Sikerrel mutatkozott be a ping-pong vándorkupa

A konkrét eseménytől időben eltávolodva, ám a szemlélet, a tervek és a tényleges tevékenységek mindenkori aktualitását szem előtt tartva számolunk be a Budapesti Vöröskereszt kőbányai, a Bihari úton található Nappali Szociális Központ 3. sz. telephely munkájáról.

Hadd kezdjük azzal, hogy az apropót a két hónappal ezelőtti sportesemény (Májusi Vándor Kupa Ping-Pong Bajnokság) adja, melyen több kerület nappali melegedő ügyfelei is részt vettek a kőbányaiakon kívül, s amely egy rendkívül sikeres és előre mutató sport- és kulturális rendezvény volt!

   Nem véletlenül mondta Tóth Jánosné, a kőbányai telephely megbízott vezetője, hogy eleve számítottak a sikerre, éppen ezért már az elnevezésben is szerepeltették a folytatást: vándor kupa minősítést adtak a sportnapnak.

   A kupára 16 ügyfél nevezett, s játszotta le meccseit az asztalitenisz hivatalos szabályai szerint.

   Az élvezetes összecsapások eredményeinek összesítése után az első alkalommal kiírt vándorkupán

   1. helyen végzett a X. kerületi Zs. Kálmán.

   2. helyezett lett B. András (Madridi úti telephely), míg a dobogó 3. fokára K. György léphetett fel (Vöröskereszt, utcai szociális munkás).

   A három első helyezett érmet és emléklapot kapott, a sportnap vándorkupáját pedig a Bihari úti intézmény nyerte el. (Képükön Tóth Jánosné veszi át a Vándorkupát)

   Amíg az eredményeket számba vették, s megállpították a sorrendet, kihasználtuk a lehetőséget, s egy rövid beszélgetésre leültünk Gálik Zita, a Budapesti Vöröskereszt szociális szakmai igazgatóhelyettese és Tóth Jánosné telephelyvezető társaságában. Már csak azért is, mert szeretnénk eloszlatni azt az általánosságban kialakult egyoldalú és torz képet a Vöröskeresztről, hogy nemigen tesznek mást, mint szervezik a véradást és ruhát osztanak, és ennyi.

   – Egy sportversenyen vagyunk túl, a teremben éppen egy zenés előadásra készülnek a fiatalok. Kitől származik a sportnap ötlete, mi volt a létrehozás motivációja?

   – Tóth Jánosné: Minden évben pályázunk a Hajléktalanokért Közalapítványhoz, tavaly például sporteszközök beszerzését céloztuk meg. Így került hozzánk a ping-pong asztal is. Rendeztünk is gyorsan egy sikeres házi bajnokságot. Ebből kiindulva gondoltam azt, hogy szélesíteni kellene a kört, s jó lenne bevonni a Budapesti Vöröskereszt nappali melegedőinek ügyfeleit is, és így létre jöhetne egy vándorkupa. Ez pedig azt is jelenti, hogy hosszabb távra gondoltam, hiszen a háziverseny erre alapot adott.

   – Mit kellett hozzá tenni az ötlethez? Hogyan vélekedett a felettes szerv? – fordultunk Gálik Zitához.

   – A kolléganőnk előállt az ötlettel, s erre sem emberileg, sem szakmai felettesként nem lehetett mást mondani, mint hogy tetszik, s zöld utat kap. Támogattam az elképzelést, hiszen jól érezhető volt, hogy az elsődleges szándék az ügyfeleink életébe hozott változatosság, a közösségek aktivizálása. Arról már nem is szólva, hogy ez az esemény a hozzánk tartozó intézményekben is egyfajta pezsgést, színességet indukál.

   – Hogyan tud a budapesti központ segíteni egy részlegének önálló ötletében? „Pénzt, paripát, fegyvert” ad? Vagy másként?

   – Elsősorban az információ közreadásával. Az egyes intézményvezetőknek adtuk át elsőként az információt, s a tényleges hírverést ők végezték el az ügyfelek körében. Ettől függetlenül a munka dandárja Majáé (Tóth Jánosné -a szerk.) volt.

   Vettük az utalást, s a következő kérdésünk Tóthné asszonynak szólt.

   – Mi volt a legnehezebb részfeladat?

   – Az időpontok egyeztetése. Mintegy másfél, két hónapos munka van ebben a kupában. Két fellépőt kellett koordinálni, meg kellett vásárolni az érmeket, a kupát, versenybírót kellett beszervezni, s az ebéd elkészítése is kicsit másként festett most, mint az szokott lenni. Őszintén bevallom, voltak kritikus időszakjaim, de mentségemre szóljon, ez volt az első nagyobb szervezésem. Sokat tanultam belőle, s biztos vagyok benne, jövőre könnyebb lesz; egy biztos, kicsit korábban fogom elkezdeni a szervezést.

