Széchenyi szellemisége a minta

226 éve született gróf Széchenyi István, politikus, író, közgazdász, de nem több, mint két évszázados évfordulót ünnepelték szeptember 22-én a róla elnevezett általános iskolában. A legnagyobb magyar szeptember 21-ei születésnapján sok évi várakozás után felavatták néhai Koós László szobrászművész mellszobrát.

Az esemény sok szempontból nevezhető nagy jelentőségűnek. Az ötlettől, miszerint legyen az iskola előtt a névadónak egy szobra, majd egy évtized telt el: támogatás híján közadakozásból igyekeztek megteremteni a szükséges összeget, ám ez nagyon lassan gyűlt a számlán. Többször tűnt úgy, a bürokrácia bezár minden kaput: mind művészeti, mind építési engedélyezési gondok sorát kellett megemészteni, leküzdeni.

  Több művész is tervezett és készített mintát a zsűrizésre, melynek egyik résztvevője volt a 2010-ben elhunyt kőbányai művész, Koós László is, s végül az ő alkotását választották ki. Elkészült a bronzba öntött változat (az utolsó fázisban Kocsis Előd szobrászművész segítségével -a szerk.), s a szoboravatás egy különleges eseménysor kiemelt része lett. No, de menjünk sorjában!

   Az iskola aulája megtelt az érdeklődőkkel, a Kőbányai Képző- és Iparművészek Egyesülete tagjaival, Koós László alkotótársaival, a Kőbányai Önkormányzat képviselőivel, a Széchenyi Társaság és a Széchenyi Alap Alapítvány vezetőivel, az ünnepi műsort adó iskolai csoportokkal.  

  Sándor Zoltán igazgató (képünkön Koós László özvegyével), a Máltai Szent Lázár Katonai és Ispotályos Lovagrend lovagja köszöntötte a résztvevőket, s egy hangsúlyos felütéssel indította az ünnepséget: – Iskolánk elég régóta igyekszik névadója szellemiségét alapul véve létezni itt, az Újhegyi lakótelepen – mondta. S hogy mit is kell érteni Széchenyi szellemiségén, az egy jól szerkesztett, színes emlékműsor mutatta be, mely Széchenyi István Mindennapi imádságával zárult. Az imát Koós László unokája, Závodi Marcell mondta el.

  Sándor Zoltán megemlékezett a 2007-ben, egy szokványos beszélgetésen született ötletről, mi szerint illő lenne egy szobrot állítani az iskola névadójának tiszteletére. Az ötlet nyomán kérték fel Koós Lászlót, majd elkezdődött a közakadozás szervezése is, melyben oroszlánrészt vállalt az Újhegy 2000 Alapítvány. Sándor Zoltán végül is – figyelembe véve minden nehézséget – sikernek könyvelte el, hogy a Koós halála óta eltel tíz év eredményt hozott, leleplezhetik Széchenyi szobrát.

   A megemlékezés után a résztvevők ugyan az épület falain kívül, de az iskolához tartozó kis kertbe mentek, mely helyett adott a szobornak. Sándor Zoltán elmondta azt is, hogy a szépen befüvesített kert egyben egy kőbányai helytörténeti és kultúrtörténeti meditációs tér is egyben, ahol a posztamens melletti padon helyet lehet foglalni, s elmélkedni emberről, lélekről…

  A szobrot Koós László özvegye, Ágnes asszony leplezte le. Érdekességként jegyezzük meg, hogy a kert kialakítását, az előkészületeket a több tablón elhelyezett fotók sokasága mutatja be. Külön táblán örökítették meg – évenkénti felsorolásban – az adakozók nevét.

   Az aulába visszatérve Feledy Balázs művészettörténész méltatta a szobrot és a Koós László legfontosabb alkotásaiból rendezett kiállítást. Arra hívta fel a figyelmet, hogy Koós László itt és most lényegében három dimenzióban mutatkozik meg az alkotásain keresztül. Vonatkozik ez ugyanis nemcsak a mellszoborra, de a „képeire” is, hiszen azoknak éppen az a különlegességük, hogy a falra akasztva képzőművészeti alkotásként viselkednek, de kilépnek a síkból, a két dimenzióból, s kitöltik a tér egy részét. Igazság szerint az itt kiállított művei domborműként értelmezhetők a legjobban.  

   Jelezte, érdemes lesz majd a szobor talapzatán elhelyezett kör alakú érméket – szintén domborművek – is megtekinteni, ugyanis a kiállításon ezen munkái nem szerepelnek, de ezek is jellemezték Koós László munkásságát, a szobornál pedig kiterjeszti az ábrázolt személy munkásságát.

    A szoborról pedig elmondta, egy fiatal, lelkes Széchenyit ábrázol. – Nézzék majd meg a szemeit, egészen nagyra vannak formázva, mintegy kifejezve érdeklődő belső világát. A másik fontos tényező a haja. Nem a szokványos ábrázolás, kicsit kócos, s arra lehet asszociálni, hogy igenis, viharok lengték körül Széchenyi életét. Összességében egy dinamikus, a jövőbe tekintő Széchenyit láthatunk – méltatta a művet Feledy Balázs.

   Végül megemlítette, fontos, hogy „jó magasságban van, mintegy szemezni lehet vele”. Kiemelte a kellemes, meditatív környezetét is, s elmondta, Magyarországon a legtöbb köztéri szobor környezete egy idő után elhanyagolt.

   Az ünnepség végén dr. Rubovszky András, a Széchenyi Társaság főtitkára emlékplakettet adott át Sándor Zoltánnak. – Különleges alkalom, hogy gyerekzsivajban adhatom át ezt a plakettet, mert mi sem jellemzőbb jobban igazgató úr egész életére, minthogy gyerekek, iskolások között dolgozik, Széchenyi tiszteletének tanítására szentelve idejét, s zsivajgó nebulókból kiművelt emberfőket, magyar állampolgáropkat farag – emelte ki Sándor Zoltán pedagógiai tevékenységét.

   Az ünnepség végén Koós Lászlóné mondott köszönetet az álom megvalósításában közreműködőknek, minden adományozónak, majd Kanizsa József költő, Kőbánya díszpolgára (balról) Koós Lászlóhoz és néhány művéről írt versét olvasta fel Závodi Marcellal közösen.

Cikkünkhöz képgaléria tartozik – ITT 

Fotó: 10kerkult.hu/OGY

„Művészeti ismereteit részben autodidakta módon, részben Somogyi-Soma László festőművész tanítványaként szerezte, később Kirchmayer Károly szobrászművész bátorította. Alkotásai 70 kiállításon – 34 egyéni és 36 csoportos – szerepeltek.

   Eredeti szakmája gépésztechnikus. A műszaki ismereteit művészi alkotásaiban kamatoztatta. Fafaragásokat, rézdomborításokat, linómetszeteket, kisplasztikákat valamint térplasztikákat készített. Térplasztikáinak ihletői voltak a műemlékek, műemlék jellegű utcarészletek, épületek, a természetben található különleges fák.

   Tagja volt a Kőbányai Képző-és Iparművészek Egyesületének, a Somogyiak Baráti Körének, valamint a Krúdy Gyula Irodalmi Körnek.”