Pannonhalmi Béla szellemisége – 2.

A Pannonhalmi Béla Baptista Általános Iskola a Kőrösi Kulturális Központban tartotta a már hagyományos karácsonyi gálaműsorát december 20-án. A színpadra állított darab végén meglepetés vendéggel énekelték a finálét a szereplők és a közönség.

Írásomnak igazság szerint egy másik címet adtam volna. A szívükkel is látó pedagógusok – erre gondoltam, mert úgy véltem, ez jobban elmondja, miről is szólt az előadás, sőt, egy picit messzebb nézve, a munkájukat is jellemzi. De mégis úgy döntöttem, hogy lévén szó egy egész évet lezáró produkcióról, inkább maradok az utalásnál: ez a cikk folytatás…

   Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg című könyvének ajánlásában azt írja, hogy valójában a felnőtteknek szánja művét, de néhány megfontolás után mégis a gyerekekhez szól,  ,,mert előbb minden fölnőtt gyerek volt. (De csak kevesen emlékeznek rá.)” 

   Nos, meggyőződésem, a Pannonhalmi Béla iskola pedagógusai azok közé tartoznak, akik emlékeznek a gyerekkorukra.  

  Amikor a kis herceg a vándorlása során találkozik a rókával, egy érdekes párbeszéd zajlik le közöttük. Engedelmükkel egy rövid részletet idézek belőle, magyarázandó gondolataimat.

   – Gyere, játsszál velem – javasolta a kis herceg. – Olyan szomorú vagyok...

   – Nem játszhatom veled – mondta a róka. – Nem vagyok megszelídítve.

   – Mit jelent az, hogy „megszelídíteni”?

   – Azt jelenti: kapcsolatokat teremteni. Te pillanatnyilag nem vagy számomra más, mint egy ugyanolyan kisfiú, mint a többi száz meg százezer. És szükségem sincs rád. Ahogyan neked sincs énrám. Számodra én is csak ugyanolyan róka vagyok, mint a többi száz meg százezer. De ha megszelídítesz, szükségünk lesz egymásra. Egyetlen leszel számomra a világon. És én is egyetlen leszek a te számodra...

    A történetből azt is megtudjuk, hogyan is kell megszelídíteni a rókát. Valójában a róka a türelemről, a fokozatosságról, a szeretetről, a közeledés szertartásáról beszélt, így egyfajta módszert is javasolt mindezekhez. 

   Azt kérdeztem magamtól, ha a megszelídítés fogalmát tágabban értelmezem, akkor elmondhatom, hogy megfejtettem a Pannonhalmis tanárok titkát? Nevezetesen azt, hogyan tudnak azt elérni, hogy autizmussal, magatartás zavarokkal küzdő gyerekek szuperprodukciókat (mondhatom ezt a jelzőt, mert már nem az első szuperséggel találkoztam náluk) valósítsanak meg? Színpadon, iskolai ünnepségen, egyházi fellépésen?

  Arra jutottam, ha nem is teljesen, de legalább egyes részleteiben sikerült a titok mögé nézni. Mert az itt dolgozó pedagógusok kapcsolatot teremtenek a gyerekekkel: sok játékkal, türelemmel, egy-egy apróság ezerszer való megismétlésével, és sok-sok szeretettel kötik magukhoz tanítványaikat, miközben nem zárják ki, hogy másokkal is kapcsolatot építhessen a gyerek; nem sajátítják ki maguknak a viszontszeretetet. 

   Mindezekkel elérik, hogy a maximális eredményt hozzák ki a tanítványaikból, hogy a tehetségük száz százalékon tudjon megmutatkozni, de nem csinálnak a gyerekből egy szimpla végrehajtó robotot. Ők élvezik a szerepüket, valóságként élik meg a mesét, komolyan vesznek minden rezzenést. Ne csodálkozzunk, ha – miközben a darabot élveztük – még a szemünket sem kellett becsukni, hogy a róka csalitos ligetében vagy a bolygószámoló királynál legyünk! 

  Magam is, és mások is sokszor, sok helyen idézték már a róka titkát: ,,jól csak a szívével lát azember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan.” Igen. Ezen a délutánon mindenki látta a jót, de a többit, a mögötte lévő munkát csak sejthették. A szívükkel igaziból a gyerekekkel foglalkozó pedagógusok láttak. 

   Hát, ennyit arról, hogyan kell sikeresen színpadra alkalmazni egy történetet. Hogyan kell hosszas monológokat, dialógusokat megtanítani a gyerekeknek, miként kell elérni, hogy aki a karban táncol vagy ,,csak” a tömegben szerepel, az ugyanolyan fontos szereplő, mint a pilóta, a kis herceg, a földrajztudós vagy a róka.

