AD-blacklist1

2015
feb.
28

Privát doppinggal a Föld alá

alagut run 056 leadÓriási résztvevői elégedettséggel zárult a kőbányai pincerendszerbe szervezett futóverseny február 28-án. Volt, akinek ez hazai pályát jelentett, volt, aki pókiszonyát is leküzdve teljesítette a távot. Egy közös volt kicsikben és nagyokban: örömüket lelték a nem mindennapi erőpróbában.

 

 

 


Nem biztos, hogy hiteles a nagyzoló állításunk, de talán nincs messze a valóságtól, hogy minden idők legnagyobb futóversenyét rendezték Kőbányán. Ezt két tényre alapoztuk: 1. már az úgynevezett „alagút-futásra” előzetesen majd’ 1500 versenyző nevezett, és még a szombati rajt előtt is volt lehetőség regisztrációra, felételezzük, hogy jó sokan feliratkoztak még; 2. becslésünk szerint így nagyjából kétezren várták a rajtjelet és a bebocsátást a kőbányai pincerendszerbe! Azaz Kőbányán valószínűleg soha nem voltak még futóversenyen!


Merthogy az „alagút-futás”, hivatalos nevén BBU Föld alatti futás távjai (Ovi futam /270 méter/, Alagút kör /3,5 km/, Alagút félmaraton /21 km/) a felszínen és a volt sörgyári labirintusrendszerben voltak kijelölve. Ebből pedig még egy „leg” következik: ez volt az első ilyen jellegű viadal az egyedi kőbányai történelmi helyszínen.

alagut run 243

A gyereksereg után jöttek a nagyok

 


Totyogóverseny!


Szombaton kora délelőtt már igen hangos nyüzsgés hallatszott a Csajkovszkij-park mögött Dreher-villa felől. Nem véletlen: az alkalmi versenyközpontként funkcionáló romos lak mellett/körül gyerekek és apukák, anyukák gyülekeztek és persze szólt a dallamos muzsika, mintegy a bemelegítést elősegítendő. A 9.30-ra kiírt Ovi futamra gyülekeztek a famíliák, no meg jóval többen jöttek, hogy időben „becsekkolják” magukat a saját versenyükre és feltérképezzék a rajthelyet.


Az apróságok felnőtteket megszégyenítő izgalommal várták a visszaszámlálást, a legbátrabbak, magukat szélvészgyorsnak tartók helyezkedtek előre. Mire elhangzott a „…három, kettő, egy…rajt”, a szpíkernek muszáj volt belekiabálni a mikrofonba, mintegy szolgálati közleményként, hogy „a biciklis bácsit ne előzzétek meg, ha lehet”. A biciklis bácsi mutatta ugyanis az utat…
Na és a befutó! Egy kiskölyök pár méterrel a cél előtt botlott meg és hasalt el, azonnal könnytenger lepte el az arcát – azt nem tudni, hogy a kemény kövezeten való landolás okozta horzsolásból adódó fájdalom miatt sírt, vagy mert önerőből nem haladt át a célkapun. Mindenestre anyuka gyorsan ott termett, aztán vigasztaló szavak és simogatások közepette kézen ragadta a fiúcskát, és együtt csak bekocogtak.

A sportolásra nevelést pedig nem lehet elég korán elkezdeni: egy anyuka, úgy saccoltunk, kb. 3-4 éves kisfiával együtt szó szerint letotyogta a távot.


Ó-ó, táskarádió!


alagut run 457Közben pedig már gyülekeztek a 15 éven felüliek az Alagút körre; ők olyannyira sokan voltak, hogy öt turnusban indultak a Föld alá.
És szerencsénkre – egyben a szervezők dicsérete is ez – a pincerendszer közepén vehettük szemügyre, milyen a futás „belülről”. Milyen? Minden adott és épített nehézség ellenére: boldog!

Mert, hát helyi akadálynak nevezhető a hideg, a nyirkosság, a félhomály, a lépcső (!), a szintkülönbség, a hepehupás talaj, a nyakba csepegő víz, a sáros tócsák, a szervezők gondoskodtak még egyéb turpisságról is. Ha úgy tetszik: „vidámparkról”. Így a falra kivetített közeledő gőzmozdonyról – úgy tudjuk az ijedtségtől senki nem kapott spontán infarktust –, a kivilágított útjelző koponyáról, a zongorázó csontvázról (!) /jobb oldali képen/ és a szemkápráztató lézerfény-esőről. Ezek és a helyszínből adódó élmény mosolyt csalt a versenyzők arcára. Egy, már kifelé tartó ifjú hölgy a népes sajtócsapat felé integetve, nevetve kiabálta:
– Ez király volt!

