AD-blacklist1

2020
okt.
07

Hit, bizalom, szeretet - egy évnyitó margójára

Írta: Oszvald György

Baptista evnyito 065 leadÉvnyitó ünnepséget tartottak a Pannonhalmi Béla Baptista Általános Iskolában szeptember 10-én. Az ünnepség vendége volt, és rendhagyó beszédet mondott dr. Szilágyi Béla, a Baptista Szeretetszolgálat elnöke.

 

 

 

Hadd kezdjem az ünnepélyes évnyitót az iskola honlapjáról kölcsönzött igazgatói gondolattal!

 

„Azt valljuk, hogy nem az ember, nem az iskola és nem is a tudomány feladata a tehetség, illetve a fogyatékosság meghatározása, „kiválogatása”. Mi csupán annyit tehetünk, hogy segítjük a ránk bízott gyermekeket abban, hogy a saját talentumaikat megfelelően tudják fialtatni.” – írja Tatai Erika igazgató asszony.

 

   Az idézetből a gyerekek segítését emelném ki, azzal, hogy ennek gondolatnak a tantestület változatos eszközökkel tesz eleget, melyekkel maradéktalan szeretet, türelem és empátia párosul. Ennek a tanújelét tapasztaltam a 2020/2021-es tanévnyitó ünnepségen is.

   Pollák Dávid iskolalelkész gitárkísérettel, közös énekléssel és egy kis tornával hangolta a gyerekeket, majd a hangulatot, a várakozást, Szabó Balázs gospel zenész fokozta. Ezen idő alatt Tatai Erika kíséretében megérkezett dr. Szilágyi Béla, a Baptista Szeretetszolgálat elnöke, s a háttérben állva figyelték a tanévnyitó éppen zajló eseményeit.

  

   Baptista evnyito 055Megjegyzem, Balázs (képünk) kicsit meg is lepett az éneklés előtt, mikor is arról kérdezte a tanulókat, hogy hiányzott-e nekik már az iskola, és, hogy mit csináltak a koronavírus miatti korlátozások, mondhatni, a karantén ideje alatt? A megoszló, itt-ott hézagos válaszok után Balázs direktben is kérdezett: Ki unatkozott a karantén alatt? No, erre már gyakorlatilag minden kéz a magasba lendült. A meglepetésemet valójában az évnyitóknál szokatlan téma felvetése – nevezetesen a koronavírus – okozta, bár utólag be kellett látnom, ez természetes és őszinte dolog, hiszen a gyerekek a szűkebb környezetükben is nap mint nap erről hallottak, hallanak.

   A fentiek után pedig már számomra is természetes volt, hogy Pollák Dávid az ünnepséget nyitó imáját is ezzel az őszinteséggel indította.

 

   „Mindenható Istenünk! Bár járványok jönnek, mennek, a világ alapjai megrendülnek, katasztrófák, nehézségek sújtanak a magánéletben és a világban, tombolnak sokszor, mint a vihar, de te ott vagy velünk, és igaz, nem ígérted, hogy minden happy, tökéletes lesz, és felhőtlen, de azt igen, hogy ott leszel velünk a viharban.”

  

   Baptista evnyito 274Nyilvánvaló volt, hogy ez az őszinteség kíséri majd dr. Szilágyi Béla (képünk) megnyitóját is, és ez így is történt. Egy rövid bemutatkozás és a megújult, megszépült iskola dicsérete után, meglepetésemre, nem a szokásos évnyitó beszédbe kezdett. Önként jelentkezőket kért egy feladat megoldására. A felső diákok (Boti, 5., Ákos 7., József 8. és Dóra 7. osztály) közül választott, s a gyerekek mellé egy felnőttet (Pillár Barbara, a 3. osztályosok osztályfőnöke) is megkért a közreműködésre.

   A feladat az volt, hogy egyiküket – ő lett Boti – a lábainál, kezeinél fogva felemelik, s vigyázva, hogy le ne ejtsék, megkerülve a megnyitó közönségét, körbe cipelik az udvaron. Természetesen, ez fura kérés volt, s nemigen lehetett az első pillanatban tudni, mivégre a feladat. Bizalom kérdése volt ebben a pillanatban, meggyőződésem, mindenki számára, hogy elhiggye, ez nem holmi butaság, s hogy Szilágyi Béla megmagyarázza majd, mi volt a feladat lényege. Persze, amíg Botit cipelték, mindenki jól szórakozott a látványon. A kör végén óvatosan letették Botit, aki láthatóan élvezte a feladatot.

 

   Baptista evnyito 214Szilágyi Béla elmondta, hogy a gyerekei közül egyik várta már, a másik kevésbé, hogy elinduljon az iskola, s kezdetét vegye a tanulás. Újabb meglepetés volt, hogy az iránt érdeklődött, kinek van már barátja. Majd azt kérte, azok is tegyék fel a kezüket, akik szeretnék, hogy sok barátjuk legyen. Ismét a magasba lendültek a kezek. Volt egy gyerkőc, aki a padról felállva újságolta, hogy neki az egész osztály a barátja.

 

   Valahol elkezdődött a tényleges „évnyitó beszéd”, mert Szilágyi elmondta, iskolás korában sok barátja volt, de idővel kikoptak mellőle. „A szüleim istenhívők voltak, én templomba járó srác voltam, bibliaverseket tanultam, s minden vasárnap délelőtt ott ültem az oltár előtt. Azt hittem, minden rendben van. Az első jel, hogy ez mégsem így van, az volt, hogy észrevettem, egyre kevesebben vannak: elkezdtek kikopni mellőlem.

