FlowStudentEurope: nagy dolgok előfutárai
Tavaly nyáron beszélgettem Menyhárt Sándorral, akkor még egy erősen a kitalálás fázisában lévő, nemzetközi hatókörrel bíró elképzeléséről. Őszintén szólva, csak ámultam, mikor logikus rendbe szedte néhány év történéseit… Talán ez a beszélgetés volt a mára megvalósult, élő projekt elméleti összegzése.
Mielőtt közreadnám a három főszereplővel nemrég készített interjúkat, szükséges szólni arról, hogy mi is az a flow. Az angol-magyar szótárakban fellelhető több jelentése közül az áradás, áramlás, áradat jelentés tartozik a témához. Kiegészíteném azzal, hogy ez a fogalom már évek óta ismert abban az értelemben, hogy a boldogság, az örömérzés áradását jelölik vele. Internetes források szerint ez a pozitív filozófia egyfajta éretmezése, s erre építve fogalmazták meg a pozitív pszichológia tudományos irányzatát 1998 elején.
Ezeket figyelembe véve érthető Menyhárt azon terve, hogy az európai diákokat bekapcsolja egy olyan projektbe, amely során az internet és egyéb korszerű eszközök alkalmazásával bemutatják saját hazájuk, környezetük értékeit, értékteremtő tevékenységeit.
Ama nyári beszélgetésen azt firtattam, mennyi a közös egy korábbi, a Kerülj a térképre nevű projekt és a studenteurope.hu oldalon futó pályázat között. Menyhárt csak annyit mondott hamiskás mosollyal, hogy „van benne valami”...
Az interjúk előtt még megjegyezném, hogy január végén nem sajtónyilvános eseményen mutatták be a projektet, melyen az Európai Unió több tagországának diplomatái is részt vettek. Erről közösségi oldalán tett közzé egy posztot dr. Fekete Ildikó, a Kelet-Pesti Tankerületi Központ vezetője:
„A Kelet-Pesti Tankerületi Központ fenntartásában működő Kőbányai Szent László Általános Iskola „Európai diák pályázat” címmel angol nyelvű, nemzetközi projektet indított el 2019. január 24-én.
Az internetalapú projekt az Európai Unió diákjai részére nyújt lehetőséget egy olyan saját országukra jellemző, értékteremtő tevékenység bemutatására, ami a „flow” élmény megélését nyújtja számukra. Csíkszentmihályi Mihály magyar-amerikai pszichológus szerint a flow-élményt akkor éled át, amikor „teljesen el vagy mélyedve egy tevékenységben azért, ami. Az ego elveszik. Az idő repül.”
Ezt a nagyszerű munkát, mely a közösségi média pozitív felhasználását, a kreativitást, a fiatalok együttműködését segíti, a Klebelsberg Központ, a Kelet-Pesti Tankerületi Központ örömmel támogatja. A projektindító eseményen Ausztriát, Franciaországot, Norvégiát, Horvátországot, Lengyelországot, Olaszországot és Szlovákiát képviselő diplomaták is részt vettek.
A rendezvényen fellépett a Kőbányai Szent László Általános Iskola Kicsinyek Kórusa, a Harmónia Kórus és a csengettyűsök zenekara.”
Lássuk ezek után, hogyan nyilatkoztak az angol nyelven prezentáló fiatalok a projektbemutató eseményen szerzett flow-élményeikről!
Kohán Mátyás (Győr, Czuczor Gergely Bencés Gimnázium, Estöri)
– A projektet bemutató sajtótájékoztatón hárman három helyről érkeztetek. Gondolom, nem ismertétek egymást, így áll a kérdés, volt-e lehetőségetek a prezentáció előtt egy kicsit egymásra hangolódni?
– Bencével egy közös videót forgattunk korábban, Timit ott ismertem meg.
– A programról mindhárman angolul beszéltetek, ráadásul egy adott téma néhol egyedi szakkifejezéseit használva. Nehéz volt?
– Hadd kezdjem azzal, hogy a társaim előtt le a kalappal! Ők a gimnáziumi angoltudásukkal rakták össze a mondandójukat magas szinten, nekem könnyebb volt, 2018-ban Amerikában éltem.