 

alagut run 556

Lépcső, mint akadály

 

alagut run 498

Kőbányai al-világ

 


alagut run 598Mások pedig futásból kocogásra váltva, aztán megállva „szelfizték” magukat, egymást, volt, aki okostelefonját maga elé tartva örökítette meg saját versenyzését.

A minden bizonnyal legkülönösebb résztvevőre odalenn figyeltünk fel: zacskóba csomagolt magnós táskarádiójával – amelyből áradt a zene – a kézben szaladt a bolyban. Szerencsére már a befutó után összeakadtunk az úrral, Acélvári Gyulával (balra), aki éppen jól megérdemelt forró teáját kortyolgatta.
– Hetvenévesen nekem ez szórakozás, pláne így – vetette oda, egyúttal biccentett a még mindig kezében lévő ősrégi, kopottas, de megbízható (SILVA RR 213 típusjelzésű) „doppingeszközére”.
– Coco Jumbo, Forever young, ilyen és ehhez hasonló számok vannak a kazettán – magyarázta. – Tudniillik a zene adja a tempót: ha gyors szám pörög, akkor én is gyorsan futok, ha lassú, akkor lassan.


Gyula bácsi, mint mondta, 1984 óta hobbifutó – rendszeres résztvevője például a Kékes-tetőn zajló versenyeknek is –, és 1994 óta indul magnóval. A kőbányai pincefutás nagyon tetszett neki, egyedül csak a gyér fényt kritizálta, azt is azért, mert „nem mertem komolyabban menni, nehogy elessek és összetörjön a magnó”.


Míg Gyula bácsi pihent, addig mások az első félmaratonra készülődtek. Egy nevetgélő, ámde elszántan melegítő hölgycsapatra (lenti képen) lettünk figyelmesek.
– Nagyon várjuk már a rajtot! Kőbányai ismerőseinket kérdeztük, milyen is a pincerendszer, meséltek is róla, de nehéz volt magunk elé képzelni – jegyezte meg alkalmi szóvivőként egyikük.
Aztán ugyanő tőlünk is érdeklődött:
– Pókok vannak-e? – kérdezte, feltehetően pókiszonyára célozva.
– Nincsenek – nyugtattuk meg.
– Csak patkányok vannak – replikázott tréfásan a háttérben a csapat egyik úriember kísérője.
– Se pókokat, se patkányokat nem láttunk – erősítettünk mi rá, nehogy a hirtelen pánik miatt lemaradjon az egyedi és különleges versenyről.
– Vidámpark van! – tettük hozzá, és a csinos hölgy meg nagyot nézett, hogy ezzel mit is akarunk mondani. De többet nem árultunk el. Valószínűleg a fent idézett akadályokat látva beugrott neki, mire is utaltunk…

alagut run 577

Pókiszonyos csapat

 


Otthon, édes – hazai pálya


Szintén még az első félmaratonra hangolódva egy kőbányai indulóba „botlottunk”. A Pongrác-telepen élő Bánó Somára, aki kollégáival, Hajas Györgyivel és Medve Gáborral együtt a váltóra neveztek be „Villany-ászok” néven. Éppen Györgyi jegyezte meg, számára itt derült ki, hogy a két férfiú is szenvedélyes futó, és ezt eddig jól titkolták egymás elől.
Somától azt is kérdeztük, hogy mi vonzotta ide.
– Nekem minden egyes táv kihívás. Ilyen körülmények között pedig még nem futottam, úgyhogy duplán nem hagyhattam ki – mondta. 

alagut run 659

Balról jobbra: Soma, Györgyi és Gábor

 


Valamivel több mint egy óra elteltével már érkeztek be a célba szépen, sorban a futók. Egyiküket tortával várták! Mint kiderült, az úr egyfelől magát ajándékozta meg a félmaraton teljesítésével, másrészt Kecskemétről, Péteriből érkezett kollégái, barátai, sporttársai lepték meg 45. születésnapja alkalmából a cukrászati remekművel. Szó szerint, hiszen pirospozsgás arcán látszott, hogy erre a fogadásra nem számított! Még lihegve, nagyokat fújtatva köszönte meg a gratulációkat.


