Gyerekszonáta három tételben

A Kroó György Zeneiskola AMI három, egymáshoz közeli eseményét foglaltuk bele egy cikkbe, mondjuk, igyekeztünk egy „szonátát komponálni”. A közös nevező, hogy mindhárom produkcióban a gyerekek a főszereplők – természetesen a zene mellett.

Gondolkodóba estünk először, hogy fordítsunk-e a történések sorrendjén, de úgy döntöttünk, marad az eredeti időrend. És ennek több szempontból is van egy belső logikája. Először a Kicsinyek Hangversenye előadást láttuk, hallottuk, s izgultuk, meg örültük végig a szülőkkel, tanárokkal, nem utolsó sorban a fellépőkkel. Köztük azokkal a gyerkőcökkel, akiknek ez volt az első nyilvános bemutatkozásuk a koncert pódiumon. Legyen ez a szonáta első tétele, az expozíció, némi átértelmezéssel a későbbi témák bemutatása.

   Másodikként, követve egy szonáta szerkezetét, a kidolgozás következik: az eddig bemutatott, avagy új témák feldolgozása, boncolgatása. A valóságban ez a zeneiskola nyílt napja volt. Adott határok között a koncert megmutatta, hová juthatnak el a növendékek 1-2 év alatt, annak feltételeit pedig, hogy a koncerten nem látott hangszerek, tanszakok is képbe kerüljenek és, hogy ki is lehessen próbálni minden hangszert, nos, azt a nyílt nap biztosította.

   Harmadjára pedig a klasszikus szonátánál jön a repríz, a téma visszatérése. Esetünkben arról van szó, hogy eljussunk az első koncertig, ahhoz be kell iratkozni a zeneiskolába. Tulajdonképpen itt is arról van szó, hogy a fő téma másik hangnemben jön újra elő. Ja, hogy kissé hamiskás a hasonlatunk? Lehet, de ez esetben azt kérjük, éljen az olvasó az intonálás lehetőségével! És ha ezt megteszik azonnal megértik, hogyan jön képbe a zene. Azaz, összeér a zeneiskola művészeteket egymásba simító törekvése. Azok a kis zenészek, kiknek képzőművészeti vonzódásuk és ehhez tehetségük is van, a kedvenc darabjaik hatására rajzoltak, festettek képeket, ezeket kiállították, s megmutatták a közönségnek, hogyan „dolgozott” a múzsa.

Első tétel

   A gyerekek rövid, ám számukra éppen elegendő hosszúságú és nehézségi fokú darabot adtak elő az április 12-ei hangversenyen. A zongora, cselló, gitár, trombita, hegedű, fuvola mellett megjelent a xilofon és a tangóharmonika is. E két utóbbi azért is fontos és érdekes, mert a xilofont aránylag gyakran hallhatjuk a dzsessz és komolyzenei pódiumokon, a tangóharmonika már ritkább, pedig nem csak látványos, de nagy ügyességet igénylő hangszert köszönhetünk benne.

   A hangverseny érdekessége volt, hogy a kicsinyek jelzőt nem szűkítette a nagyon kezdőkre, teret engedtek a tanárok az összes évfolyamnak, így a hangszeres előkészítő osztálytól egészen a végzős, 7. osztályig szerepelt egy-egy növendék. Persze, az előadás gerincét azért túlnyomó részt az 1. osztályosok alkották.

   Ahol a választott darab igényelte, a zeneiskola tanárai biztosították a zongora kísértetet, illetve féltő gondossággal segítettek a hangszerel behangolásában vagy a kottatartó elhelyezésében. És amellett sem mehetünk el szó nélkül, hogy a hangversenyt összeállító tanár vagy tanárok arra is figyeltek, hogy a nyilvánvaló szólista produkciók mellett megjelenjen a kamara muzsikálás is – gitár duó, cselló duó, illetve – a csellók zongorával bővülve – trió szerepelt a programban.

