Sportolás egyenlő esélyekkel
A Mozdulj Kőbánya! pontgyűjtő események sorában rendezte meg az Esélyegyenlőség Napja programot a Kocsis Sándor Sportközpont május 5-én. Az akció jelentőségét Kőbánya paralimpikon vívói, Hajmási Éva és Osváth Richárd személyes jelenléte fémjelezte.
Bár a rendezvényen való részvételre szóló felhívás minden kőbányait várt, akik már tagjai a pontgyűjtők táborának, de valójában meglehetősen szerény számban voltak jelen. Pedig…
Nos, egy rövidke protokoll után – merthogy a nagyságok gazdagítsák az élményt – maga Szekeres Pál szociális ügyekért felelős miniszteri biztos, a rendezvény fővédnöke, maga is paralimpikon nyitotta meg a napot.
balról: Osváth Richárd, Hajmási Éva, Szekeres Pál, Nagy István
Maga mellé szólította a két mozgássérült vívót, a paralimpiai ezüstérmes Hajmási Évát és Osváth Richárdot, 2017-ben az Év paralimpiai sportolói címet elnyert sportolókat.
– Két dolog biztosan összeköt minket: Kőbánya és a sport szeretete. Nekem van egy harmadik összekötő kapocs is, ez a fogyatékosságom. Erre azt mondják, ez valaminek a hiánya, de most azért vagyunk itt, hogy megmutassuk, ilyen hiány nincs. De vannak olyan képességeink, melyekben esetleg többek, jobbak, ügyesebbek vagyunk, mint az átlag. És erre jó példa a mellettem álló két fiatal. Nagy tétben merek fogadni, hogy senki nem tudja őket legyőzni, ha kipróbálja majd a vívást. Az ő útjuk az egyik, sok munkával, kiváló edzőkkel dolgoznak a sikerért, ha a sportot választották életük céljának. Van egy másik út is, melyben az ember teljes életet akar élni, de nem a sport a fő csapás, ugyanakkor szerves része az egészséges életnek. Nem kell most dönteni.
Örülök, hogy ilyen sokan összegyűltünk, s azt hiszem, nem csak az arcunk, de a lelkünk is mosolyog, magunkénak érezve az üzenetet: épek és fogyatékosok együtt tudnak sportolni, s nem egymás legyőzése, hanem egymás segítése a cél – nyitotta meg a rendezvényt Szekeres Pál.
A kötetlen és egyáltalán nem „hivatalos” beszéd után Nagy István, a létesítmény igazgatója ismertette a nap programját, a különféle sportolási lehetőségeket. Köztük a kerekesszékes vívás adta élményeket, a sportági bemutatókat – kerekesszékes kosárlabda és asztalitenisz, ülőröplabda – ahová a kevés „civil” sikerrel szállt be, s játszott a mozgássérültekkel, de sikerre számíthatott a foci is a büntető rúgó versennyel.
Hadd soroljuk fel a profikat! A kosárlabdában a Törekvés SE kerekesszékes csapata (Domonkos Roland, Dollenstein János, Oszolik Péter, Tóth Cirill) volt a partner, az ülőröplabdásokat a magyar női válogatott képviselte (Lugosi Márta, Szűcs Gyuláné, Nebehaj Barbara, Szabó Éva, Csillag Edina, Szabóné Sipos Éva, Szabó Zita), a vívóknál már említettük Osváth Ricsi és Hajmási Évi nevét, a focisokat pedig a Ferencváros női labdarúgó szakosztályának junior csapata képviselte (lenti nagy kép).
Részt vettek a rendezvényen és be is szálltak az egyes versenyszámokba a vizes sportok képviselői is, egészen pontosan a Sportliget SE és Stílus SE úszói és vízipólósai. A vívóteremben éppen egy országos bajnokság zajlott, de Beliczay Sándor mesteredző, 2017-ben az Év paralimpiai edzőpje, időt szakított rá, hogy megtekintse az eseményeket.
A vizes sporetok képviselői
Vendégként vettek részt a közös sportolásban Down Alapítvány kőbányai gondozóháznak lakói, és a FLOW SE tagjai. Utóbbi azt írja, azért jöttek létre, mert szeretnék, ha a sport szeretetét, a benne lévő flow érzést mindenkinek átadhatnák, legyen az ép vagy értelmi fogyatékos, fiatal vagy idősebb.
