A hit és a gerinc viszonya
Olvasom, hogy egy balatonalmádi középiskolában az igazgató jegyzőkönyvezés mellett faggatta ki a diákokat arról, vajon beszélgetett-e velük sztrájkról, a keretszámokról és a diáktüntetéseket kiváltó egyéb témákról a tanáruk? Amikor pedig a szülők számon kérik, hiszen kiskorú csemetéik nemigen kérdezhetők felügyelet nélkül politikai nézeteikről, tanárokkal való ideológiai viszonyukról, amikor a történtekről egy sajtóorgánum kérdezi, azt feleli, hogy a „Veszprém Megyei Kormányhivatallal egyeztetve ad majd választ.” Nem ő saját magától, nem ám! Egyeztet!
Hát, már ott tartunk, hogy egy iskolaigazgató – „biztos, ami biztos alapon, nem szeretném, ha kirúgnának indoklás nélkül” – nem mer saját véleményt formálni. Csak a kormányhivatallal egyeztetve! Mi ez, ha nem diktatúra, ha nem egzisztenciális rabszolgaság?
Egyik oldalról értem én, de a másikról el nem fogadhatom! Csak azt kérdem az összes fideszes képviselőtől (merthogy a törvényeket mégiscsak ők szavazzák meg a 2/3 birtokában): vajon, hol a határa annak, hogy egy Orbán Viktor nevű cezaromániás agresszornak úgy behódoljanak, hogy napról napra leköpik és átkozzák őket a szomszédjaik, ismerőseik? S ha mégsem, de kétértelmű nézéssel rájuk mosolyognak köszönéskor, akkor nem jut-e eszükbe, hogy a kényszermosoly mögött lassan a gyilkos megvetés van? (Valószínű, eszükbe jut, de ők is félnek!)
Vajon a gerinc elvesztését a busás képviselői fizetés és egyéb jövedelmek (bizottsági tagságok és ilyen olyan pozíciók, felügyelő bizottsági, intéző bizottsági, stb. alibi „állások” hovatovább aránytalan költségtérítések) megtartása, a hatalom, hatalmi mámor megőrzése motiválja?
Nézzen magába mindenki és saját maga szembe köpése nélkül jelentse ki önnön tükörképe előtt, ha meri és ha így van: Hiszek a Fideszben, hiszek egy vezírben! Vagy talán akkor marad el a szembeköpés, ha így szól a tükörképhez: – Eszem ágában sincs visszamenni pedagógusnak havi nettó 100-110 ezerért egy rakás hülyegyerekkel bíbelődni, vagy osztályos orvosnak vagy átlagos ügyvédnek vagy adminisztrátornak vagy akárminek, mi voltam képviselői létem előtt, és gürizzek a kb. havi 138 ezres nettó átlagbérért? No nem, ennyire hülye nem vagyok!
Vagy elemezzem a társadalmi mozgásokat? Értelmiségi szülők – értelmiségi gyerek (egyetemet végzett) vagy értelmiségi szülők – szakmunkás gyerek (fizikai) lesz az irány? Biztos, hogy a narancsos képviselő úr/asszony középiskolás gyereke be fog jutni az egyetemre? Pontok, keretszámok, ingyenes oktatás. És ha nem, akkor? Apuci, anyuci az összegrundolt, számla nélkül kapott átalányokból fedezi majd a londoni, brüsszeli, madridi, stb. egyetemeken való tanulást? Na ne már, hogy az én csemetémet röghöz kösse valaki is! Vagy mégse jól gondolom a félelem és a gerinc viszonyát?
A balatonalmádi esetben a folytatás borítékolható volt. Egyfelől az igazgató kivívta a népharagot, másrészt vizsgálat indul ellene: „Hivatalból indított hatósági eljárást szerdán Péterfalvi Attila, a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság elnöke annak megállapítására, hogy a Balatonalmádiban működő Magyar–Angol Tannyelvű Gimnáziumban megvalósulhatott-e a személyes, illetve adott esetben különleges adatok jogellenes kezelése – tájékoztatta a NAIH csütörtöki közleményében az MTI-t.”
Az a véleményem, hogy az igazgató asszony vagy túlbuzgó vagy fél. De az a sorrend is jó, hogy fél, ezért túlteljesít. (A kis sztahanovista!) Az elsődleges baj az, hogy van mitől félnie! Másodjára meg az a baj, hogy magától eszébe sem jutna jegyzőkönyveket írogatni. Csak csendben kérdem, nem egyszerűbb lett volna neki, ha a bepanaszolt tanárt és néhány diákját szembesíti? Azonnal kiderült volna az igazság. Persze, értem én, miért nem így tett: akkor hiányzott volna az „… oszt’ jó napot!” kitétel.