A tétel fotói ITT tekinthetők meg 

Második tétel

   Ebben a részben a szereplők körbejárták mindazt, amit zenetanulás, zenetanítás címen megtehettek. A nyílt napot április 16-án rendezték meg. Szerepet kapott több olyan hangszer is, melyek a Kicsinyek Hangversenyén nem játszottak. És itt azonnal megjegyezzük, hogy egyes tanszakok tovább szélesítették a kamara zenélést: a klarinétosok például kilencen léptek föl, s örömmel fedeztük fel, hogy a hangszerek között a basszusklarinét is szerepelt. Nem különben kedves színfolt volt a népzene megjelenése. Ezúttal a népi furulyások adtak elő népdalokat, de megjelent a népi hegedű és a tambura is.

   Hallhattuk a kürtöt és baritonkürtöt, a nagybőgőt, a csembalót. Szeretnénk külön kiemelni egy nagyon ritka, de a fiatalok között – elsősorban a népzenében – egyre jobban terjedő hangszert, a tárogatót. Nagy Levente kalocsai dallamokat adott elő stílusosan, nagyon autentikus hangzással. A zenei kíséretet Csávás Attila kontrán és Babcsán Bence brácstamburán biztosította. Ha úgy tetszik, ebben a produkcióban egyszerre láttunk, hallottunk egy sajátos felállású, három tagú népi bandát, de mondhatjuk azt is, a visszafogott kíséret a különleges hangszert szólista rangra emelte.

   Ezen a koncerten a közönség kipróbálhatott és megszólaltathatott egy másik különleges hangszert, köszönhetően Lőrinczy Ildikónak és Buda Sárának, a zeneóvoda tanárainak. Ez nem volt más, mint a saját kezük és hangjuk. A nézőteret két felé osztva, így kétféle ritmusképletet tapsolva, a bátrabbak Ildikóval és Sárával énekelve „csinálhattak” zenét! Végignézve szülőkön, gyerekeken egyet láttunk: örömöt!

   És ez az öröm kísérte őket végig, miközben teremről teremre járva ismerkedtek a hangszerekkel. Mindent ki lehetett próbálni, kézbe lehetett fogni. S hogy mire is lesz jó ez a zenei örömünnep? Hát arra, hogy az  április 28-29-én és május 02-03-án naponta: 15-19 óra között zajló felvételin már határozott elképzeléssel tudjanak hangszert választani.

   Gyorsan megjegyezzük, nehogy valaki felrója nekünk, hogy kihagytuk a képzőművészeti tanszakot. Nem, nem! Nem felejtettük el, csupán szándékosan szerkesztettük a második tétel végére, hiszen kell egy átvezetés, hogy a harmadik részben visszatérjünk az első tételhez. Ki a bevilágított sarokban rajzszéken ülve csendéletet rajzolt egy adott szisztéma szerint elrendezett tárgyakról, mások a padlóra terített óriási csomagolópapírokon szénnel, színes pasztellkrétával alkothattak szabadon. Szó szerint, hiszen hasalva, térdelve, guggolva rajzoltak.

IDE kattintva nézhetik meg a tétel fotóit 

A plakátra kattintva az nagyobb méretben jelenik meg, ITT pedig a részletek olvashatók

Harmadik tétel

   Április 22-én második alkalommal rendeztek meg egy különleges koncertet a zeneiskolában. Ebben azok vettek részt, akik a hangszeres tanulmányok mellett a képzőművészeti képzésben is részt vesznek. Azt, hogy az egyes műfajok hatnak egymásra, hadd fogalmazzunk úgy, egymás múzsái lehetnek, számos példa van. Jártunk már olyan kiállításon, ahol az alkotó egyetlen zeneszám, nevezetesen az Omega együttes Gyöngyhajú lány című nótájának hatására született képeit mutatták be, arra pedig kerületi példát tudunk mondani, hogy Meiszter Kálmán festőművész kiválóan versel, s hol a vers ihleti „kenéseit”, hol fordítva születik meg a mű.

   A ZeneKép koncerten 18 produkció hangzott el, természetesen 18 különféle technikával készített kép volt kiállítva az alkalmi paravánra. A zenemű elhangzása után egy apró ajándék kíséretében a gyerekek megkapták a képeiket is.

   Mondhatjuk, a szonáta szabályai szerint (más hangnemben) jelentek meg hangszerek, dallamok és rajzok.

   A koncerten készült fotók és a gyerekek képei  (köszönjük a képeket Tóth Eszter festőművész tanárnak)   ITT   láthatók 

Fotó: 10kerkult.hu/OGY