AD-blacklist1

2012
jún.
22

Kompenzálás

Sajnos az a magyar politikai élet hibája, hogy még egy olyan nagyszerű dolog is, mint a kimagasló emberi teljesítmények kitüntetéssel való elismerése is teljesen átpolitizált, mára az országos jelentőségű plecsnik odaítélésekor gyakorta érezheti úgy a kívülálló – és néha én is így vélem –, hogy néhány személy esetében ez afféle jutalom az épp’ uralkodó kurzusnak tett szolgálatért. Kár érte.
Azt már Kőbányán is volt szerencsém tapasztalni, hogy egy-egy helyi díj odaítélése – ki érdemli meg, vagy ki nem – milyen indulatokat gerjeszt a képviselő-testületben. Ha igaz az információm, akkor most nem volt parázs vita, a két legjelentősebb kitüntetés (Kőbánya Díszpolgára, Kőbányáért Díj) jelöltjeit mindenki elfogadta.


Nekem nehéz elfogultság nélkül fogalmazni a Kőbányáért Díjat kapott Győrffy Lászlóról, de megpróbálom: éveken át szoros munkakapcsolatban voltunk, és sokat diskurálva többé-kevésbé megismertük egymás gondolkodását, egymásnak az országról, világról vallott nézeteit, és mindent egybevéve remek diplomatának, igen kiváló embernek, mi több, igen kiváló kulturális szakembernek ismertem meg.
Talán nem túlzok, ha azt írom, hogy Kőbánya mai erős kulturális élete, kínálata Győrffy László sokéves, lokálpatrióta munkájának eredménye is. Így ha van ember, aki megérdemelte a plakettet, akkor az ő.


Ugyanakkor a díj kapcsán eszembe jutott a közelmúlt egy váratlan eseménye. Nem sokkal a választások után a képviselő-testület elhatározta, hogy összevonja a KÖSZI-t meg a Pataky Művházat, amiből aztán lett a Kőrösi KKK, és az új intézmény igazgatói pályázatának elbírálásáig Győrffy lett a megbízott igazgató. És ő kandidált is. Magam is úgy véltem, nála ideálisabb jelöltet nem kívánhat egy döntéshozói fórum: ízig-vérig kőbányai, évtizedek óta itt dolgozik, a kisujjában van a szakma, eligazodik az útvesztőkben is.
Aztán jött a pofon. Bejelentkezett vidékről egy másik jelölt is, akinek fogalma nem volt a kőbányai viszonyokról, a testületi ülésen elhangzottak szerint olyan általános pályázatot nyújtott be, amit akár más kerülethez is beadhatott volna – és végül egy mondvacsinált adminisztratív okra hivatkozva (a többség szerint nem volt megfelelő a végzettsége az igazgatói poszthoz) Győrffyt kiakolbólították a székből. Ja, de azért igazgató-helyettesnek meghagyták…


Szóval épp’ az ugrott be, hogy a képviselők talán akkor és azóta is érezték, hogy bizony Győrffy Lászlóval alaposan elbántak, talán nem ezt az eljárást érdemelte volna, így ha már dolgozik a lelkiismeret, akkor valamiképpen egyenlítsék ki a számlát. És mi a legjobb megoldás erre? Hát egy díj! Mondjuk a Kőbányáért Díj, hiszen miden kritériumnak megfelel! Ráadásul megsértődni sem fog miatta! Sőt még talán jól is jönnek ki belőle, hogy értékelik a tevékenységét!
Így volt-e, nem tudom. Hangsúlyozom, hogy Győrffy László már nem most, hanem mondjuk két-három-öt évvel ezelőtt is megillette volna a kitüntetés, de az igazgatóválasztási hercehurca miatt bizony van egy kompenzálós színezete az egésznek.
Látszik ebből is az alsó és felső szintű politikai élet hibája, azaz tényleg nem csak és kizárólag a teljesítményt nézik, hanem még mást is. Jó lenne egyszer itthon valaminek felhőtlenül, őszintén, „mellékzöngék” nélkül örülni…