Óvodai ünnepek – 3.
Az utóbbi hetekben több óvodában is jeles alkalmakat ünnepeltek. Szerkesztőségünk három óvoda ünnepségeiről sorozatban számol be. Elsőként a Kincskeresők Óvodáról, majd a 120 éves Gesztenye óvodáról írtunk. Sorozatunk befejező részében a Csodapók Óvoda évzáró ünnepségéről, egyben a 40. születésnapjáról tudósítunk.
Egész napos programmal várták a Csodapók Napra a szülőket, ovisokat az óvoda dolgozói. És a vendégek jöttek is szép számmal! Az épület előtti bitumenes kis tér alkalmi szabadtéri színpadnak volt berendezve, körben padok a gyerekeknek és a vendégeknek, kicsit távolabb, a füves részen álló pavilont pedig egy „nyitott svédasztalnak” alakították át.
A nap egy rövid ünnepi köszöntővel indult. Cseh Sándorné az óvoda vezetője (képünk) az eltelt 40 év néhány jellemző mozzanatának hangsúlyozásával, s a közelmúlt fontosabb eseményeinek felidézésével emlékezett meg a születésnapról.
– Az óvodánkat 40 éve építették, 1976-ban adták át az épületet. A kerek évforduló – másokhoz viszonyítva – kiscsoportosnak mondható, a Gesztenye Óvoda nemrég volt 120 éves. Ugyanakkor nálunk is igaz, hogy sok anyuka és apuka ebbe az óvodába járt, s tanultak sok szép éneket, verset. Velünk van Zsóka néni, az elődöm, aki sok mindent széppé varázsolt ebben az óvodában. Ti, kedves gyerekek, már a szép óvodába jöttetek, de az egyik legfontosabb dolog ebben a 40 évben, hogy az anyukék, apukák mindig nagyon sokat segítettek az óvodai dolgozóknak a csinosításban, s ti is sok szép virágot ültettetek velük együtt. Most éppen azt tervezzük, hogy a nyáron három csoportszoba padlózatát szeretnénk felújítani – mondta.
A közelmúlt programjaiból kiemelte az állatkerti és a természettudományi múzeumban tett látogatást. De a legfontosabb bejelentés ez után következett: a születésnap nem múlhat el torta nélkül, s nemsokára meg is lehet majd kóstolni!
A program szerint két különleges és – nyugodtan mondhatjuk – titokzatos esemény következett. Igen, titokzatos, mert mi más is lehetne, ha a tér négy sarkában fehér terítővel letakart valami van. Még a cím – A négy évszak 40 alkotásának leleplezése – sem tájol, bár sejteni engedi, hogy a gyerekek készítettek valamit. De, hogy mit…? No, de ez is kiderült a végén!
A produkció a négy ovis csoport bevonulásával kezdődött, s mikor mindenki a neki kijelölt helyekre leült, az óvónők elénekeltek egy népdalt. Itt már lehetett kombinálni, hogy az egyes gyerekek egy-egy évszakra utaló jelmezei és az elhangzott dal kapcsolatban állnak, de a titok felfedése még váratott magára.
Először az ovisok adtak elő az adott évszakhoz kapcsolható tánccal, dallal, játékokkal fűszerezett kedves műsort, s – itt kéretik figyelni! – ennek végeztével az óvónénik lerántották a leplet az asztalról. És feltárult a „csodapókok” csodája: a gyerekek alkotásai, munkái sorjáztak az asztalokon. Mind-mind az egyes csoport által megjelenített évszakhoz kötődött. Megannyi remekmű!
A műsor utáni szünetben természetesen mindenki közelről szemlélte meg a változatos, kedves munkákat, kattogtak a kamerák, s a gyerekekkel együtt készültek a közös fotók…
A másik esemény talán kevésbé volt titokzatos, a különleges jelző viszont itt is megállta a helyét. Elbúcsúztatták a szeptemberben már az iskolákban kezdő társaikat. Ennek a programnak is meg volt a bája, az apróságok köszöntője, ősi népijátékok bemutatása, pünkösdölő és párválasztó gyerektáncok – csak ámultunk, bámultunk – követték egymást, majd a búcsúzók és maradók egymással szembe álltak, s megtörtént a tarisznyák átadása. A szülők, rokonok csak ez után, amikor a jelképes utolsó óvodai séta elindult, halmozzák el virágokkal, apró ajándékokkal a kicsiket.
Közben sikerült egy fotót készíteni az óvoda egykori vezetőiről, dolgozóiról, aztán nem maradt más, mint fényképezni a gyerekeikre várakozó hozzátartozókat. Következett a meglepetés mese, majd a játék, végül a program szerint a Fabula Bábszínház előadása. Egyéb, a szerkesztőségünket váró programok miatt az ünnepség ezen részén már nem vettünk részt. Abban viszont biztosak vagyunk, a jó hangulatban nem volt hiány.
Cikkünkhöz képgaléria tartozik – ITT
Fotó: 10kerkult.hu/OGY