– Bár a jelenlévők angol tudását nem ismerhetted, azért megkérdezem, mit tapasztaltál, érezhető, látható volt-e a viselkedésükön, hogy megértették, amiről beszéltetek?
– Az európai országok között vannak különbségek, hol, milyen szinten beszélik az angolt. Itt azért voltak diplomaták szép számmal, s ezen a szinten már elvárás a nyelv ismerete, használata. Az pedig, hogy mennyire értettek meg minket, a prezentáció után feltett kérdésekből derült ki igazán. Ez – örömünkre – pozitív volt, nem alapinformációkra voltak kíváncsiak, hanem részletekre.
– Mit tudsz a prezentáció utóéletéről? Milyen feladatokat jelent ez számotokra?
– Jó hír, hogy folyamatosan érkeznek a követségekről az ímélek, anyagokat, tájékoztatást kérnek, s ez jó jel, mert a mögöttes szándék a csatlakozás igénye. Ezekre válaszolunk, s a kéréseknek megfelelően szerkesztjük meg a tájékoztatókat.
Szabó Bence (Budapest, Fazekas Mihály Junior Gimnázium, 10, oszt.)
– Hadd vágjak a dolgok közepébe! Az angol nyelvű prezentációdban mi volt számodra a legnehezebb rész?
– Igazából a szerkesztési fázis. Az volt ugyanis a lényeg, hogy megtaláljuk azt az utat, amin a legkönnyebben elérjük a nagyköveteket, s így a figyelmüket magunkra tudjuk vonni. Nélkülük ez a program nehezen lenne működőképes, ugyanis ebben a helyzetben ők jelentik a kapcsot az ötlet és az iskolák között. Ez az elképzelés pedig megszabta a prezentáció stílusát, előadásmódját is.
– A résztvevőknek, feltételezem, eltérő szintű volt az angol tudásuk. Hogyan tudtad ellenőrizni, hogy megértették, amit közölni gondoltál?
– A prezentálás után volt egy bő félórás, kötetlen beszélgetés. Ezen sok kérdést kaptam, kaptunk, s ezek nem az adatpontosításra vonatkoztak. Elsősorban a jövőről szóltak a kérdéseik, a helyi adaptálás módjaira. Szerintem átment, amit tőlem hallottak.
– Áruld el, kérlek, hogyan sikerült szert tenni az iskolai oktatásban egy profi angoltudásra? Olyanra, amely feljogosít egy nemzetközi közegben történtő előadásra?
– Nekem talán nagy segítség volt, hogy jártam színész iskolába, így a nyilvánosság előtti megjelenés, beszéd, nem okozott gondot. Másfelől, már az óvodában kezdtem angolt tanulni, az általános iskolában pedig anyanyelvi-szintű tudással bíró angol tanárom volt egy ciprusi állampolgár személyében, aki úgy és azt tanította, ahogy ő erre a magas szintű tudásra szert tett. És nem panaszkodhatom a jelenlegi angolnyelv-oktatásra sem a gimnáziumban.
– Volt-e lehetőséged hosszabb időt eltölteni olyan országban, vagy akár többen is, ahol az angolt tudtad használni?
– Két hétnél többet nem töltöttem sehol, de rövidebb időre megfordultam olyan helyeken, ahol csak az angol volt a közös nyelv.
– Milyen jövőképet rajzolsz vagy rajzoltatok fel? Mondjuk, mi lesz két év múlva? Hány ország vagy hány iskola lesz a rendszer tagja?
– Jelenleg csak nagyvonalú elképzelések vannak, hiszen még kevesekkel van élő, aktív kapcsolat. Azt viszont nem tartom túlzásnak, hogy minden országból legalább 50-60 iskola csatlakozására számítunk ebben az évben. De nem kizárt, hogy túllépve az egy évre tervezett projekt határain, akár meg is duplázódjon ez a szám. Azt mondhatom, hogy akiket eddig megismertem a projektből, azok tehetséges diákok, nyitott tanárok, akik tudják mit akarnak, mit csinálnak, tele vagyunk lelkesedéssel… E nélkül nem menne!