   Kifogástalan a dramaturgia, a sok szereplős jelenetek éppen akkor jönnek, amikor egyhangúvá lenne a kis herceg és a pilóta párbeszéde; jó helyeken szólal meg és igazi funkciója van a zongorának. Mozgalmas, ahogy a lámpagyújtók a nézőtérről mennek a színpadra, mint ahogyan az is, ahogy a kis herceg kilép a jelenetből, és elsétál a színpad előtt, mintegy kiterjesztve a teret.

   Jók és ötletesek a díszletek, a sivatag, a repülő, a csillagok, a labdabolygók, jól alkalmazták a kivetítést: egyszerre volt háttér és az adott helyszín illúziója. Ötletesek, egyszerűek és könnyen kezelhetők. A jelmezek találóak, látványosak és jellemzik a szereplőt is.  

   És, amikor a néző azt hiszi, már nem lehet fokozni a feszültséget – hiszen érezhetően közeledik a darab vége –, megjelenik a színen Radics Gigi énekes és az egekbe emeli a finálét. Szereplése nem indokolatlan, nem hatásvadász elem. Ezt az iskola igazgatója, Tatai Erika mondja el. (képünk balra)

   – Radics Gigi a Baptista Szeretetszolgálat Cipősdoboz jótékonysági akciójának arca, nagykövete volt, az iskola pedig ebben a periódusban a közel 50 ezer dobozból 303  darabbal vette ki a részét, gyűjtött és adott át ajándékokat a szervezőknek.

   A minden szempontból kimagasló karácsonyi gálaműsor előtt Szabó Csaba, a Baptista Szeretetszolgálat oktatási igazgatója mondott köszöntőt. (jobbra, lenti kép)

   – Szeretnék emlékeztetni arra, amiért itt vagyunk! Az elmúlt vasárnap advent harmadik gyertyáját gyújtottuk meg, s bizonyára, mindenki tudja, hogy a gyertyák, a hit, remény, öröm – ez világít jelenleg – és a negyedik a szeretet, melyre karácsonykor kerül sor.  

   Pál apostol korinthusiaknak írott első leveléből hoztam az igét, a szeretet himnuszát. 

  ,,Ha emberek vagy angyalok nyelvén szólok is, szeretet pedig nincsen bennem, olyanná lettem, mint a zengő érc vagy a pengő cimbalom. És ha prófétálni is tudok, és minden titkot és minden tudományt ismerek is, és ha teljes hitem van is, úgy, hogy hegyeket mozdíthatok ki helyükről, szeretet pedig nincsen bennem, semmi vagyok. És ha szétosztom is minden vagyonomat, és testemet tűzre adom is, szeretet pedig nincsen bennem, semmi hasznom abból. A szeretet hosszútűrő, jóságos; a szeretet nem irigykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel, nem viselkedik bántóan, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rója fel a gonoszt, nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal. Mindent elfedez, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr. A szeretet soha nem fogy el. De legyenek bár prófétálások, eltöröltetnek; vagy akár nyelveken szólás, megszűnik; vagy akár ismeret, eltöröltetik. Mert töredékes az ismeretünk, és töredékes a prófétálásunk: amikor pedig eljön a tökéletes, a töredékes eltöröltetik. Amikor gyermek voltam, úgy szóltam, mint gyermek, úgy gondolkodtam, mint gyermek, úgy ítéltem, mint gyermek, miután pedig férfivá lettem, elhagytam a gyermekhez illő dolgokat. Mert most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről színre; most töredékes az ismeretem, akkor pedig úgy ismerek majd, ahogy én is megismertettem. Most azért megmarad a hit, a remény, a szeretet, ez a három; ezek közül pedig a legnagyobb a szeretet.”

   A Kis herceg színpadra állítása egy sok szereplős stáblista. Engedje meg az olvasó, hogy csak a főszereplőket emeljem ki! A Kis herceg: Kökény Károly Dániel, a pilóta szerepében: Dubabér Zsombor. A róka: Urbán Stella

   Egyes tanárok több „szereposztásban” járultak hozzá a sikerhez. Díszlet és jelmez. Tatai Erika, Bakosné Gyetván Violetta. A díszleteknél Szokoly Tibor, a jelmezeknél Kürti Ágnes is dolgozott, a koreográfiát is ő készítette. Zenei vezető: Tóth-Ilkó Zsuzsanna. Kép és hang: Trézli Orsolya, világítás: Erdős József.

   Producer, rendező: Tatai Erika

A teljes színlap  IDE kattintva  olvasható.

Cikkünkhöz képgaléria tartozik – ITT

fotó: 10kerkult.hu/OGY

Álljon mellénk, támogassa a szerkesztőség munkáját, hogy fejlődni tudjunk, hogy színesebbek lehessenek cikkeink! A részletekért kattintson a képre!

