AD-blacklist1

2016
máj.
22

Emléktábla a névadó tiszteletére

Írta: Oszvald György

PB 679leadA Pannonhalmi Béla Emléknap keretében leplezték le a kőbányai baptista fenntartású általános iskola falán a névadó emléktábláját, melyet Zsemlye Ildikó Munkácsy-díjas kőbányai szobrászművész készített. A névadó ünnepségen megjelentek Pannonhalmi Béla leszármazottai, a Baptista Egyház vezetői, s Kőbányai politikusai.




„Mennyi érték és mily sok szépség él az ifjú lelkekben, mint drágagyöngy a kagylóban...”

(Pannonhalmi Béla)

 

A kőbányai Pannonhalmi Béla Általános Iskola minden egyes rendezvényére várakozással teli izgalommal megy el szerkesztőségünk. Ennek egyszerű és logikus oka van: korábban féltő gondoskodást és mennyiségben, mértékegységben nehezen kifejezhető szeretetet tapasztaltunk, legyen szó egy konferenciáról, iskolai előadásról vagy egyszerűen csak egy hétköznapi iskolalátogatásról. Nem volt ez másként legutóbb, a névadó Pannonhalmi Béla tiszteletére rendezett emléktábla-avató ünnepségen sem.

 

Örömzene, örömének

 

   Az ünnepséget az iskola tanulóiból alakult zenekar és kórus nyitotta meg. Szeretnénk kiemelni, hogy bár RátkayÁron a táblaavatót megelőző hetekben végzett a Talent of Europe nemzetközi csellóverseny negyedik helyén, itt társaival együtt, igazi csapatjátkosként, szerényen, minden allűr nélkül oldotta meg a rá bízott feladatot. A programot szerkesztette, betanította és vezényelte Tóth-Ilkó Zsuzsanna tanárnő, majd Pollák Dávid, az iskola lelkésze lépett a mikrofonhoz.

 

   PB 113– Az iskola Pannonhalmi Béla idézett magvas gondolatait viszi tovább, melyeknek életét szentelte, s ez a szemlélet találkozott össze a Baptista Szeretetszolgálat elveivel, törekvéseivel. Az iskola feladata pedig abban nyilvánul meg, hogy előhozza gyerekekben megnyilvánuló értékeket, akkor is, ha ez nehéz, ha mások lehetetlennek tartják. Minden ide járó gyerekben kincs lakozik, s ezt közös munkával fedezik fel, s hozzák a felszínre – mondta.

 

   Ezen gondolatokra épült a jól szerkesztett, kiváló egyéni teljesítményekkel is színesített ünnepi műsor. A felütés erős alapot adott annak, hol van az a szint, amiből nem lehet engedni. De nem csak Tóth-Ilkó Zsuzsa fantáziája szárnyalt szabadon: csodálatos produkciót adtak elő a gyerekek Kürti Ágnes tanárnő vezetésével is. Vivaldi: Négy évszak című művét „kézbábozták” el, s minden tétel közben egy etűdnyi villanással jelezték, melyik évszakról is van szó (például a tél esetében megjelent egy szánkó.)

   Túl azon, hogy amikor megérkeztünk, azonnal feltűnt, a gyerekek különféle színű kesztyűkben várják az ünnepséget. Ám ennek nem tulajdonítottunk különösebb jelentőséget. Akkor esett le a tantusz, amikor kiálltak a közönség elé, s felcsendült a zene. Mint említettük, a kesztyűk színei az évszakokat jelezték, s a kezek pedig éppen ezt „táncolták” el.

  Arról is kell szólnunk, hogy Szabó Balázs gospel-énekes előadóművész, az iskola jó ismerőse, visszatérő vendége az alkalomhoz illő műsorszám-választással emelte az ünnepség rangját.

 

Névválasztás első pillantásra

 

   Pollák Dávid iskolalelkész kiemelte, sok mindent ünnepletek már közösen az iskolában, de névadó emléktábla avató ünnep ezidáig nem volt. Hogy most mégis erre került sor, azt Tatai Erika, az iskola igazgatója (képünk) mondta el ünnepi beszédében.

  PB 166– Mire Pannonhalmi Béla Általános Iskola lett a nevünk, mesébe illő események történtek – A névfelvétel nem a véletlen műve, az égiek fogták a kezem, s vezettek az úton a névválasztásig  – kezdte felidézni az emlékeket.

    Azon emlékeket, melyek lényege és alapja egy könyv, melyet Szabó Csaba, a Baptista Szeretetszolgálat oktatási igazgatója küldött neki, tudván, hogy éppen olyan személy után kutatnak a tantestületben, aki méltó módon képviselheti mind az iskola nevelési elveit, mind a baptisták hitvallását. Azt üzente, hogy ebben megtalálják majd, akit keresnek. S valóban így történt, bár ebben szerepet játszott ama „isteni kéz” is.