Zhang Tímea (Budapest, a Szent László Általános Iskola diákja volt, most az ELTE Apáczai Csere János Gyakorló Gimnáziumba jár)
– Nem titok, még tavaly nyáron beszélgettem erről a témáról a volt iskolád igazgatójával, Menyhárt Sándorral. Akkor még a honlap tervezésénél tartott, szó sem esett a projekt szereplőiről. Hogyan kerültél közéjük?
– Sanyi bácsi szervezett be, valamikor az ősszel bementem az iskolába, összefutottunk, beszélgettünk, s megkérdezte, volna-e kedvem részt venni ebben a munkában. Mivel érdekes dolgokat mondott, rábólintottam.
– Ugorjunk egyet, és az év elején megtartott, nem sajtónyilvános projekt bemutatásról kérdeznélek! Főleg arról, hogy három diák angolul prezentálta a maga részét, ráadásul számos külföldi diplomata, szakember előtt. Milyen érzésekkel álltál a pódiumra?
– Hú, ez nagyon izgi volt. Amikor először említette Sanyi bácsi, hogy rám is számítana az előadók között, kiderült, hogy angolul kell majd beszélni! Igazság szerint nem is igen fogtam fel akkor, hogy ennek milyen súlya van. Amikor elkezdtem felkészülni, akkor jöttem rá, hogy ez mekkora dolog, kik előtt fogok beszélni, ráadásul angolul! Hűűű! És még soha nem adtam elő idegen nyelven.
– Azért én emlékszem, hogy a suliban egy Cserebogár projektben valakik angolul mutatták be a témájukat…
– (jót nevetett)… igen azok mi voltunk, csak akkor éppen én nem beszéltem, más feladatom volt.
– Eltelt közel két hónap, mi történt ez alatt, hol tart a szervezés, hogyan tartjátok a kapcsolatot, s nem csak a két srácra gondolok most.
– Személyesen senkivel sem találkoztam még a sajtótájékoztató után, de van egy zárt facebook-csoport, itt elég sűrű a kommunikáció. Írjuk az anyagokat, kapcsolatokat keresünk, illetve meglévőket aktivizálunk, ezeket egyeztetjük. Én például napokon belül az Izlandi követséget keresem majd meg, s mutatom be a projektet.
– Mennyire a „nagy kaland” kategória ez studenteurope program, vagy mennyire van benne egy későbbi, nemzetközi hatókörű munkahely lehetősége?
– Nemigen gondolkodtam még ezen, de az biztos, hogy a kapcsolatépítésben nagyon hasznos lehet. Megismerheti egy adott kör a nevünket, a munkánkat, s ha esetleg abba az országba mennénk tovább tanulni, javulnának az esélyeink. Az biztos, senki sem úgy áll ehhez hozzá, hogy na, akkor most játszunk egy jót, aztán vége és elfelejtjük. Ettől már most több van benne… Talán valami nagy dolognak vagyunk az előfutárai.
A projektnek nem csak honlapja, IDE kattintva olvasható, de saját Facebook oldala is van. Sőt, egyéb közösségi megosztó felületeken is megtalálható.
A kezdeményezésről a Népszava egy korábbi száma is beszámolt. A 10kerkult.hu pedig az oldal jobb szélső sávjában tette közzé a bemutatkozó videót, és a honlap közvetlen elérését is biztosítja a Médiapartnereink rovatjából.
Nos, a flow-élményt fizikai valóságában is megtapasztaló diákok nyilatkozatai után legyen a zárszó az ötletgazdáé!
„Kedves Barátaim, Ismerőseim, esetleg, ahogy Micimackó mondaná, „Üzletfeleim”!
2019-ben több remek diákkal és kollégámmal nemzetközi projektbe kezdünk a studenteurope.eu oldalon. Nagyon nagy szükségünk lenne a közösség erejére, mindenkire számítok! 30 európai ország diákjainak indítunk pályázatot, ami, reméljük érdekes és izgalmas lesz! Kulcsszó: FLOW.”
A cikkhez a projekt facebook oldalán közzé tett fotókat használtunk fel.
Az oldal minden tartalma ingyenesen hozzáférhető, de előállításuk pénzbe kerül