AD-blacklist1

2019
jan.
01

Amatőr dobogósok – profi játék

Írta: Oszvald György

tekekupa 2019 leadA 2018-ban Egerben megrendezett első Viktória kupa amatőr kupa bajnokával és helyezettjeivel készítettem rövid interjúkat az elmúlt néhány napban, azzal a nem titkolt céllal, hogy elősegítsem a ráhangolódást az idei, II. Viktória-Vilati Női Teke Kupa január 11-13-ai eseményeire.

 

 

Kopornoky-Horváth Gabriella – első helyezett

 

   kopornoky h GabriellaMinden versenyre igaz, hogy az első helyezettet mindenki le akarja győzni a következő viadalon. Az első Viktória kupa aranyérmeseként hogyan viseled ezt a terhet? Főleg úgy, hogy már most biztos, többen lesznek az ellenfeleid, mint a 2018. évi első kupán voltak.

   – Igazából csak úgy elmentem játszani, mert szeretek tekézni, s mivel nagyon jó pályán gurítottam, és a légkör is nagyon jó volt, az eredmény jött magától… jó érzés volt megnyerni a versenyt, de nem számítottam rá, hogy első leszek. És ami ezzel jár? Hát, nem szeretnék úgy készülni, hogy címvédő vagyok, s ez valami elvárást jelent, mert az biztosan a játék rovására megy. Ha az a feszültség lenne bennem, nem tudnám élvezni a játékot. Igyekszem ezt a tényezőt kikapcsolni, és csak jól érezni magam.

   – Az elsőséggel együtt: hogyan minősíted a versenyzésed?

   – Nem vagyok teljesen elégedett, mert hibáztam. Az első két szett után 300 fa felett volt az eredményem, mégsem lett meg a 600 (Gabi 561 fával nyert -a szerk.); a második körben kicsit begörcsöltem. Most majd igyekszem ezt elkerülni, és remélem, az első 600-es eredményemet is sikerül elérnem.

   kopornoky h Gabriella2Az úszóknál hallom legtöbbet, hogy nem is a helyezés számít, hanem az, hogy az addigi legjobbját elérje, felülmúlja. Akkor nálad ez a 600 fa nem csak remény, de célkitűzés is?

   – Igen, 584 fa a legjobb egyéni eredményem. Ezt mindenképpen szeretném elérni, s mivel még soha nem volt hatossal kezdődő teljesítményem, a cél adott…

   – Az első mondatodban megütötte a fülemet az a rész, hogy „csak úgy elmentem játszani.” Nem hiszem, hogy valaki minden előzmény nélkül képes megnyerni egy versenyt, ráadásul jónevű, rutinos tekézők között. Mit kell tudni a tekés előéletedről?

   – 2003 óta játszom, Sitkei Jánosné, Évike fedezett fel, a Rákoskertben kezdtem, s a Budapest Bajnokság után NB I-ben, majd a Szuperligában játszottam. Egy idő után kiszálltam a szuper ligából, mert úgy érzetem, túlnőtt rajtam, nem a játék volt az első; elveszítettem az érdeklődésem. De rájöttem, hogy a tekézés hiányzik, s az amatőrök között kezdtem újra. Ez egy más közeg, itt jól éreztem magam, azt láttam, tapasztaltam, a játékért vagyunk itt. Minden versenyre a játékért megyek el. A Viktória kupába is ezen a vonalon keveredtem bele, s mint említettem, nagyon jól éreztem magam Egerben, szuper volt a pálya, a hangulat, s hiszem, ez nem változik majd.

 

   Külön köszönettel tartozom Gabinak, hogy lázas betegen is vállalta az interjút, s mi mást kívánhattam volna a gyógyulás mellé, mint 600 fa feletti eredményt. No, és címvédést!

 

Magda Lilla – második helyezett

 

Miután tisztáztuk, hogy elcseréltem a telefonszámát, mert Kopornoky-Horváth Gabit többször is az ő elérhetőségén akartam hívni, csak sikerült a tévedésemet kijavítani, s felvenni a rövidke interjút. Őszintén bevallom, gyilkos kérdéssel indítottam, persze, minden rossz szándék nélkül.

 

   magda lillaMondják, hogy egy döntőt csak elveszíteni lehet, s hogy az ezüstérem is szépen csillog, de mégsem az igazi. Igazán nem akarom zavarba hozni, de az izgalmas lehet, hogyan viszonyult az eredményhez, főleg akkor, ha tudjuk, egy híján 30 fa volt a különbség kettejük között?

