Demokrácia-tanulás élőben

Polgár a helyi demokráciában címmel rendezte meg a CIKK Egyesület a már hagyományosnak tekinthető versenyének döntőjét május 13-án. A győzelemért hat általános iskolás csapat versengett, változatos feladatokat megoldva.

A döntőt, tekinthetjük egyfajta utalásnak is, a kőbányai képviselő-testület tanácstermében rendezték meg, melyen a kerület több általános iskolája is a felső tagozatos korosztállyal képviseltette magát. Edényi László, a CIKK Egyesület elnöke, egyben a vetélkedő „játékmestere” köszöntötte a csapatokat, majd bemutatta a zsűrit: Marksteinné Molnár Julianna önkormányzati képviselő, a Gazdasági és Pénzügyi Bizottság elnöke, dr. Mátrai Gábor önkormányzati képviselő, a Humánszolgáltatási Bizottság elnöke és Verbai Lajos, a Kőbányai Helytörténeti Gyűjtemény vezetője voltak hivatottak elbírálni a válaszokat, a feladatok megoldásait.

   A döntő résztvevőit Radványi Gábor alpolgármester (képünkön) köszöntötte és nyitotta meg a versenyt. Elsőként egy tapasztalatát osztotta meg a gyerekekkel. Elmondta, egy hasonló korú társuknak három percig kellett beszélnie bármiről, s a folyamatos szövegmondás bizony egy idő után akadozni kezdett, „nyökögéssé” vált.

– Nehéz dolog érvelni, kiállni valami mellett egy vitában. Azt gondolom, a szóbeli megnyilvánulásokat, a kifejező készséget, képességet mindenképpen fejleszteni kell – foglalta össze tapasztalatait mind a politikus, mind a korábbi történelem tanár szemszögéből. Hozzátette, ez és a hasonló a típusú versenyek nagy segítséget adnak, ha valaki majd politikusi, közéleti pályára készül, de akkor is, ha csak egy hivatalban kell elmondani valamit egy ügyintézőnek.

,,Viszik" a szobrot

   Tét nélkül, de a mikrofonlázat legyőzendő kapták a csapatok az első feladatot: mutassák be magukat, essenek át a megszólalás tűzkeresztségén! Minden bemutatkozás után sorszámot húzott a szóvivő. Ennek azért is volt jelentősége, mert a csapatok több feladatot is párban oldottak meg.

   Ezek után vette kezdetét a tényleges verseny, melynek első mozzanata egy korábban kiírt feladat teljesítésének nyilvános bemutatása és a megoldás indoklása volt. Az 1848-as forradalom és szabadságharc eseményeihez kötődően egy Kőbányán felállítható, megvalósítható emlékhelyet, emlékművet kellett tervezni.

   A bemutatott tervek rendkívül magas színvonalon és nagy kreativitással készültek el, a makettek ennek jól látható bizonyítékai voltak. Egyes elképzelések annyira megtetszettek a zsűrinek, hogy Marksteinné az értékelésnél azt mondta: „néhány tervet megvettem”. Jelezte, komolyan figyelembe veszi majd a neki szimpatikus alkotásokat egy jövőbeni javaslat során.

Vitázni vagy interpellálni?

   A szövegértésnél egy rövid írás elolvasása után kellett válaszolni olyan kérdésekre, melyeket az adott tartalomból szerkesztettek a szervezők. Alapként a 2015. évi helyi kalendárium szolgált, annak Auguszta című írása. A megoldásra 10 perc állt rendelkezésükre.  A másik írásbeli feladat egy teszt megírása volt, melyre 20 percet kaptak a versenyzők.

   Izgalmasnak bizonyult az interpelláció elnevezésű forduló. Már csak azért is, mert napi aktualitásokat, adott esetben a versenyzők iskolás létét érintő kérdéseket rejtettek a kihúzott feladatok. Csak a példa kedvéért: ,,Fogalmazzon meg írásbeli kérdést a polgármesternek címezve, növelhető-e Kőbányán a rendőrség által bekamerázott területek mérete, lehetséges-e újabb területek becsatolása?"

