Ígéret teljesítve!
Az ifjúsági olimpiai bajnok Szilágyi Liliána (Kőbánya SC) a mob.hu-nak mesélt friss aranyérmes érzéseiről. Azt mondta, hogy sikerült beteljesítenei az álmát.
- Ritkán látni valakit ennyire örülni, igaz, életed első ifjúsági olimpiai aranyát nyerted. Amit viszont utána rendeztél, az valami szenzációs volt, amit pedig a medencében úsztál, az szintén.
- Igen, nem szoktam ennyire kitörően örülni. Igazából úgy álltam hozzá, hogy nyerni fogok. Tudtam, hogy nyerek. Jó, persze ezt utólag végképp könnyű mondani, de tudtam, hogy győzök, és nem volt nagyon kétségem se. Mégis, mikor megláttam, hogy nyerek – még mindig alig tudom elhinni, hogy tényleg sikerült. Átléptem egy olyan határt önmagamban, amit nem hittem volna, hogy sikerül. Nagyon jó érzés.
- És mitől sikerült átlépni ezt a határt? Ez pszichés dolog volt?
- Pszichés, persze. Egy sportolónak a pszichéjét a legnehezebb kezelni. Nekem az elmúlt fél évben nagyon nagy hullámvölgyeim voltak, és sikerült úgy megoldanom ezt, hogy jól jöttem ki belőle. Nagyon boldog vagyok.
- Azt mondtad viszont, hogy pont egy éve nagyon szomorú voltál, és ezért is olyan fontos számodra ez a siker.
- Igen, épp egy évvel ezelőtt halt meg a nagypapám (Gyarmati Dezső – a szerk.), és megfogadtam neki tavaly, hogy lesz a két ezüstnél fényesebb. Sikerült teljesítenem, amit megígértem. Neki ajánlom ezt az érmet.
- Tavaly a korosztályos világbajnokságon Dubajban lehajráztak ugyanebben a számban.
- Igen, és volt annak egy nagyon komoly tanulsága. Nagyon nagy meglepetés volt, nagyon nagy arculcsapás, hogy két tizeddel kikaptam. Az amerikai lány azóta sem úszott a közelében annak az idejének. Nem lehet elengedni az utolsó pár métert sem, mert bármi megtörténhet. Most végig küzdöttem, végigcsináltam, és sikerült.
- Szóval ott tudtál lenni fejben.
- A fejemben dőlt el, hogy én nyerek-e vagy sem. Testileg már készen vagyok, csak mentálisan kell még innen is sokat fejlődnöm, hogy az legyek, aki szeretnék lenni.
- Azt már felfogtad, hogy mekkora időt úsztál? Az egyéni legjobbadat majd’ két másodperccel megjavítottad, ez már a felnőttek között is európai, sőt világszínvonalú idő.
- Az az igazság, még nem igazán tudom felfogni, hogy én most tényleg itt vagyok. Most kezdem egy kicsit azt érezni, hogy Jézusom, tényleg megnyertem, és tényleg jó idővel. És nekem fog szólni a Himnusz, amire már évek óta várok. Nem tudom szavakba önteni…
- Ezt hívják boldogságnak!
- Igen, nem rossz érzés. Sikerült beteljesítenem az álmomat, sikerült megvalósítanom, amit elterveztem, és van még két számom. Azokban is igyekszem majd jól teljesíteni.
(forrás: mob.hu) (fotó: MTI)
