasztalataim szerint a jegynek látszó sárgás papírt vagy a jegytömbnek látszó fehéres csíkot többen csak felemelik, a sofőrre sem nézve – ő sem néz ám senkire, csak előre vagy csak úgy nézelődik! – és már beljebb is léptek egy-két lépést. Élelmesek ezek a látszólag jogosan utazók, hiszen éppen a BKV deklarálta, azért a sofőröket kötelezték a röhejes „felszállás előtti” utazási jogosultság ellenőrzésére, mert így nem kell több ellenőr! Azaz, ezeken a járatokon maga BKV legalizálta a bliccelést! Hajrá BKV!

 

   De eltekintve ettől a gazdasági malőrtől, mondok még egy-két esetet, amit azok, akik ezt a marhaságot kitalálták, el sem tudnak képzelni. (Vélhetően nem BKV-val utaznak.) Nem kell ahhoz első ajtós felszállás, hogy lássuk, az emberek többsége – buszon, villamoson, metrón – fellép, belép a jármű belsejébe, ha jókedve van, beljebb megy két-három lépést, ha nincs. marad ott. Az ajtónál. Ja, hogy még tizenöten felszállnának, az őt már nem érdekli, ha meg valaki udvariasan szól, ugyan menne kicsit beljebb, még dühös is lesz, ki az a bátor, aki zaklatni meri?! A jármű hátulja meg üres! Aki meg le akar szállni, megteszi ezt az első ajtón. Hiszen éppen ott áll vagy az van közelebb. Ja, hogy fel akar szállni egy csomó utazni vágyó? Kit érdekel! Hajrá BKV!

 

   Ifjabb koromban éppen azért szüntették meg a kizárólagos első ajtós felszállást, hogy az említett eseteket elkerüljék, gyorsítsák az utasok ki- és beszállását, ezzel csökkentsék a közlekedési eszköz megállóban eltöltött idejét, azaz, a menetidőt. Egy lépés volt ez a kívánatos, magasabb színvonalú közlekedési kultúra felé.

   Akkor hogy is van ez? Hülyeséget vezettek be 20     -25 éve a mindegyik ajtót igénybe vehető le- és felszállással? Vagy most hülyültek meg a BKV-sok? Nem tudom! De azért: Hajrá BKV!

   Azt viszont tudom, hogy voltak napok, amikor a havazás után latyakos, sáros volt az út, a kosz beterítette a buszok oldalát, hátulját, ablakait, a sár rászáradt a felületekre. (Az ajtókat fényesre suvickolták az utasok kabátjai!) És az embereknek ezeken a redves-szaros-koszos-hányinger járműveken kellett (kell) utazni. Nem is tudom… A sofőrök – még azt is belátva, hogy emberből vannak ők is, és néha a szükségüket is el kell végezni a végállomáson vagy éppen egy cigarettát nekik is el kell szívni – nem lennének rábírhatók arra, hogy tisztítsák le a járművüket? Ha nem ők, hát akkor a közmunkások! Tudtommal nem a BKV fizetné az alamizsnájukat –, mert így még néhány száz munkahelyet lehetne teremteni az ígéret egy millióból – hallod Viktor?

 

   Persze, van még egy javaslatom, kedves BKV! Nem lenne egyszerűbb a 70-es években még divatban volt kalauzt visszaállítani? Felszállás a hátsó ajtón, Mari néni vagy Józsi bácsi ott ült az ajtótól jobbra, előtte a hely szűkre szabva, elkerülni nemigen lehetett a jegy megvásárlását, ha valaki hepciáskodott, lekapták az utasok a tíz körméről, s még a jegyét is kezelte a kalauz! (Azok a régi szép idők! Egyszer sem tudtuk becsapni Miskolcon a 12-es busz kalauzát az egyetemre tartó járaton, de a Miskolc-Tapolcára tartó 2-n sem! Vagy jegy, vagy bérlet kellett! Nem volt mese! A sofőrnek meg tényleg „csak” a vezetés volt a feladata. Megjegyzem, ő most is azt tartja elsődlegesnek, és magasról tesz arra, van-e bárki első ajtón felszállónak utazási jogosultsága – így vagy úgy…)

 

   Ja, és ha mégis megvalósítanák ezt a kalauzos retró ötletet, igényt tartanék némi jutalékra, úgy 10% megfelelne – egyfajta sikerdíjként! Mert ugye, mondanom sem kell, hogy ez is része lehetne az ellenőrök tehermentesítésének, a költségtakarékosságnak, és ezért én is tettem akkor valamit. Hát nem?