   Úgy gondoltuk, ez elég nehéz feladat egy hetedikes, nyolcadikos diáknak (még ha van tanári segítség is), hiszen a megoldáshoz alapismeretekkel kell rendelkeznie akár a parlament, akár egy helyi képviselő-testület működéséről, törvény- és/vagy rendeletalkotó munkájáról. Ismernie kell, mi a különbség kérdés, írásbeli kérdés, interpelláció, napirend előtti felszólalás – mint a demokrácia gyakorlásának lehetőségei – között. Fenntartásaink ellenére a gyerekek relatíve jól teljesítettek, a megoldás megfelelt az elvárásoknak. (Természetesen, észrevételünk csak két csapat válaszára épül, hiszen a verseny során más helyszíneken is jártunk, mialatt a párok éppen ezt a feladatot oldották meg – a szerk.)

   A másik nagyon várt forduló a vita volt. Itt a pároknak egy adott kérdésben a felvetett probléma mellett pro és kontra kellett érvelni, vitázni. Ha máshol nem is, de itt kiemelt szerepet kapott a Radványi alpolgármester által felvetett verbalitás, a kifejező készség, az azonnali reagálás szabatos megfogalmazása, az érvelés logikus rendbe szedett elmondása.

 Érdekesek voltak a témák, elmondható, hogy igazán a gyerekekre szabott gondokat vetettek fel. Szükséges-e az iskolában a formaruha, a csipkártyás beléptető rendszer, az életvezetési ismeretek tantárgy bevezetése?

Kompromisszum, mint cél

 Szerkesztőségünk értékelte a gyerekek megoldásait, érvrendszerüket, egyet viszont hiányoltunk. De engedjen meg az olvasó elébb egy megjegyzést! Megítélésünk szerint a vita kelléke a mértéktartó szenvedélyesség (hangsúlyozzuk, nem a kiabálás, a másik fél hangerővel való „legyőzése”), e nélkül nehéz elhitetni a partnerrel, hogy valóban hiszünk abban, amiről meggyőzni, véleménye megváltoztatására kívánjuk rávenni. Ennek mind a szóhasználatban, mind a hangsúlyokban, sőt az érvelést kísérő metakommunikációban is érvényesülni kell! Hisszük, Kossuth Lajos sem tudott volna maga mögé állítani egy országgyűlést, ha csak gépiesen sorolta volna a tényeket.

   A vita rendje szerint fél, perc volt a téma ismertetésére, az álláspont kifejtésére, majd öt perc szabad vita után fél percben kellett lezárni az érvek harcát. Megjegyezzük, bármely feladatról is vitáztak a gyerekek, szóba kerültek a gazdasági érvek, az emberi alapjogok korlátozása, az önkifejezés igénye, figyelembe vették, hogy egy adott döntést egy következményhalmaz követ, s visszahat az alapkérdésre. Mindezeket Mátrai Gábor foglalta össze. Kiemelte a vitafordulónál azt, hogy olyan kérdésekről is véleményt nyilvánítottak, melyek talán még nem is annyira érdeklik a jelen lévő korosztályt, ráadásul, a felnőtteknek is sok fejtörést okoznának.

– Tetszett a vita során, hogy a hétköznapi közéletből is hoztatok példákat, különösen a Harmat és a Bem iskola vitáját élveztem. Összességében igaz, a csapatok nagyon jól felkészültek.

   Verbai Lajos azzal jellemezte az addig mutatott teljesítményt, hogy a legnehezebb dolog úgy tagja lenni egy közösségnek, hogy mindenkinek van saját elképzelése, akarata az adott témáról, s ezeket össze kell hangolni, mert ellenkező esetben nem beszélhetünk közösségről.

– Nagyon jól rájöttetek arra, hogyan kell odafigyelni a másikra, hogyan kell törekedni nem csak a meggyőzésre, de a megoldásra is! Nagyon tetszettek azok a gondolatok, amelyekben a kompromisszum elérése volt a cél, a végső megoldás célja – magyarázta az együttműködés lényegét. Hozzátette, különösen nehéz dolga volt a fiataloknak, mert a helytörténettől kezdve a kulturális területeken át a napi politikáig kellett véleményt alkotni, bizonyítani, érvelni, állást foglalni, ismeretekről számot adni!