A Pannonhalmi Béla Baptista Általános Iskola a Kőrösi Kulturálsi Központban tartotta a már hagyományos karácsonyi gálaműsorát december 20-án. A színpadra állított darab végén meglepetés vendéggel énekelték a finálét a szereplők és a közönség.

Írásomnak igazság szerint egy másik címet adtam volna. A szívükkel is látó pedagógusok – erre gondoltam, mert úgy véltem, ez jobban elmondja, miről is szólt az előadás, sőt, egy picit messzebb nézve, a munkájukat is jellemzi. De mégis úgy döntöttem, hogy lévén szó egy egész évet lezáró produkcióról, inkább maradok az utalásnál: ez a cikk folytatás…

Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg című könyvének ajánlásában azt írja, hogy valójában a felnőtteknek szánja művét, de néhány megfontolás után mégis a gyerekekhez szól,  ,,mert előbb minden fölnőtt gyerek volt. (De csak kevesen emlékeznek rá.)”

   Nos, meggyőződésem, a Pannonhalmi Béla iskola pedagógusai azok közé tartoznak, akik emlékeznek a gyerekkorukra. 

  Amikor a kis herceg a vándorlása során találkozik a rókával, egy érdekes párbeszéd zajlik le közöttük. Engedelmükkel egy rövid részletet idézek belőle, magyarázandó gondolataimat.

   – Gyere, játsszál velem – javasolta a kis herceg. – Olyan szomorú vagyok...

   – Nem játszhatom veled – mondta a róka. – Nem vagyok megszelídítve.

   – Mit jelent az, hogy „megszelídíteni”?

   – Azt jelenti: kapcsolatokat teremteni. Te pillanatnyilag nem vagy számomra más, mint egy ugyanolyan kisfiú, mint a többi száz meg százezer. És szükségem sincs rád. Ahogyan neked sincs énrám. Számodra én is csak ugyanolyan róka vagyok, mint a többi száz meg százezer. De ha megszelídítesz, szükségünk lesz egymásra. Egyetlen leszel számomra a világon. És én is egyetlen leszek a te számodra...

    A történetből azt is megtudjuk, hogyan is kell megszelídíteni a rókát. Valójában a róka a türelemről, a fokozatosságról, a szeretetről, a közeledés szertartásáról beszélt, így egyfajta módszert is javasolt mindezekhez.

   Azt kérdeztem magamtól, ha a megszelídítés fogalmát tágabban értelmezem, akkor elmondhatom, hogy megfejtettem a Pannonhalmis tanárok titkát? Nevezetesen azt, hogyan tudnak azt elérni, hogy autizmussal, magatartás zavarokkal küzdő gyerekek szuperprodukciókat (mondhatom ezt a jelzőt, mert már nem az első szuperséggel találkoztam náluk) valósítsanak meg? Színpadon, iskolai ünnepségen, egyházi fellépésen?

  Arra jutottam, ha nem is teljesen, de legalább egyes részleteiben sikerült a titok mögé nézni. Mert az itt dolgozó pedagógusok kapcsolatot teremtenek a gyerekekkel: sok játékkal, türelemmel, egy-egy apróság ezerszer való megismétlésével, és sok-sok szeretettel kötik magukhoz tanítványaikat, miközben nem zárják ki, hogy másokkal is kapcsolatot építhessen a gyerek; nem sajátítják ki maguknak a viszontszeretetet.

   Mindezekkel elérik, hogy a maximális eredményt hozzák ki a tanítványaikból, hogy a tehetségük száz százalékon tudjon megmutatkozni, de nem csinálnak a gyerekből egy szimpla végrehajtó robotot. Ők élvezik a szerepüket, valóságként élik meg a mesét, komolyan vesznek minden rezzenést. Ne csodálkozzunk, ha – miközben a darabot élveztük – még a szemünket sem kellett becsukni, hogy a róka csalitos ligetében vagy a bolygószámoló királynál legyünk!

  Magam is, és mások is sokszor, sok helyen idézték már a róka titkát: ,,jól csak a szívével lát azember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan.” Igen. Ezen a délutánon mindenki látta a jót, de a többit, a mögötte lévő munkát csak sejthették. A szívükkel igaziból a gyerekekkel foglalkozó pedagógusok láttak.

  Hát, ennyit arról, hogyan kell sikeresen színpadra alkalmazni egy történetet. Hogyan kell hosszas monológokat, dialógusokat megtanítani a gyerekeknek, miként kell elérni, hogy aki a karban táncol vagy ,,csak” a tömegben szerepel, az ugyanolyan fontos szereplő, mint a pilóta, a kis herceg, a földrajztudós vagy a róka.