   Azt is megtudtuk, bár ezek inkább informális megjegyzések, hogy még a rendezvényt megelőző napon is voltak változások, s B-terv ide vagy oda, a vezetők mindent megoldottak. A magunk részéről nemigen tapasztaltunk a sikert gátló gödröket vagy göröngyöket.

   Arra azért kíváncsiak voltunk, ha már vándorkupa, mennyire lát előre Tóth Jánosné (képünk)?

   Kérdésünkre elmondta, nem csak a következő évre tervez, annál hosszabb időtávot, 4-5 évet néz. Erre minden alapja megvan, mert nemcsak Kőbányán, de más intézményeknél is van ping-pong asztal, és igény esetén akár egy helyi verseny is megszervezhető, s a Bihari úton már csak a döntőre kell figyelni. Hozzá tette, ismeretei szerint az ügyfelek sportosak, szeretnek ping-pongozni.

   Gálik Zita megerősítette a jövőt karcolgató terveket, s példának hozta, hogy a XIII. kerületi egységüknél, a Madridi úton nagyon népszerű a pétange, októberben háziversenyt is szoktak rendezni. Sőt. Megtoldotta azzal, hogy a XIX. kerületi intézményükben az egyik alagsori helyiségben – teljesen önerőből – egy sportszoba kialakításán dolgoznak, s természetes lesz, hogy az első adandó alkalommal sporteszközök beszerzésére fognak pályázni.

   Aztán az is kiderült, hogy részben az idő elütésére, részben a közösségek erősítésére minden nappali melegedőben van például sakk, kártya. Ezek olyan szolgáltatások, melyek túlmutatnak egy melegedő szokásos kínálatán: étkezési, tisztálkodási lehetőség, a ruházat rendben tartása, internetezés, főleg álláskeresési lehetőséggel. – Az, hogy a nappali melegedők kínálata egyre jobbá válik, a kollégák felmérésein, a tapasztalatok összegzéséből születő javaslatokban nyilvánul meg. Nem titkolt célunk, hogy szeretnénk több ügyfelet behozni az intézményeinkbe ezekkel a plusz szolgáltatásokkal – jelezte Gálik Zita.

   Azt is szerettük volna megtudni, hogy mérhető-e valamilyen módon az ügyfelek elégedettsége, az, hogy a lelkükkel is foglalkoznak? Hiszen bármilyen ok, okok miatt is veszik igénybe a melegedőt, végső soron elesett, hátrányokkal küzdő emberekről beszélünk.

   Mindkét beszélgető partnerem egybehangzóan igent mondott. A valamilyen mód pedig nem valami vonalasan meghatározott, számszerűsíthető feltételrendszer. Jó példa erre, hogy egy intézményi rendezvény fotói kikerülnek a falakra – Tóthné már mutatja is a korábbi házibajnokság fotóit –, az ügyfelek pedig rendre megállnak ezek előtt és élményeket idéznek fel. Jól érzik magukat, s ennek megállapításához nem kell nagyító: egyszerűen látszik rajtuk.

   Ezen a ponton kell visszatérnünk a rendezvény kulturális kínálatához. A meghívó nem nevesítette a sztárvendéget, így igazi meglepetés volt a Volosinovszki György (képünkön) vezette kis társulat. Róla azt kell tudni, hogy a Jóban Roszban sorozatban játszott, és nemrég (május eleje) indított egy musical stúdiót River Stúdió néven, emellett pedig az Esztrád színházban játszik. A sorozatból való távozása egy sajnálatos, rejtélyes betegségnek tudható be, s úgy tudjuk, már megtalálták a kiváltó okot.

   Gyuri lendületén, a fiatalokat biztató magatartásán nemigen látszott a betegség. A műsor sikerét pedig mi sem bizonyítja jobban, hogy néhány örökzöldre még táncra is penderültek az ügyfelek. A jó hangulatot, a színvonalas szórakoztatást Volosinovszki György mellett Szentiványi Szandra, Szép Júlia, Piti Dominika, Kovács Dominik, Héger Tibor és Zé, a rapper gondoskodott, a hangpult mögött Farkas Attila szorgoskodott.

   A nap másik meglepetése a görög zenét játszó ZEYS és Barátai formáció egy szűkebb felállása – Zeys, alias Angelidisz Vaszilisz-buzuki (képünk), Georgia Baglama-csörgő, Sainidis Dimitrios-gitár – volt.

   Először talán mindenki meglepődött a görög zene hallatán, de amikor felcsendült a jól ismert szirtaki dallama, megváltozott a kép: Zeys a földre térdelve játszott, s a legbátrabbak őt körbe véve önfeledten ropták a táncot.

Fotó: 10kerkult.hu/OGy

Cikkünkhöz képgaléria tartozik (hamarosan)

Álljon mellénk, támogassa a szerkesztőség munkáját, hogy fejlődni tudjunk, hogy színesebbek lehessenek cikkeink! A részletekért kattintson a képre!