Hazárdjáték

   Ezt követően az eddigi feladatok során elért pontok alapján bemutatták az aktuális sorrendet, jelezve, hogy a következő két feladat jelentős változásokat hozhat az állásban. Gondoljon csak arra az olvasó, hogy az összjáték fordulóban akár 10 pontot is szerezhet a kockáztató csapat a nagyon biztosra menő esetleg 2 pontjával szemben. A szabály ugyanis az, hogy valakit vagy valamit ki kell találni, s az elsőként elhangzott alapinformáció után máris megvan a megoldás, jár a 10 pont. Ám minden további, a megoldáshoz közelebb vivő információ megadása az elérhető pontok számát csökkenti. Igazi hazárdjáték!

  A kreatív feladat témája egy meghonosítandó sportág, a saját testsúllyal edzés egy adott formájának kommunikációja volt. Figyelemfelhívás, reklám, az érdeklődés felkeltése volt a tényleges feladat, mely során akár egy szlogen kitalálása vagy akár egy jelenet eljátszása is szóba jöhetett.

Az utolsó forduló pontjait is beírva kialakult a végső sorrend. A csapatok értékes ajándékokat kaptak. Minden csapat nyert egy egynapos kirándulást, a győztes csapat kétnapos kirándulást kap, ezen kívül könyveket, az első három helyezett pedig könyvutalványt is nyert mindezek mellé.

A 2015. évi Polgár a helyi demokráciában verseny végeredménye:

1. Magyarországon születtem (Janikovszky – Üllői úti tagozat) - képünkön -,

2. Bem (Bem József Általános Iskola), 3. Conti (Janikovszky – Kápolna tér), 4. Misi angyalai (Harmat), 5. Ráadás (Janikovszky – Kápolna tér), 6. Kire ütök (Janikovszky – Kápolna tér)

Az eredményhirdetés után a győztes csapat felkészítő tanárát, Beke Pétert (történelem, angol szak) kérdeztük az első helyezés „titkáról”.

   ‒ Mi vagy melyik téma volt a legnehezebb a felkészülés során?

   ‒ Igazából feladatokra koncentráltunk, s nem magukra témákra. Minden versenyen az itt is bemutatott „összjáték” és a vita a legnehezebb. A vitánál azért van izgulásra ok, mert nem tudhatjuk, miről szól, lehet aktuális kérdés, mint volt itt is, vagy bármi más, a másik forduló pedig éppen a kockáztatás miatt nehéz. Itt számomra lényeges volt, hogy a csapat nem vállalt fölösleges kockázatot, s ez a taktika bejött.

   ‒ Mennyire helyezett súlyt arra, hogy a demokrácia gyakorlásnak parlamentáris módjait megismertesse a gyerekekkel? Gondolok itt az interpelláció, kérdés feladatsorra.

   ‒ Úgy vagyok ezzel, hogy a tartalmi és formai szabályok megismerhetők, megismertethetők, azzal együtt, hogy egy nyolcadikos gyereknek nem kiemelt feladata a parlamenti közvetítések figyelése. Ha az alapokkal tisztában van, például egy adott helyzetben korábban elhangzott ígéretek, a kérdés rövid elemzése, összefoglalása, újabb kérdés megalkotása, stb. akkor az itt is szerepelt feladatokat jól meg lehet oldani. Megjegyzem, a kérdésfelvetés, a számonkérés helyén való és jogos, de lényeges szempont, hogy a párbeszédre kell törekedni, s ennek során gyakorolni a demokratikus jogokat.

   ‒ Mennyi volt a lexikális ismeretek aránya?

   ‒ Természetesen, a felkészülés folyamán szerepeltek az ilyen típusú elemek is, de inkább egy szemléletet kívántam kialakítani, ahol is a logikus gondolkodásra késztetés lényeges volt.

Cikkünkhöz képgaléria tartozik – ITT  

fotó: 10kerkult.hu/OGY