„Aztán szeretsz-e iskolába járni?”

Névadójukról, Janikovszky Éváról emlékeztek meg a Kápolna téri iskolában, felavatták az első osztályosokat a már hagyományos iskolaünnepségen és elültették az emlékfát is április 22-én.

Három jól elkülönülő részre osztható a Janikovszky Éva Általános Iskola immár hagyományos sulinapja, melyen a névadó születésnapjára emlékeznek, egyben felavatják a tanév első osztályosait és történnek egyéb jó dolgok is.

   Hadd borítsuk fel egy picit a kronológiát! Az iskolai ünnepséget megelőző napon az ötödik osztályosok a Farkasréti temetőben jártak Janikovszky Éva síremlékénél, s a kegyelet virágainak elhelyezésén túl rövid műsorral emlékeztek meg az írónőről.

   Másnap, az az elsősök bemutatkozása és felavatása után az iskola emeleti folyosóján elhelyezett Janikovszky mellszobor előtt megismételték a műsort, s koszorút helyeztek el alatta.

   No, de térjünk vissza az elsősökre! Mind a három osztály kedves műsort állított össze, bizonyítandó, a gondos tanításnak eredménye van. Ügyesek, jól mozognak, sőt, az angol tagozatosok kiválóan használják az idegen nyelvet. Az egyes produkciókat hatalmas taps követte, nem egy szülőt láttunk, akik bizony egy-egy könnycseppet, a meghatottság könnyeit törölték ki a szemük sarkából.

   – Iskolánk elsősei ezen a napon válnak igazi Janikovszkys diákká, amikor a nyolcadikosaink nyakukba teszik a nyakkendőket és a sálakat – mondta Sós Zsuzsanna, az iskola igazgatója. 1926. április 23-án született Janikovszky Éva; 90 éves lenne. Egyik művéből vett idézettel köszöntötte az elsősöket, majd a nyolcadikosok felavatták a kicsiket. Ezután az ünnepélyes fogadalomtétel következett.

   A programhoz tartozik a Janikovszky nap alkalmából meghirdetett Égigérő rajzverseny és az író pályázatok (vers és történet kategória), valamint a Janikovszky totó eredményhirdetése. A jutalmakat egymás után vették át a gyerekek, örömükben többször arra sem volt lehetőség, hogy fotó készüljön róluk, olyan gyorsan a helyükre szaladtak. Gratulálunk a győzteseknek ezúton is.

   Még egy apró meglepetésről kell szólnunk az ünnep ezen részénél. A szülők táncáról. Történt ugyanis, hogy a tavalyi „ajándék” oly annyira sikeres volt, hogy azt folytatni kellett. Az elősök szülei ezen a napon is hatalmas ováció közepette adták elő a koreográfiát. Persze, a közönség a tánc végén kórusban követelte az újrázást, mire az egyik szülő azt mondta, rendben, de csak veletek együtt! Nem kellett kétszer mondani a kicsiknek, hatalmas lendülettel szaladtak a szüleikhez, s kezdetét vette az örömtánc.

   Egy rövid szünet után az ötödikesek összegyűltek az udvar egyik sarkában, s elültették a már előkészített, a kiásott gödörhöz rakott facsemetét. A ceremóniában mindnyájan részt vettek, nemcsak a földet takarták vissza a gyökerekhez, hanem a locsolást is közösen végezték.  

   Az ünnepség slusszpoénja volt, hogy vendégként nemcsak végignézte a műsort Benkovich Béláné Éva néni, ma már nyugdíjas testnevelő tanár, korábban a Bánya utcai iskolában tanított hosszú éveken át, hanem a program végén egy rendhagyó testnevelési órát is tartott az 5.A osztályosoknak. A gyerekek ügyesen hajtották végre utasításait, s végezték el a gyakorlatokat.

    Éva néni pedig elárulta szerkesztőségünknek, hogy az ötlet a nyugdíjazása utáni időre nyúlik vissza, mikor is tanár kollégáival arról beszélgettek, vajon tudnák-e tanítani a mai gyerekeket? Többen is azt mondták, fáradtak már, nem próbálkoznának vele, de neki felvetették, szinte naponta foglalkozik az idősekkel, a gyerekekkel is meg tudna birkózni. Az idén februárban találkoztam Jandó Ági volt kollégámmal, ugye, ő most itt tanít, s a beszélgetésünk során felvetettem neki, szívesen tartanék egy órát a gyerekeknek is. Csak annyit mondott, vettem a lapot. Majd most, az ünnepség előtt néhány héttel megkérdezett, volna-e még mindig kedvem egy különórára? És elmondta a Janikovszky nap tervét. Igent mondtam, egy hete megnéztem őket az uszodában. Tetszettek nagyon, s arra gondoltam, na akkor ezek a fiatalok most feladják nekem a leckét, de nincs visszakozz.

   Ahogy elnéztük Éva néni óráját, kijelentjük, nem kellett szégyenkeznie!

Cikkünkhöz képgaléria tartozik  -  ITT

Fotó: 10kerkult.hu/OGY