Emlékek az írógépes sírnál...

Névadójuk síremlékénél, a Farkasréti temetőben helyeztek el koszorút a kőbányai Janikovszky Éva Általános Iskola tanulói április 23-án, az írónő születésnapján. Az eseményen jelen volt Janikovszky János, az írónő fia is.

A nap krónikájához tartozik, hogy a metrón egy darabig ünneplőbe öltözött iskolásokkal utaztunk, s ugyan bevillant, hogy egy helyre megyünk, de hamar elvetettük a gondolatot, mert csak a csoport egy kis részét láttuk csak - mint ez később kiderült -, s nem is egy helyen szálltunk le. Ezek után meglepetés volt, hogy a Farkasréti temetőben, néhány méterre Janikovszky Éva sírjától, egy népes csapatot láttunk közeledni. Ők voltak, a metrósok, a megemlékezésre készülők.

   Sós Zsuzsanna igazgatót kérdeztük, hányan jöttek el, s vajon egy „válogatott csapat” képviseli-e az iskola egészét.

– A két ötödik osztály van itt, eltekintve 1-2 hiányzótól, mintegy 40-45 gyerek. Ők, az 5. évfolyamosok azok, akik a tavaly elindított hagyományt, névadónk síremlékének megkoszorúzását tovább viszik – felelte készségesen.

   Térültek, fordultak a fiúk, lányok, holmijukat az túloldalán rakták le a fűbe, s körbeállták a sírt. A rendeződéssel járó visszafogott zsibongás egyszer csak elhalkult, s egy egészen mutatós kis műsort kerekítettek: részleteket olvastak fel Janikovszky Éva műveiből, a kórus József Attila megzenésített versét énekelte, s szinte versben megfogalmazott kérdésekre rövid szentenciákkal válaszoltak.

– Ki szerkesztette a műsort, kitől származnak a gyerekek rövid idézetei? – érdeklődtünk.

– Pedagógusi irányítással állt össze a műsor. Az idézetekről pedig azt kell tudni, hogy a magyartanár, Szakács Zsuzsa kérte a gyerekeket, hogy fogalmazzák meg azt, amit Janikovszky Éva írna nekik, ha valami problémájuk van. Hát, maga is hallhatta a gondokat, s „Éva néni válaszait, tanácsait”.

   – Vajon milyen előzményei vannak az alakuló hagyománynak?

– Az előzményekről annyit mondanék, hogy a korábbi, VII. kerületi Janikovszky Éva iskola diákjai ugyanúgy kijöttek a sírhoz, mint most mi. De az iskolát összevonták egy másikkal, a név így elveszett. Ugyanakkor a Kápolna térre költözésünk egyik alapvető eleme volt, hogy tudatosítani kívántuk, ez itt a Janikovszky Éva Általános Iskola és nem a Kápolna téri, egykor volt intézmény. Ezen ok miatt is vettük át és folytatjuk a hagyományt – magyarázta Sós Zsuzsanna igazgató asszony.

   Egy pici ugrást, visszafelé az időben, engedjenek meg itt a kedves olvasók! Amikor vége lett a műsornak, s egy apró ajándékkal, az iskola egyennyakkendőjével lepték meg a gyerekek az írónő fiát, Janikovszky Jánost. Láthatóan elérzékenyült. Utána, s ez a visszatérés a jelenbe, az igazgató asszonnyal való rövid beszélgetésünket is végighallgatta. Nem véletlen, hogy a meghatódottságáról kérdeztük, arról, hogy felnőtt gyermekként miként éli meg az iskolások figyelmességét. (Közben pedig felkötötte a nyakkendőt.) Meglepődtünk, mert kicsit messzebbről indított, mint az elmúlt percek okozta érzelmi állapot indokolta volna. Meglehetősen indulatosan fogalmazott.

   – Nekem megdöbbentő élmény, hogy édesanyám halála után tizenegy évvel itt és ilyen körülmények között tudok találkozni gyerekekkel. A kőbányai Janikovszky Éva iskola méltó módon, igaz hittel és szeretettel rója le tiszteletét a névadó iránt. Talán ez így kevés, „nagyobb szavak”, az érzelmeimet jobban kifejezők kívánkoznának ide! Mert itt van bennem az az emlék is, az a meghurcoltatás, ami anyámat érte azzal az iskolakivégzéssel, amit Erzsébetvárosban rendeztek 2010-ben. Amikor azt mondta egy fiatal, magát demokratának nevező képviselő asszony, hogy ilyen néven, ilyen szellemiségű iskola nem maradhat a kerületben, mert ez liberális fészek, akkor én erre nem tudok másként reagálni, csak teljes értetlenséggel és elképedéssel. Ami történt, az anyám emlékének a meggyalázása. Ő nem kérte, hogy egyetlen iskolát is elnevezzenek róla. Aki ezzel az ötlettel engem megkeresett, a saját ötletét hozta, s mindenkinek igent mondtam a névviselésre, mind a VII., mind a X. kerületieknek. Az, hogy ebből politikát lehetett csinálni, számomra egy döbbenet… És ezért különösen nagy élmény, hogy van egy másik Janikovszky iskola, ahol van szobor, zászló, de nem ez az elsődleges, hanem az, hogy olyan pedagógusok tanítanak itt, akik anyám életművét, szellemiségét tartják annyira humánusnak és érdemesnek, hogy alapul vegyék munkájukhoz. Anyám életműve az életszeretetről, a vidámságról, a humorról, a mosolyról és a megértésről szól.

   Őszintén szólva, pikírt lenne a kommentárunk, így inkább azt írjuk: no comment! Amellett viszont nem kívánunk szó nélkül elmenni, sőt, fennen hirdetjük, hogy mennyire tetszett a kőbányai Janikovszky Éva Általános iskola tanulóinak egységes megjelenése, fegyelmezettsége, odaadása! Ha most osztályozhatnánk, csillagos ötöst írnánk a naplóba!

A koszorúzásról készült rövid videó:

Fotó: 10kerkult.hu/OGY