   – Igazából mindenki első szeretne lenni, és ezért küzd. Ezzel én is így vagyok, de mégis azt kell mondjam, örültem annak, hogy ott, azon a listán, ahol a profik is ott voltak, a 20. eredménnyel szerepeltem, ami a második helyet jelentette. Szóval, nem voltam szomorú a második hely miatt.

   – Nézhetjük ezt úgy is, hogy a nagy nevekkel egy versenyen szerepelni valamilyen rangot jelent? Vagy egy átlagosnál erősebb motivációt?

   – Igen, ez így van, nagyon jó volt mellettük, velük dobni.

   – Eltekintve az eredményektől: milyen benyomásai voltak az első Viktória kupáról?

   – Szuper emlékeim vannak. Mindenkinek azt mondtam el, mennyire jól szervezett versenyen vettem részt, hogy a mennyire figyeltek ránk a szervezők, a versenybírók. Minden pillanatban a teljeskörű információk birtokában voltunk, s ez fontos akkor, ha az ember a gurításra koncentrál. Színvonalas verseny volt.

   magda lilla teamMennyire más egy kupában játszani, mint a nemzeti bajnokságban, legyen az bármelyik kategória?

   – Talán az, hogy itt kevesebb a javítási lehetőség. A bajnokság nem három napból áll, egy rontást könnyebb javítani, mint egy kupában, s különös hangulatot ad a másnapi rájátszás. (képünkön Magda Lilla a csapattársaival)

   – Az előzetes információkból azt lehet sejlik, hogy szép számú közönség, érdeklődő várható. Zavarja-e a hangos szurkolás vagy ki tudja zárni a külső hatásokat a gurítás közben?

   – Szerintem az a jó, ha tele vannak a lelátók, ha sokan kíváncsiak a versenyre. Értem köztük a játékostársakat is, és így biztos vagyok benne, mind a játékosok, mind a tekebarátok tudják, mikor kell csendben maradni és mikor kell a hangos biztatás.

   – Eltekintve az érem színétől, a dobogós hely kötelez, hogyan készül az egri versenyre?

   – Dobok minden héten, igyekszem jó formába kerülni, s remélem, sikerül majd az első helyen végeznem, persze tudom, ahhoz jobb eredmény kell, mint a tavalyi versenyen.

   – Mivel lenne elégedett?

   – 540 fával már elégedett lennék, de nyilván többet szeretnék ütni. Az egyéni csúcsom 560 fa.

  

Vaáry Csilla – harmadik helyezett

 

Bizonyára csak én voltam abban a helyzetben, hogy nem tudtam arról, Csillának egy saját teke pályája van. Mint a telefonos interjú során kiderült, egy gyerekkori emléket juttatott eszembe. Történt, hogy nem messze a lakásunktól egy tisztes kocsma mellett épített tekepálya – mint az ivó része, tartozéka – adott késő délutáni, esti szórakozást a környék férfijainak. Nem véletlen, hogy ezzel indítottam.

 

   vaary csilluHogyan kell elképzelni ezt a saját pályát, hogyan született az ötlet, mennyire segíti a felkészülését, tudja-e hasznosítani?

   – Igazából teljesen váratlanul sikerült „szert tennem” erre a pályára. A történet ott kezdődik, hogy amikor 15 éves koromban elkezdtem tekézni, elhatároztam, hogy nekem lesz egy saját pályám. Abban az időben Pápára jártunk amatőr csapatként, s egyszer csak bezárták a helyet. Győr megyei amatőr csapatként azért szükségünk volt hazai pályára, s a lehetőség Pér községben adódott. A pályát egy idősebb tulajdonos adta bérbe, de többször is felvetődött, hogy eladja. Igaz, akarta is, meg nem is. Bár a végén eladta, de a mai napig sajátjaként tekint rá, és én is egy kicsit az övének érzem, a mai napig. Amikor felhívtam, hogy az eladásról beszéljünk, meg is lepődött, hiszen nem volt meghirdetve, csak úgy a szóbeszédből lehetett tudni a szándékát. Megbeszéltük, elmondtam az elképzeléseimet, hogyan lehetne rendbe rakni és többet kihozni belőle, mert azért a karbantartás hiányzott nagyon. Bérlő bérlő hátán, felújítás meg semmi. A szüleim elé meg csak a kész adás-vételi szerződéssel mertem odaállni…

   Mára ez egy családias, amolyan „zsíroskenyér hagymával” hangulatú tip-top kis hely lett, éppen olyan, amilyenre vágytam. A tekepályán amatőr bajnokságokat tartunk, valamint különböző kupák megrendezésével fokozzuk a hangulatot.  

   vaary csillu palyaKérdés, milyen szerepe van a teljesítményedben, a harmadik helyezésedben ennek a pályának? Azt lehetne gondolni, hogy minden feltétel adott a korlátlan időtartamú edzéshez, saját magadnak csak nem fizetsz bérleti díjat?

