Ne sírj azért, mert szeretsz engemet – in memoriam Halász Károly
A Kőrösi Kulturális Központ - Köszi színháztermében rendezték be Shihan Halász Károly karate mester impozáns ravatalát január 25-én. A búcsúztató helyszíne nem véletlen: a mester Kőbányán élt, ezer szállal kötődött a kerülethez, másfelől az együttérzésüket kifejezni kívánó tisztelői, tanítványai, barátai, sporttársai még itt is alig fértek el.
„Küzdelmes és munkás életútja végén, hónapokon át tartó betegség elleni harc után, 2023. január 1-jén egy igazi harcos, Shihan Halász Károly végleg megpihent. A kyokushin mester 63 éves volt.”
(A Magyar Karate szövetség közleménye)
Halász Károly utolsó útja előtti búcsúztató szertartása több fázisból állt. A délelőtt 10 órakor kezdődő első részben a tiszteletüket leróni szándékozók – mintegy kétszáz ember, köztük Kőbánya két alpolgármestere, Radványi Gábor és Somlyódy Csaba – helyezték el a színpadon felállított ravatal előtt a kegyelet egy-egy szál virágját, majd, az elhunyt fényképe előtt főhajtással köszöntek el. Ezt megelőzően a lányai meggyújtották a gyertyákat. A ravatal mögött egymást 10-15 percenként váltó karate sportolók őrizték Shihan Halász hamvait. Ez a rész bő egy órán át tartott, majd többen is búcsúbeszédet mondtak, melyek végén egy hagyományos elköszönő rend szerint bocsájtották el szeretett mesterüket. A ceremónia záró aktusa a közel egy órás, a mester munkásságáról szóló, interjúkkal, életképekkel érdekessé tett film vetítésével zárult.
Radványi Gábor (a pódiumon) és Somlyódy Csaba (lent, Halász Vivien mellett) a kegyelet virágait helyezik el ravatalon
A szertartás délután fél háromkor folytatódott az Újköztemetőben. A nagy ravatalozóban elhangzott egy rövid méltatás, majd az itt már kb. háromszáz főre duzzadt tisztelők hosszú sora kísérte utolsó útjára Halász Károlyt. A temető főutcájáról letérve, a mintegy száz méterre található sírhoz a karatésok sorfala között vezetett az út. Az utolsó búcsúbeszéd elhangzása után a hamvakat tartalmazó urnát a sírba helyezték, majd a behantolás és a koszorúk elhelyezése után azok is lerakták a kegyelet virágait, akik csak ide jöttek el végső búcsút venni.
A Kösziben rendezett szertartást Molnár Lilian (jobbra lenti kép) moderálta, a maga, a család és az IKO Kyokushinkai Stílusszervezet nevében köszönte meg, hogy ennyire sokan kívánnak közösen megemlékezni az elhunyt életéről, munkásságáról.
„Ti, akik itt vagytok, mindannyian ismertétek a Shihant, Mestert, Főnököt, Karcsit, ki hogy szólította, ti tudjátok, hogy egy nagyon erős kisugárzású, rendkívül karizmatikus, magabiztos fellépésű, karakán személyiség volt. Szerette az életet, a vidámságot, fontos volt számára a család, a barátok, a tanítványok. Nagyra tartotta a közösen, a beszélgetéssel, sütögetéssel eltöltött időt. Lételeme volt a mozgás, a tapasztalatai és tudása átadása a tanítványainak. Kedvenc mondata volt a küzdők, edzek életem végéig… Azt gondolom, róla igazán elmondható, hogy ennek a szellemében élte az életét.”
Hozzá tette még, hogy hirtelen ment el, felfoghatatlan a halála, nehéz elfogadni, hogy nincs többé. Végtelen űrt hagyott maga után, majd így zárta búcsúbeszédét: „És igen, nagyon nagy örökséget hagyott lányaira, tanítványaira, az általa kinevelt mesterekre. Tudom, ha most itt lenne, hátba vágna szeretete jeléül, és azt mondaná: Ne problémázz már Lilkó! Megoldod! Dolgozunk tovább! Erre a válasz csak az lehet, osu!”
