Kiselőadásból jeles
Tehetségnapot tartottak a Szent László Általános Iskolában december 13-án. Az esemény nem csak attól érdekes, hogy a nap folyamán sok mindennel foglalkoztak a diákok, de attól is, hogy mindez szombaton történt.
A hétvégi elfoglaltság, melyet bátran tekinthetünk egy rendhagyó tanítási napnak is, láthatóan nem zavarta a diákokat. Ezt azért is állíthatjuk, mert az iskola igazgatója, Menyhárt Sándor végigvezette szerkesztőségünket a színhelyeken.
Falak között, udvaron
Az alsósoknál karácsonyi díszeket készítetek, aprósüteményekre rajzoltak mintákat, majd ezekkel az ajándékokkal mennek – idézve a hagyományokat – másik osztályokba köszönteni. Az egyik terembe lépve Menyhárt Sándor azonnal azt kérdezte, az akváriumban vannak-e a pókok, ugyanis a nagyobbak a pókok szokásaival ismerkedhettek. Máshol éppen hajdanvolt 
társasjátékokkal játszottak. Remek ismeret- és készségfejlesztő foglalkozást is láttunk, hallottunk a villámkérdések – talán helyesebb lenne a villámválasz – termében. Egy durván 5 másodpercre beállított szörnyű hangú ketyereszerkezet jele előtt kellett választ adni a kérdésre. Ha nem sikerült, a játékos kiesett, s a ketyere egy újabb nebuló tenyerében ketyegett tovább. Egy másik teremben a sakkozást értelmezték át, s játszottak a 64 „kockán” egy másfajta agytornát. A könyvtárban a kínai írásjelekkel ismerkedtek, barátkoztak, s ehhez anyanyelvi segítséget is kaptak.
Izgalmas, élet- és testközelben ritkán látható fegyverek – nuncsaku, tonfa, szaj, katana – bemutatója zajlott a kisebbik tornateremben Záborszky Dénes kardművész és társa, Munkácsi Dávid részvételével: az ázsiai gyökerű magyar harcművészet, a bujutsu kai kenshin ryu szinte mindegyik eszközének használatát, történetét megmutatták és elmondták a mesterek, sőt azok némelyikét ki is lehetett próbálni. A legügyesebbek egy szalagot köthettek fel karjukra, vagy akaszthatták a nyakukba.
A másik izgalmas bemutatóhoz fel kellett öltözni, hiszen a műfüves focipálya melletti futósávon álló tűzoltó autó eszközeivel lehetett megismerkedni, s bár sütött a nap, meglehetősen hűvös volt. Ezt a nehézmentő szerkocsit elsősorban baleseteknél vagy súlyosabb katasztrófáknál vetik be, lévén a mentéshez szükséges eszközökkel van felszerelve, fecskendőt nem tartalmaz. Sikert aratott a nagy teljesítményű hidraulikus feszítő-vágó, s az enyhe túlzással „svájci bicska” névvel is illethető forcebalta univerzális szerszám.
Egészen másfajta készségeket ismerhettek meg a gyerekek a táncművészeti foglalkozáson. Két csoportban gyakoroltak egy moderntánc koreográfiát, melyet – remélhetőleg – egy következő iskolai eseményen akár be is mutathatnak.
Sport, némi akrobatikával
Hétköznapi halandó nehezen tudja elképzelni, hogy egy tornaterem eszközeinek nem szokványos elrendezésével és felhasználásával egy egész kalandparkot lehet létrehozni. Nos, a tesitanárok nemcsak megvalósították a gondolatot, de be is 
mutatták annak egyik-másik elemét. „Sziklamászás” a bordásfalon, egyensúlyozás a „vízesés felett” néhány zsámoly és egy felfordított tornapad segítségével, lecsúszás a „kráterkürtőn”, séta a meredély szélén a „sziklapárkányon” és hasonló kunsztok szerepeltek a repertoárban. Kihasználtak minden létező felületet, hogy kúszni-mászni, függeszkedni, ugrani, lengeni, lógni, egyensúlyozni lehessen. Nem hiányzott a humor sem, amit meg is örökítettek, hiszen a nehezebb tornaszerek szállítására használatos görgős talp egy „spórolós nordic walking” eszközzé változott …
Miből lesz a cserebogár?
Kétségtelen, a nap fénypontja az első alkalommal megrendezett Cserebogár verseny volt. A diákok egy iránymutatás alapján választott témakörből készültek fel, s ezt kiselőadás formájában, egy prezentációval mutatták be. A részletekről az iskola igazgatóhelyettesét, Ivánné Vidra Máriát kérdeztük.
– Miért és miből lesz a cserebogár?
– Hát, éppen az idézett szólásból. Mert, ha végignézünk ezeken a gyerekeken, vannak közöttük olyanok is, akik a kevésbé eredményes tanulók közé tartoznak. De mégis, bele mernek vágni egy ilyen versenybe, összeraknak egy kerek-egész munkát, kiállnak vele 40-50 gyerek elé, s előadják. No, az igencsak tiszteletre méltó teljesítmény, ráadásul, többen még csak hatodikosok. És, ha ebbe az irányba terelgetjük őket, előbb-utóbb elérnek arra a szintre, ahol a nyolcadikosok tartanak. Így jön képbe a cserebogár – magyarázta a névadást az igazgatóhelyettes, hozzátéve, hogy az alapötlet az Apáczai Csere János Gimnáziumtól származik
– Hogyan történt a témaválasztás?