   Az ideálisnak látszó gyerek pedig sorra vette a hibáit: durva a fociban, nagyképű az öccsével szemben, rossz magaviselete van az osztályban… „Egyszer hallottam egy igehirdetést, hogy Jézus mindenki barátja, és azt szerettem volna, ha nekem olyan barátom lenne, aki nem hagy el, nem tagad meg, ha éppen >>gázos<< vagyok.” – összegezte ezt a gondolatsort Szilágyi Béla.

 

   Mielőtt rátért volna a korábban leírt bátorságteszt magyarázatára, Botit kérdezte, hogy a cipelés során félt-e, gondolt-e arra, hogy esetleg leejtik? Boti válasza az volt, hogy az egyik lejtősebb részen, már a padsor előtt, azt érezte, kezd fogyni az ereje, nem tud erősen kapaszkodni, de nem érzett félelmet, s abban is biztos volt, nem ejtik le idő előtt. Szilágyi a cipelőket is megkérdezte, hogy érezték magukat a feladat teljesítése alatt? A válasz itt is pozitív volt, de egy részlet, s mint kiderült, lényeges részlet, megragadta Szilágyi figyelmét.

 

   Baptista evnyito 076Igen, az jó meglátás, hogy Boti esetleges elejtése attól függ, hogy ki viszi őt. „Hogy mi történik velem egy feladat során, az attól függ, hogy aki velem tesz valamit, abban tudok-e bízni, vagy sem.

   És a barátság erről szól. Az Úr Jézus azt mondta, én a ti barátotok vagyok, s az, hogy ti az én barátaim vagytok, abban mutatkozik meg, hogy ti szeretitek-e egymást, hogy tudtok-e egymásban bízni, amikor a történet arról szól, hogy kritikus helyzetben tudsz-e velem jönni, vagy feladod?”

   Elmondta, hogy a bibliában sok ilyen történet van, ami a barátok egymás iránti bizalmáról szól, s egyet, Naámán hadvezér történetét annak betegségével kapcsolatban részletezte is. (2Királyok 5,1–19) Kiemelte, fontos, hogy akinek döntenie kell, aki a megoldandó feladat előtt áll, kikkel, milyen tanácsadókkal veszi körül magát, kinek a szavára hallgat. Valójában arra hívta fel a figyelmet, hogy Jézus tanácsaiban mindig lehet hinni, lehet bízni, s ha kétségek is merülnek fel, odáig kell eljutni, hogy próbáljunk meg bízni benne, próbáljuk ki a hit, a bizalom érzésének hatását.

   És volt még egy lényeges elem, amiről eddig csak érintve szólt: a ne add fel! döntés. „Ha kétségeid vannak, támaszkodj a barátaidra, hiszen őket ismered, bennük bízol és hiszel, kérd a segítségüket, s kell, velük közösen fejezd be, amit elkezdtél!” – mondta.

 

   Dr. Szilágyi Béla nem úszta meg az évnyitót interjú nélkül. Pollák Dávid nehezet kérdezett: – Most, 2020-ban miért éri meg hinni? A válasz valójában – a hívők oldaláról nézve – egyszerű és világos volt. – Hiába ismerek és temérdek embert, a primitív lelkektől az egyetemi professzorokig, ezt csak akkor érthetjük meg, ha van egy kiinduló pont. És ez a pont nem az ősrobbanás, hanem a teremtő Isten maga. Mert, ha nincs teremtő Isten, ha nem hiszek benne, akkor ez az egész szétesik, értelmetlenné válik.

 

   A meglehetősen szokatlan tanévnyitó egy záró imával, majd Tatai Erika igazgató asszony rövid zárszavával, végül a közreműködők megajándékozásával ért véget.

 

   Baptista evnyito 345Tatai Erika (képünk) elmondta: „Az ilyen rendkívüli reggeleken, mint ez a mai is, érzem körünkben az Istent. De azért is különleges, mert az életemben nagyon fontos, hogy eljött hozzánk dr. Szilágyi Béla. A barátságról is beszélt, és ez azért fontos, mert őt a barátaim között tudhatom, és talán ettől is fontosabb, hogy példaképemnek tekintem! Jó, ha van az embernek példaképe, ha van, akire szeretne hasonlítani. Én szeretnék Béla bácsira hasonlítani abban, hogy a világban bárhol is jár, tudja, hol és hogyan kell segíteni az embereknek.”

 

   Azonnal példát is hozott, a nemrégi libanoni hatalmas robbanást említette, s kiemelte, hogy a katasztrófa után Szilágyi néhány napon belül a Szeretetszolgálat stábjával és sok-sok adománnyal, pénzzel Libanonba repült, mindenféle félelmet, bizonytalanságot félretéve. Az adományok egy részét egy libanoni, a Szeretetszolgálat által támogatott iskolának adták.

   „Azt kívánom nektek, hogy olyan barátaitok, példaképeitek legyenek, mint Béla bácsi!” – zárta be a tanévnyitót Tatai Erika.

 

   Magamban így summáztam a hallottakat. látottakat: erős hit, bizalom, őszinteség és sok-sok szeretet. Ezek mellett jelen volt a tanítás, a hit erősítése olyan nyíltsággal, játékossággal, amivel ritkán találkozom.

   S ha az elmúlt tanévben élmény volt a balalgás, most, a tanévnyitón is gazdagabb lettem egy élménnyel!

 

A cikkhez képgaléria tartozik – ITT

fotó: 10kerkult.hu/OGY