Molnár Lilien beszéde után a jelenlévők elhelyezték a ravatal előtt a kegyelet virágait, majd jelezte, hogy a család, a pályatársak, a sporttársak, a tanítványok néhány szóban, a közös emlékek felidézésével emlékezzenek a mesterre, s vegyenek tőle végső búcsút.
A beszédeket az előző eseménysor lezárását jelző dobszó követte. Ezután elsőként az elhunyt lánya, Halász Vivien (képünk) lépett a pódiumra. Vivien könnyeivel küzdve, a szavakat keresve köszönte meg, hogy ilyen sokan eljöttek az apukája végső búcsújára, s hogy szerették és tisztelték őt.
„Hirtelen jött a halála, nem voltunk fölkészülve… Azt hittem, könnyebb lesz most szavakba önteni, amit érzek. De azt tudom, ha most ő állna itt, ér rátok nézne, nagyon-nagyon boldog lenne, éps biztos vagyok benne, mindenkihez lenne néhány jó szava. Tudom, nem lenne szabad könnyezni a búcsún, de a szívében mindenki érzi, hogy egy igazi legendát, egy hatalmas embert vesztettünk el Shihan távozásával. szeretném, ha az egész nap a búcsú lenne számára. Köszönöm, hogy ennyien szerettétek! Osu.”
A megemlékezők: Shihan dr. Mészáros János, a Magyar Karate Szövetség elnöke; Shihan Katona Barnabás, a budaörsi Kick-Boksz SE alapítója és edzője; Shihan Börzsei Károly sotokan mester; Shihan Somogyi Zsolt; Shihan Badar Attila, az IKO Branch Chiefje; Shihan Dávid László (Dugó Shihan), a Kőbánya Dojo vezetőedzője; Senpai Kiss István (Efi), tanítvány és barát; Senpai Kaszala Béla tanítvány és barát. A sort a Magyar Shidokan Karate Szövetség Bushido SE elnöke, Shihan Kiss Attila (Maci Shihan) zárta.
A felszólaló férfiaknak is kibuggyantak a könnyei, gyorsan fogytak a papírzsebkendők, miközben keresetlen szavakkal emlékeztek mesterükre, barátjukra, sporttársukra, Shihan Halász Károlyra.
Dr. Mészáros János kiemelte, hogy egy valóban legendás harcost vesztett el a karate-közösség.
„Egy olyan embert búcsúztatok, akit lehetett szeretni, s én magam is szerettem, tiszteltem, és ő is szeretett mindenkit. Szeretném elmondani, hogy a kapcsolatunk Karcsival Kőbányán kezdődött és itt is ért véget. Igazi ikonja és legendás alakja volt a magyar karaténak, több szakágban is. És van itt egy másik Karcsi is, a Börzsei Karcsi, és ha ezt a két nevet hallotta valaki, nem kell azt mondani, hogy shihan vagy sensei, az ember automatikusan meghajol.”
A kőbányai időszakról elmondta, hogy az edzőképzés 1982-ben Magyarországon, itt, Shihan Halász akkori edzőtermében kezdődött. A résztvevők között stílusalapítók nagyságok voltak, akiknek mg nem volt edzői végzettségük. Ma pedig a Testnevelési Egyetemen karatét oktatnak!
„Az 1982-es év arról is nevezetes, hogy a magyar bajnokságot sotokan, kyokushinkai, taekwondo, kick boksz szakágban írták ki, és bárki elindulhatott mindegyikben. A pontszámokat összesítették, és Karcsi, mivel mind a négyben a legeredményesebb volt, megnyerte a magyar bajnokságot. Az általa képviselt stílus a karate szövetségben meghatározó volt, és Karcsi mindig a szabályokat betartva arra törekedett, hogy béke legyen, és hogyan tud többet tenni értünk. A sikereket pedig mindig egy huncut mosollyal – ami itt is látható a fotóján – az arcán, összeütötte a körmeit, és így nyugtázta a sikereket.” – zárta beszédét Mészáros János.