alagut run 711Már csak az utolsó, a 13.30-kor útnak indított második félmaraton volt hátra, amikor is egy ismerős arc jött velünk szembe. Mácsik András kőbányai önkormányzati képviselő (jobbra) és kedvese a távot letudók elégedettségével éppen hazafelé készülődött.  
– Ez volt az első félmaratonom, azt hiszem az egy óra és ötven perces idő nem is olyan rossz – mondta, majd kérdés nélkül hozzátette, sajnálta, hogy (kedvesét nem számítva) csak egyedül volt.
– Próbáltam a Fidesz-frakció tagjait megfűzni, hogy legyen egy fideszes váltó, de sajnos egyedül maradtam. Pap Sanyi (dr. Pap Sándor alpolgármester – a szerk.) ugyan tett egy óvatos ígéretet, de végül nem jött el. Nem baj, én így is nagyon élveztem a versenyt. Ugye nekem ez pláne hazai pálya volt… – tette hozzá. (Hadd jegyezzük meg, hogy a képviselőcsoportból azért itt volt Weeber Tibor alpolgármester. Igaz szigorúan magánemberként, a sajtókülönítményhez csatlakozva egyik kisfiával együtt járta be a helyszínt.)


Miután Mácsiktól elköszöntünk, csak annyit hallottunk, hogy a mintegy hat órán át (!) megállás nélkül végig konferáló és kommentáló szpíker, Kozma András „jó futást” kívánt – az utolsó csoport is elindult a mélybe, a Föld alá…


Eredmények


Ovis futam – lányok: 1. Noll Viktória, 2. Szanyi Olívia Szandra, 3. Tamás Anna,
Ovis futam – fiúk: 1. Neuhold Zsigmond, 2. Tamás Fülöp, 3. Schmiedt Gergely
Alagútkör – 3,5 km
15 év alatti lányok: 1. Tóbel Szonja, 2. István Elek Anna, 3. Kolozsi Eszter
15 év alatti fiúk: 1. Temesvári Gergő, 2. Végh Benjamin, 3. Kulcsár Döme
15 év feletti lányok: 1. Vignéczi Hajnalka, 2. Antal Bernadett Tünde, 3. Jády Zsófia
15 év feletti fiúk: 1. Kövér Márton, 2. Turschl Bence, 3. Schlakker Csaba
Félmaraton
egyéni, nők: 1. Dr. Bakonyi Fruzsina, 2. Makai Viktória, 3. Bálint Éva
egyéni, férfi: 1. Józsa Gábor, 2. Beda Szabolcs, 3. Schwartz-Nagy Attila 
szenior nők: 1. Kónyáné Dézsi Mariann, 2. Kolozsi Erzsébet, 3. Gula Mari
szenior férfi: 1. Fülöp József, 2. Róka László, 3. Lórántfy László
váltó, nők: 1. Angyalcipők (Rajki Edit, Sipos Fanni, Szádvári Judit), 2. Hit Team (Schweigert Árpádné Ibolya, Schweigert Csilla, Krisztián Annamária), 3. Foxtrott (Dallos Szilvia, Vlad Dóra,)
váltó, férfi: 1. Vasas SC (Molnár Ákos, Rezessy Gergely, Felsmann Dániel), 2. Bíró Runiung Team (Biró Károly Róbert, Szakács Márk, Tóth Tamás), 3. Crossz Ördögök (Mátyus Csaba, Somogyi Károly, Ostoróczky Ferenc)

 

Cikkünkhöz képgaléria tartozik - ITT 

 


Minek nevezzelek?
Azt tudni kell, hogy a BBU Föld alatti futás a kőbányai önkormányzat hathatós támogatásával jött létre, több ponton is ott lógott a kerület színes, emblémás molinója.
Az RTL Klub szombat esti híradójában következetesen „Drehernek” nevezték a pincerendszert. Egykoron valóban a sörgyáré volt, de jelenleg a kőbányai városháza tulajdona. Hogy a tévénézők pontatlan tájékoztatásáért ki a vétkes, a felkészületlen riporter vagy más, akinek őt kellett volna informálnia, nem tudjuk. Kár érte, hogy így nem ment át a köztudatba Kőbánya és a labirintus viszonya…


alagut run 750Óhegyi futótársaság
A kőbányai székhelyű Merkapt Zrt. által létrehozott B-B Ultramaraton Kft. szervezte a BBU Föld alatti futás versenyt. A vállalaté a Maglódi úti Merkapt-sporközpont is, ennek vezetője, Stépán Zsolt (balra) – kvázi egyik házigazdaként – szintén legyűrte a 21 kilométert.
‒ Amikor átadták az óhegy-parki rekortán futópályát, létrehoztunk egy teljesen szabad, minden egyesületi kötöttségtől mentes, abszolút önkéntes alapon létrejött közösséget Óhegy Parki Futókör néven. Tettük ezt azért, hogy összefogjuk az oda futni kijárókat, ha kell, edzői tanácsokat adjunk számukra, és igény esetén segítsük a versenyeken való részvételt.


 

(fotó: 10kerkult.hu/OGY)