Tanuló autóversenyző

Minden évben nagy izgalmat, kihívást jelent számunkra a Nagy Sportágválasztó. Szó szerint a bőség zavarával küzdünk, s azon túl, hogy képgalériával mutatjuk meg durván 100 sportág szépségeit, igyekszünk valami különlegességet is kipécézni…

Ötven egyenes, bal három, szűkül bal kettő, azonnal jobb kettő… Ilyen vagy hasonló információk hangzanak el egy rali során a mitfahrer mikrofonján a speciális gyorsasági szakaszokon. Előre mondja a vezetőnek a kanyarokat, egy általuk besorolt nehézségi szint megnevezésével, illetve a kanyarok közti egyenes szakaszok hosszával. Ezen adatokból tudja a vezető, milyen sebességi fokozatban, milyen gyorsasággal kell haladnia.

   Hogy ennek ellenére néha mégis óriásit farol az autó? Igen, s ehhez elég lehet akár 1-2 km/órás sebesség túllépés is az ideális kanyarodási sebességhez viszonyítva. Gázadással, a kitörés ellen kormányozva azonban a gyakorlott pilóták kordában tudják tartani a versenyautót, s néhány tized másodpercet ugyan veszítve, de mégis versenyben tudnak maradni. Tegyük hozzá, többnyire olyan sebességgel haladnak, amikor a hétköznapi autós inkább kiszállna, s tolná a kanyarban az autót. Fontos tudni, a leírtak lezárt útszakaszon történnek, lehet „levágni” a kanyart, nem kell tartani a szembejövő forgalomtól.

   De mi van a szürke hétköznapokon? Előfordulhat-e olyan eset, amikor a kipörgés-gátlókkal meg mindenféle biztonsági kütyükkel felszerelt autót vezetünk, s nyilvánvalóan nem rendelkezünk az autóversenyzők rutinjával? Lehet-e besokallni? Lehet-e elszállni a kanyarban? Sokan mondják, elismerve az autóvezetés rejtelmeibe bevezető oktatók munkáját, hogy éppen azokat a fogásokat nem tanítják meg, melyekkel megelőzhetők a borulások, az ütközéssel járó balesetek. Ha baj van, az esetek többségében a „gyorshajtás a hibás” – még akkor is, ha az éppen megengedett sebességhatárt nem lépte túl a vezető. Ekkor jön a relatív gyorshajtás, és újra ő a „hunyó”. De vajon gondolt-e az ítélkező arra, hogy a vezető birtokában volt-e mindazon technikai tudásnak, mellyel elkerülhet egy megcsúszást, történjen az bármilyen okból is!

   Ezek a gondolatok jöttek elő, mikor megláttuk a sportágválasztón a feliratot a sátor mellett: Vezess versenyautót! De ennél is érdekesebb volt a felhívás utolsó mondata és a honlapcím: vezetéstechnikai oktatás, rally-suli. Nem sokat teketóriáztunk, megkérdeztük Radó István autóversenyzőt, ötletgazdát, hogyan vélekedik a felvetéseinkről?

    – Miért nem fordul elő a hétköznapi tanuló vezető oktatásban éppen azoknak az elemeknek a megtanítása, melyek életet menthetnek?

   – Harminchárom éve vagyok autóversenyző, tizenöt éve oktatom is az autóversenyzést itthon és külföldön. Tíz évvel ezelőtt hoztam egy újdonságot: összeraktam az első női raliversenyző csapatot. Két lány vezetett és ketten szerelők voltak. Kimentünk 2000-ben a sanremoi vb-re és elég szép sikert arattunk. Idén pedig azt találtam ki, hogy egy gyerek ralicsapatot szervezek. Négy versenyzőnk van. Ezért is vagyunk itt, s rövidesen egy zárt pályás versenyen indulunk. Ezek a megoldások azt is feltételezik, hogy én tanítom a rali versenyzést, az ehhez szükséges technikákat. Ezt a fajta rali-sulit jószerint egyedül csinálom Európában.

  – Hogyan lesznek tanulói, hiszen itt alapfeltétel, hogy már valamilyen szintű vezetői tudással rendelkezni kell. Gyerekekről van szó…

  – Igen, így igaz. Kapcsolatom van oktató iskolákkal. Ezekben megtanítják a vezetést, a delikvensek levizsgáznak, s ezután jönnek hozzám. Én előidézek nekik olyan helyzeteket, amiről beszélt – kicsúszás, keresztbe állás, stb. – és ezek kivédését, megoldását mutatom be. Mindegyik erre a célra szolgáló autómban a bal oldalon ugyanúgy ott van a pedálsor, mint a hétköznapi oktatóautókban. Ha valami nem jól sikerül, tudok korrigálni, s újra lehet próbálkozni. Hadd említsem meg, hogy addig talán nincs is baj, míg le nem esik az első hó vagy ha úton vagyunk s ránk zúdul egy kiadós eső. Azonnal előáll a megcsúszás veszélye, s ember (vagy autó) legyen a talpán, aki legyőzi a fizikát. De meg lehet előzni a bajt, ha tudjuk, ilyen helyzetekben hogyan kell viselkedi, mire lehet számítani.

  És apropó, a vezetői tudás. Vállalkozom arra is, hogy akár nulla tudással is be lehet mellém ülni, s egy óra alatt olyan szintre hozom a gyereket vagy akár az idősebbeket is, hogy át tudja élni azt az élményt, amit ezek a rendhagyó esetek jelentenek. Mindezt úgy, hogy nem kell érte vagyonokat fizetni! Persze, ez a nehezebb oldal. Éppen ezért néhány olyan tevékenység is szerepel a palettán, például a céges csapatépítő tréning, az élményautózás, melyek biztosíthatják az anyagi hátteret.

    Egy operatőr érkezik, s Radó István már neki magyarázza, hogyan jött létre a gyerek rali csapat, hogy a Subaru versenyautót, amely mellett beszélgettünk, egy nyolc éves kislány vezeti, s akit bő egy hónapja tanít versenyezni.

   Mindezek után, ha télen a tágas parkolóban a frissen esett hóban bőgő motorral sergő-forgó, a kanyarban keresztbe álló autót látunk, ne mondjuk azt, hogy nézd a hülyét, hogyan teszi tönkre az autóját! Arra gondoljunk, hogy ő nagy valószínűséggel ki fogja védeni, amikor a közúton a hó alá fagyott jégen megcsúszik, míg az őt kiröhögők esetleg az árokban végzik. Jobb esetben. Mert éppen a szemközt jövőben is landolhatnak…

fotó: 10kerkult.hu/OGY