A többi felszólaló - köztük a fenti képen balról: Katona Barnabás, Somogyi Zsolt, Badar Attila, Kiss István, Kaszala Béla - is Shihan Halász emberségét, mindenre kiterjedő figyelmét, segítőkészségét méltatta, nem egyszer olyan mélységig, ami a magánéletük senkire sem tartozó dolgainak megoldását szolgálta. Sporttársai, tanítványai bíztak benne, elfogadták és követték a módszereit.
Börzsei Károly (képünk) , a fel-feltörő könnyek között zokogva mondta el, hogy kb. egy hónappal ezelőtt beszélt Karcsival, és csak egyet kért tőle, hogy „ne sírjatok, amikor elmegyek!” A kérését sokan, köztük ő sem tudta betartani. „A mosolya nem is huncut volt, mint azt János mondta, hanem csibész mosoly ül az arcán. Karcsi egy csibész volt, minden értelemben. Az vigasztal, hogy teljes életet élt.”
Dávid László edző (jobb oldali kép) egy mondata gyakorlatilag mindent összefoglalt, ami most és még jó darabig, lehet örökké a szívében él:
„Törött kézzel, törött lábbal küzdeni nem olyan nagy dolog. De törött lélekkel itt állni és beszélni, az sokkal nehezebb.” Mégis felidézett egy edzőtábori esetet, ahol mestere volt a DJ (disc jockey), jelezve, hogy mi minden belefért az életébe. Kiállva a zenepultból, velük táncolt, és letáncolta őket. „Embert csinált belőlem, és még sok mindenkiből” – mondta a Kőbánya Dojo vezetőedzője.
Shihan Kiss Attila (balra) a kimondhatatlan fájdalomról, az elfogyott szavakról beszélt.
„Búcsúzni jöttünk össze, de igazság szerint nem kell búcsúznunk, mégpedig azért nem, mert mindenkinek nagyon sokat jelentettek a szavai, a gondolatai, a tettei; éppen ezért itt él bennünk.” – mondta, ahogy a karatésok közössége tiszteli őt MAci Shihan.
Nem a halálról, hanem arról mondott néhány gondolatot Maci Shihan ahogy a Shihan Halász élt:
„Vidáman, energikusan, célratörően, és mindezt tette az élete bármelyik területén, fáradhatatlanul.” Végső búcsúja egy nagyszerű gondolatot hordozott: „Beszélünk róla, és számunkra így lesz igazi legenda”
Beszéde után Maci Shihan levezényelte a búcsúszertartást, a segítők lebontották a ravatalt, s elszállították a temetőbe.
*
Az Újköztemető ravatalozójában egy rövid életút bemutatása előzte meg az utolsó, a sírhoz vezető utat. A beszédben elhangzott, hogy Shihan Halász Károly még a hazai karate hőskorában, az 1970-es évek végén ismerkedett meg és kezdett foglalkozni a karatéval. Előtte más küzdősportokba is belekóstolt, de a kyokushin karate lett az élete.
Versenyzőként a 80-as években számos kiváló eredményt ért el, kipróbálta magát a kick-boxban is, ahol világkupa győzelmet és világbajnoki érmeket szerzett. A legbüszkébb az 1982-es összetett magyar bajnokságra volt, ahol valamennyi akkori harcművészet legjobbjainak versengésében bizonyult a legjobbnak.
Igazán a karatésok között érezte jól magát. Rengeteg embert nevelt ki, és adott nekik utat. A gyerekekért mindent megtett, számukra az edzőtáborokban mindig különleges programokat szervezett. Lányai belekóstoltak a kyokushin karatéba, követték őt annak útján, egyebek mellett szintén számos, nemzetközileg is kiemelkedő eredményt elérve.
Személyisége és életútja karatés berkekben ismert és elismert volt, a hazai karate legendás alakjává vált, miközben közvetlenségének köszönhetően sokak számára mindig is ő marad „A Halász Karcsi”.
Halász Károly, élt 63 évet. Nyugodjék békében. Osu.
A búcsúzás és temetés fotói ITT tekinthetők meg.
Fotó: 10kerkult.hu/OGY