    – Napokig hevert a könyv az asztalomon, aztán, mikor kinyitottam, az első név Pannonhalmi Béláé volt. Csak néhány sor állt a neve mellett: „soha nem viselt magasabb egyházi tisztséget, a képe mégis méltán van ott, a legkiemelkedőbb személyek panteonjában.” Ebben minden benne van, egy ember, aki egyszerűségével alkotott maradandót. Természetesen, végigolvastam a könyvet, de minduntalan visszatért az az egy mondat. Biztos voltam benne, ez „felülről” jövő ajándék. Egy látássérült ember, aki lelki szépségével sokaknak sokat adott. Nem volt kétséges számomra, hogy az iskolánk Pannonhalmi Béla nevét fogja viselni – mondta el a történetet Tatai Erika.

 

   A meseszerű névválasztást megerősítette egy későbbi eset is. Joó Marianna, az iskola egyik tanára elmélyült a névadó életének kutatásában, s ez eredményezte, hogy amikor 2012-ben egy országos Ki Mit Tud? verseny arculatának tervezését az iskola nyerte el, egy brain-storming vacsorán valaki azt javasolta, hogy a versengés jelképe legyen a gyöngy, s a neve gyöngyhalász. Majd Joó Marianna arra hívta fel a figyelmet, hogy Pannonhalmi Béla hitvallása (a lelkekben élő szépséget a kagylóban található drágagyöngyhöz hasonlította) abszolút kifejezi a Ki Mit Tud? mottóját.

   – Nincsennek véletlenek! Nem volt kétséges, a jelmondat, mely Pannonhalmi Rügyfakadás című, ifjú tehetségek munkáit összegyűjtő könyvében jelent meg, utat mutat a jelenben a jövő számára – zárta beszédét Tatai Erika.

 

Útravaló

 

   Tudjuk jól, egy névadó személyiség emléktáblájának felavatási ceremóniájából nem maradhat ki egy olyan megemlékezés, melyet a névadó egy leszármazottja mond el. Ezt tette a Pannonhalmi-unoka, Győri Kornél nyugalmazott baptista lelkipásztor. Szavai egyszerre voltak megindítóan személyesek, ugyanakkor értéket hordozók, példát s irányt mutatók.

 

   PB 366– Minden ember azzal a szándékkal éli meg életét, hogy jelet, emléket hagyjon maga után – kezdte beszédét Győri Kornél (képünk). Elmondta, a művészek, írók, építészek esetében könnyű a dolgunk, hiszen műveik, tárgyaik örök emlékek. – Ám mi marad meg, és, ha igen, akkor meddig az emberek szellemi, lelki fejlődőével, nemesedésével foglalkozó hivatások művelői után? Marad-e látható, kézzelfogható emléke egy pedagógus vagy egy lelkipásztor aprólékos munkálkodásának? – tette fel a kérdést.

   A választ önmaga adta meg. Kétségét fejezte ki, hogy marad-e bármi is a hivatkozottak hagyatékában? – Hacsak, a hivatásunkba vetett hittel, de még jobb az elhívónk létét elfogadva, ha a belé vetett hittel erősödik meg bennünk az a felismerés, hogy a jelenben folytatott fáradozásunkat a földi, és ha lehet, még feljebb, az örök jövőre készítjük fel a ránk bízott embereket, emberpalántákat – vázolta fel, hogy mégiscsak van útja-módja a jelhagyásnak.

 

   Elmondta, egy emléktábla állítása kifejezheti egy olyan ember maradó jelét, akinek műve az emberi lelkekben él tovább. Egy ilyen felemelő emlékre pedig csak kivételes emberek méltók. Megtoldotta azzal, hogy Pannonhalmi Béla „egész életében azt hirdette, legyetek a követőim, mint én is a Krisztusé!” 

   Egyfajta útravalóként pedig azt tanácsolta a gyereknek, hogy követve névadójuk eszmeiségét, bármit is tesznek, Isten dicsőségére tegyék!

 

   Steiner József, a Baptista Szeretetszolgálat missziói lelkész igazgatója, Győri Kornél egykori tanítványa azt javasolta a gyerekeknek, ne arra törekedjenek, hogy „valami nagy titulusuk legyen”, vagy, hogy „betöltsék a képernyőt”, de arra igen, hogy „az Istenért és másokért végzett szolgálatuk alapján lehessenek fontosak.”

 

A leleplezés

 

   Az ünnepi műsor zárószáma után a vendégek, az iskola tanárai és nem utolsó sorban az emléktábla alkotója, Zsemlye Ildikó Munkácsy-díjas kőbányai szobrászművész az iskola elé vonultak.

 

   PB 645A tábla előtt Weeber Tibor, Kőbánya alpolgármestere néhány ünnepélyes, személyes hangvételű szóval emlékezett meg a névadóról, majd Pannonhalmi Béla kései leszármazottja, Mikes Andrásné „Angyalka” (az édesanyja Pannonhalmi Hajnalka, a Pannonhalmi család legfiatalabb gyereke) közreműködésével leplezte le az emléktáblát.

 

   Ezután Tatai Erika méltatta röviden Pannonhalmi Bélát és Katona Piroskával, az iskolai diáktanács elnökével helyezték el a tábla alatt a kegyelet és tisztelet koszorúját. Végül Steiner József imát és áldást mondott.

 

 

Cikkünkhöz képgaléria tartozik  -  ITT

Fotó: 10kerkult.hu/OGY