   – Megmondom őszintén, ez úgy hülyeség, ahogy van, hogy van egy pályád és akkor annyit edzel, amannyit nem szégyellsz. (Mindketten hatalmasat nevettünk…) Itt van a munkám, az minden időmet kitölti. Az edzéseim nem különböznek másokéitól, talán csak akkor gyakoribbak egy kicsit, ha egy verseny alaposabb felkészülést kíván. A tekézést edzővel kezdtem el, és jó alapokat kaptam. Azt megfogadtam, hogy 2019-ben heti két edzést végzek: jövök egy órával a büfé nyitása előtt és utána is itt leszek egy órát. Ez bele fog férni. Úgy érzem, több van bennem, mint mutattam az első Viktória kupán.

    – A „saját birtok” után jogos a kérdés, hogyan érintett az egri pálya? Milyen hangulatokat, érzéseket hozott?

     – Amikor beléptem az egri pályára, azt kérdeztem magamtól, te jó ég, mit keresek én itt? Komolyan mondom. Arra gondoltam, hogy amatőr versenyzőként olyanokkal találkozni, s tudni, hogy esetleg nézik a dobásaidat, akik világbajnokok, hát az nem semmi érzés. Ez egy másfajta izgulás, mint egy saját kategóriádban rendezett versenyen. Még szerencse, hogy Zoliék (Varga Zoltán, a verseny szervezője -a szerk.) kicsit oldottabbá teszik a kupát!

   – Ezek ismeretében mi a célkitűzés a második kupára?

   – Csak előre! Legyen meg a dobogós hely!

 

Busainé Füredi Irén – 4. helyezett

 

A Viktória kupa amatőr versenyében különdíjat kapott Busainé Füredi Irén (512 fa), ami negyedik helyezettként illette meg.

 

    busaine3Ha jól értettem, Dorogon játszik jelenleg…

   – Valóban, Dorogon és Nyergesújfalun, a városi bajnokságokban tekéztem rendszeresen, de csak amatőr szinten. Igazolt versenyzőként még nem dobtam. Az Olajos most leigazolt, tavaly nyáron győztek meg, hogy ezen a módon játsszak, és novemberben lett kész az igazolásom, de ebben a minőségemben még nem játszottam hivatalosan.

   – Mikor kezdte a tekézést?

   – Harmincöt évvel ezelőtt, s azóta rengeteg tapasztalatom, élményem van.

   – Gondolom, köztük kiemelt helyen szerepel a 2018. évi Viktória kupa…

   – Hát, az a verseny egy csodálatos szervezés volt, és a pálya egy csodálatos tükörpálya. Nagyon tetszett ez a környezet, és ezért is mondtam, hogy bár a 65. évemben vagyok, s addig, amíg tekézni tudok, nagyon szívesen megyek hozzájuk. Igaz, nem én vagyok az egyetlen idősebb versenyző, Kaposváron voltunk egy kupán, ott egy 73 éves asszony is gurított.

   busaine2Viszonylag rövid ideig vannak a pályán, utána pedig vagy maradnak szurkolni a csapattársaknak, vagy akár el is mehetnek haza. Mi tette, teszi élménnyé ezt a sajátos hangulatot?

   – A verseny ideje alatt a pálya hatása alatt vagyok; egy kiváló minőségű helyen jól esik dobni, másra nemigen figyelek. Amikor vége a versenyemnek, én mindig szívesen maradok és megnézem a többieket. A szuperligások csatája mindig nagyszerű esemény. Ha ehhez hozzá teszem a csapat közösségét, akkor mindent elmondtam, miért is jó a tekézés.

   – Hogyan tervezi a mostani versenyt?

   – Pénteken megyünk, és én Jakab Melindával szombaton is dobok. És vasárnap pedig maradok az eredményhirdetésre is.

   – Függetlenül attól, hogy melyik kategóriában indul, mik azok, amiken javítani szeretne a tavalyi eredményéhez képest?

   – Az eredményemen jó lenne egy kicsit javítani, a végleges célom pedig attól függ, hogy az igazoltak vagy az amatőrök közé sorolnak. Számomra az a csodás pálya, a hangulat az első, és mindegy, ezt melyik kategóriában élem át újra.

 

fotók: az interjúalanyok facebook oldala