A Sziget Fesztivál elé…
Olvasom a hírekben, hogy itthon és Szlovákiában is felszámoltak egy-egy hatalmas kábítószer ültetvényt. A sikert imígyen kommentálták:
„Akár hiány is lehet marihuánából a Sziget Fesztiválon – ezt mondták a rendőrök, miután megtalálták az ország eddigi legnagyobb kenderültetvényét. Egy Nógrád megyei férfi és nő Magyarországon és Szlovákiában is nagy mennyiségben termesztett indiai kendert, a lefoglalt áru értéke több százmillió forint. Az ültetvényeken vietnámiakat dolgoztattak – számolt be az m1 Híradója.”
Nos, meglepett a felütés, mert Európa legnagyobb (és legjobb) fesztiváljaként jegyzett Sziget Fesztivál hírei elsődlegesen nem a drogozásról szóltak és szólnak. Igaz, nem tagadom, jómagam két-három évig (úgy 1997 környékén), a drogozás feltételezése miatt igencsak nehezen engedtem el akkor tinédzserkorú lányaimat a sátrazással egybekötött koncertparádéra. Nagyon erős fenntartásaim voltak, féltettem őket, nehogy valami rosszba sodródjanak bele.
Később, mikor egy könnyűzenei lap kiadásával foglalkoztam, és így sajtóbelépőt sikerült szereznem éveken át, személyesen tapasztaltam meg a Sziget hangulatát. Nehéz bármihez is hasonlítani… Óriási és felemelő élményeim vannak… Találkozás Farkasházy Tivadarral a jazz sátorban Roby Lakatos koncertjén, jelen lenni a Besh O drom együttes elvileg debütáló előadásán az egyik mellékszínpadon, tapsolni és őrjöngeni az Amorf Ördögök koncertjén Péterfy Borinak, szurkolni a Bárka színház Ablak Zsiráf előadásának a színházi sátorban, és mezőségi csárdást táncolni (pardon, táncot imitálni) egy magyarpalatkai banda muzsikájára a Világzenei Színpad előtt, az akkor még tinédzser Debreceni Zitát fotózni a Sziget Szépe versenyben, hatalmasakat röhögni a MÉZ együttes poénjain, és még ezernyi hasonló történés, hogy hajnalban, amikor már a lábamat sem éreztem, kigyalogoljak a szomszédos utcák egyikében leparkolt autómhoz és a lehajtott ülésen rajtaütés szerűen álomba zuhanjak, később az éjszakai járatok gyönyörűségeit élvezve Óbudáról a Százados útra buszozzak, villamosozzak. Ez is a Sziget volt – éveken keresztül.
Láttam olyan részeg fiatalokat, mint hat taliga majom, talán láttam drogmámorban tántorgókat is, nem tudom… De a három-négy év alatt készített számtalan interjúban senki sem azt magyarázta, milyen jó is ez a fesztivál, mert itt akkor veszek füvet, amikor akarok… Nem! Más volt a lényeg! A hihetetlen nagy nevek, a szinte minden műfajt és azok árnyalatait is átfogó minőségi kínálat.
Láttam Demszkyt Gerendai Károllyal, nem éppen kora délelőtt, az igaz, de a körülötte tolongó médiamunkásoknak nem a drogról beszélt. Kipróbált egy éppen útba eső ijász-standot, majd néhány méterrel odébb belekóstolt a krisnások ételébe.
Láttam és hallottam a villából éppen csak kikerült, botcsinálta tévériporter Majka ostobaságait, de talán pontosabb a nyelvtudás hiányát ordas hülyeséggel elütő „hős” reakcióját mondani (tessék mondani, a celebek mindenhez értenek?). De láttam és hallottam az egyik vidéki nagyváros tévéseinek korrekt interjúját is (angolul) az Apocalyptica együttessel.
Amiket leírtam, ezredtöredékei mindannak, amiket átéltem, megtapasztaltam a 4-5 év alatt. Így nemigen értem, hogy egy drogfogáskor miért éppen a Szigetet kell kipécézni? Vajon kinek esne jól, ha mondjuk a Kapolcsi Művészetek Völgyét vette volna elő a rendőrség? Ott is van rock, ott is vannak koncertek, ott is van színház, a Völgy is éppen most van, egybeesik a fogással… Vagy egy meccset a nemrég indult NB I-ből…
Szóval, nem drog! Koncert! Sőt, koncertek sokasága, minőség és semmihez sem hasonlítható fesztiválhangulat! Tudom, mert jártam a Szigeten!