   Kifogástalan a dramaturgia, a sok szereplős jelenetek éppen akkor jönnek, amikor egyhangúvá lenne a kis herceg és a pilóta párbeszéde; jó helyeken szólal meg és igazi funkciója van a zongorának. Mozgalmas, ahogy a lámpagyújtók a nézőtérről mennek a színpadra, mint ahogyan az is, ahogy a kis herceg kilép a jelenetből, és elsétál a színpad előtt, mintegy kiterjesztve a teret.

   Jók és ötletesek a díszletek, a sivatag, a repülő, a csillagok, a labdabolygók, jól alkalmazták a kivetítést: egyszerre volt háttér és az adott helyszín illúziója. Ötletesek, egyszerűek és könnyen kezelhetők. A jelmezek találóak, látványosak és jellemzik a szereplőt is.  

   És, amikor a néző azt hiszi, már nem lehet fokozni a feszültséget – hiszen érezhetően közeledik a darab vége –, megjelenik a színen Radics Gigi énekes és az egekbe emeli a finálét. Szereplése nem indokolatlan, nem hatásvadász elem. Ezt az iskola igazgatója, Tatai Erika mondja el.

   – Radics Gigi a Baptista Szeretetszolgálat Cipősdoboz jótékonysági akciójának arca, nagykövete volt, az iskola pedig ebben a periódusban a közel 50 ezer dobozból 303  darabbal vette ki a részét, gyűjtött és adott át ajándékokat a szervezőknek.

   A minden szempontból kimagasló karácsonyi gálaműsor előtt Szabó Csaba, a Baptista Szeretetszolgálat oktatási igazgatója mondott köszöntőt.

   – Szeretnék emlékeztetni arra, amiért itt vagyunk! Az elmúlt vasárnap advent harmadik gyertyáját gyújtottuk meg, s bizonyára, mindenki tudja, hogy a gyertyák, a hit, remény, öröm – ez világít jelenleg – és a negyedik a szeretet, melyre karácsonykor kerül sor.

   Pál apostol korinthusiaknak írott első leveléből hoztam az igét, a szeretet himnuszát.

  ,,Ha emberek vagy angyalok nyelvén szólok is, szeretet pedig nincsen bennem, olyanná lettem, mint a zengő érc vagy a pengő cimbalom. És ha prófétálni is tudok, és minden titkot és minden tudományt ismerek is, és ha teljes hitem van is, úgy, hogy hegyeket mozdíthatok ki helyükről, szeretet pedig nincsen bennem, semmi vagyok. És ha szétosztom is minden vagyonomat, és testemet tűzre adom is, szeretet pedig nincsen bennem, semmi hasznom abból. A szeretet hosszútűrő, jóságos; a szeretet nem irigykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel, nem viselkedik bántóan, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rója fel a gonoszt, nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal. Mindent elfedez, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr. A szeretet soha nem fogy el. De legyenek bár prófétálások, eltöröltetnek; vagy akár nyelveken szólás, megszűnik; vagy akár ismeret, eltöröltetik. Mert töredékes az ismeretünk, és töredékes a prófétálásunk: amikor pedig eljön a tökéletes, a töredékes eltöröltetik. Amikor gyermek voltam, úgy szóltam, mint gyermek, úgy gondolkodtam, mint gyermek, úgy ítéltem, mint gyermek, miután pedig férfivá lettem, elhagytam a gyermekhez illő dolgokat. Mert most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről színre; most töredékes az ismeretem, akkor pedig úgy ismerek majd, ahogy én is megismertettem. Most azért megmarad a hit, a remény, a szeretet, ez a három; ezek közül pedig a legnagyobb a szeretet.”

 A Kis herceg színpadra állítása egy sok szereplős stáblista. Engedje meg az olvasó, hogy csak a főszereplőket emeljem ki! A Kis herceg: Kökény Károly Dániel, a pilóta szerepében: Dubabér Zsombor. A róka: Urbán Stella

Egyes tanárok több „szereposztásban” járultak hozzá a sikerhez. Díszlet és jelmez. Tatai Erika, Bakosné Gyetván Violetta. A díszleteknél Szokoly Tibor, a jelmezeknél Kürti Ágnes is dolgozott, a koreográfiát is ő készítette. Zenei vezető: Tóth-Ilkó Zsuzsanna. Kép és hang: Trézli Orsolya, világítás: Erdős József.

Producer, rendező: Tatai Erika

A teljes színlap  IDE kattintva  olvasható.

Cikkünkhöz képgaléria tartozik – ITT

fotó: 10kerkult.hu/OGY

Álljon mellénk, támogassa a szerkesztőség munkáját, hogy fejlődni tudjunk, hogy színesebbek lehessenek cikkeink! A részletekért kattintson a képre!