– Már szeptemberben kiadták a tanárok a javasolt témákat, a nevezésre volt mintegy két hetük a gyereknek. És itt bejött egy érdekesség, mert ők maguk hoztak új témákat is, s kérték, inkább azokkal foglalkozhassanak, mert jobban érdekli őket a tőlünk kapottaknál. Miért is ne, mondtuk. Volt, aki kész előadást hozott, volt, akinél segíteni kellett.
Érdekességként jegyezte meg, hogy olyan jelenséggel is találkoztak, amire nem is számítottak. Amikor a próbák után egyesek visszahallgatták a prezentálásukat, nem akarták elhinni, hogy ők beszéltek. Így derült kik, hogy a saját hangjuk ismeretének milyen nagy szerepe van a sikeres előadásban.
Menyhárt Sándor pedig megtoldotta azzal, hogy egy járulékos haszna is van a versenynek, nem csak a tehetségek felfedezése, gondozása. – Manapság, legyen az egy felvételi vizsga is akár, kevés szerepe van a szóbeliségnek, szinte mindenhol tesztet írnak. Azt látjuk, nehezen tudják a diákok szépen, szabatosan megfogalmazni a gondolataikat. Ez a kiállás segíti a nagyobb nyilvánosság előtti szóbeli szereplést, növeli a magabiztosságot. Csak zárójelben jegyzem meg, milyen kiválóan kezelték az IKT-t (interaktív tábla – a szerk.), és mennyi önálló kutatómunka kellett az előadás összeállításához.
A zsűri összetétele jól tükrözte, hogy mit is vártak el a gyerekektől. Megtalálható volt a tagjai között a Természettudományi Múzeum tudományos munkatársa, a Szent László Gimnázium tanára, az iskola tanárai és volt tanulói. Mindannyian nagyra értékelték az előadások magas színvonalát, a kiváló szerkesztést és a magabiztos előadást.
Szerkesztőségünk az iskola volt diákjait faggatta arról, milyen szempontok alapján szavaztak, mi volt számukra fontos, érdekes az előadásokban?
– Hadd kérjek mindenekelőtt egy bemutatkozást!
– Fehérvári Vilmos vagyok, a Keleti Károly Közgazdasági szakközépiskolába járok kereskedelem-marketing szakra és elsős vagyok. (fenti nagy képen jobbról, szürke pulóverben)
– Hódosi Álmosnak hívnak és a Kispesti Károlyi Mihály Magyar-Spanyol Tannyelvű Gimnáziumban tanulok, nulladikos vagyok. (fenti nagy képen piros-fekete kockás ingben)
– Mire figyeltetek elsősorban az előadásoknál?
– Én magamhoz hasonlítottam, azt idéztem fel, hogy én hogy kezdtem el és fejeztem be egy hasonló feladatot. Ötödikes koromban csináltam először egy prezentációt. Fontos volt a felépítés, a szerkezet, és az is, milyen volt a kivitelezés, hogyan adta, adták elő a témát – összegezte szempontjait Vilmos.
– H.Á.: A magam részéről azt is figyeltem, hogy a korosztályhoz képest milyen volt az előadás? Hiszen hatodikosok és nyolcadikosok is voltak a versenyben.
– Fontos volt-e a témaválasztás? Gondolok itt arra, nagyobb „súlya” volt-e a Bermudás anyagnak, mint mondjuk a gazdaságos háznak?
– F.V.: Bár amit többen ismernek, az lehet érdekesebb, de ez nem így van. Azt néztem, hogyan oldotta meg a feladatot a versenyző. Érdekes témát is lehet rosszul feldolgozni, sőt, ha annyira nem is érdekes nekem a téma, az előadásmóddal fel tudja kelteni az érdeklődésemet.
– H.Á.: A Bermuda háromszög nekem is bejön, de én is igyekeztem semleges lenni. Az volt a lényeg, sikerült-e elmondani a téma legfontosabb elemeit. Az előadásmód nálam is fontos volt, az erre adható 10 pont szétosztásánál azért figyeltem arra, hogy nyolcadikos vagy hatodikos volt-e az előadó.
A 2014/2015. tanévben Cserebogár-díjat nyert:
Apáthy Réka, Heiden Zoé - (Varázslat a konyhában)
Sáfrány Ágnes, Könnyü Mátyás - (A Bermuda-háromszög)
(képünkön balról: Heiden Zoé, Apáthy Réka, Könnyü Mátyás, Sáfrány Ágnes)
Még nem tudtuk az eredményt, amikor a folyosón összefutottunk a két konyhatündérrel. A témaválasztásukról, a megvalósításról szerettünk volna néhány részletet megismerni. A lányok készségesen válaszoltak, bár siettek egy másik foglalkozásra. – Olyan fizikai kísérleteket mutattunk be, amelyek a konyhában található eszközökkel és ételekkel elvégezhetők. Egyet élőben, a többit a diákon prezentáltunk – mondta Réka. Az élő bemutató olajjal és színezett vízzel – igaz, erre azt mondtuk, hogy bor – történt, kartonpapírt tettünk a vízre, majd összefordítottuk az olajjal, s a két folyadék helyet cserélt; a kísérlet a fajsúlykülönbségen alapult – toldotta meg Zoé.
S mi mással is végződhetett volna a nap, mint azzal, hogy elkészült a díjazottak és a zsűri közös fotója.
Cikkünkhöz képgaléria tartozik – ITT
fotó: 10kerkult.hu/OGY