A rendkívül mozgalmas, látványos és közös bemelegítés egy egészen különleges módon történt. Nagy István villámgyorsan csapatokba szervezte a Down-szindrómás és ép fiatalokat; jutott minden sportágból minden csapatba. Itt aztán a kosárlabdákkal, a váltóbotokkal többféle sorversenyt is megoldottak. Izom nem maradt hidegen!
Az érdekességek közül szeretnénk kiemelni a kerekesszékes vívás néhány momentumát! Osváth Ricsi rendkívüli humorral végezte a bemutatót, s egy be nem vitt, de jelzett találatnál be is szólt Hajmási Évinek: – Ha nem vigyázol, legközelebb választékot húzok a hajadba – utalt Évi összefogott frizurájára.
De az is mulatságos volt, amikor a vívószékbe beült két focis lány közül az egyiknek megjegyezte: – Csak nem megfújt a stadionszél? Ugyanis, annak ellenére bemozdult a leányzó, hogy Ricsi a vívást jelző „rajta!” vezényszó előtti mozdulatlanságra nyomatékosan felhívta a figyelmet! Jó volt látni egyébként, hogy nem csak a vívásban jeleskedik, de vezetőbíróként is kiváló!
Ide két rövid interjú kívánkozik. Ricsitől azt kérdeztük, hogy volt-e már ilyen vagy hasonló esemény, ahol a vívószék szabadtéren volt felállítva, s ekkora létszám előtt történt meg a bemutató?
– Általában teremben történik az ilyen esemény, nem volt eddig részem benne. De jópofa dolog, hogy a fűre van kitéve a pást.
– Zavar-e a környezet, hogy fúj a szél (egy kicsit), hogy zaj van, hogy más mozgások elvonják a figyelmed?
– Nem zavar, egyáltalán nem. Egy kicsit más, ugye, a vívás kimondottan teremsport, és jó egy kicsit kiszabadulni, hagyni, hogy új ingerek is érjenek. Nagyon élvezem.
Örömmel nyugtáztuk Ricsi véleményét, és a jutalomkérdésünk az volt, milyen nagy energiák szabadulnak el, amikor egy hátradőlt védekezésből teljes erővel szúrnak előre, oly annyira, hogy a szék elemelkedik a talajtó, holott rögzítve van. Elsőként igazított egyet a kérdésen, miszerint nem a szék, hanem a pást emelkedik el. A szék ugyanis a pásthoz van rögzítve. – A pást durván negyven kiló, plusz a szék, plusz a saját testsúlyunk, ez, ugye változó, de így is durván egy mázsa körül van az a súly, ami ellen „dolgozunk” egy hevesebb akcióban. Volt már rá példa, hogy eltört a kapaszkodó vagy annak a rögzítő csavarja. Hát, igen. Eléggé nagy erők hatnak néha.
Nem hagyhatjuk ki a már idézett humort sem. Arról beszélgettünk, szokott-e edzésen Hajmási Évi ellen vívni. Igen volt a válasz, és itt jött a slusszpoén. Arra hivatkozva, hogy erősebb, talán gyorsabb is Évinél, elősorban neki jelent előnyt, hogy férfi partner ellen edz, hiszen ki ne szeretne a nálánál jobbak ellen vívni? „Én is törekszem arra, hogy a nálam jobbak ellen vívjak” – mondta mosolyogva. Na igen! De van-e jobb a világbajnoknál?
A két lánnyal pedig annak az apropóján beszélgettünk, hogy Halla Petrának (balról) fair play díjas megmozdulása volt: a szivacskarddal történt vívás során bemondta a találatot, annak ellenére, hogy azt Ricsi nem vette észre (a kard meglehetősen széles kosara ugyanis eltakarta a csuklóra bevitt találatot).
Petra már kipróbálta a vívást, az egyik sportágválasztón vett fegyvert a kezébe. – Persze, ez egészen más, itt egy székbe kötve kellett vívni, s ez nem könnyű, eléggé gátolt a mozgásban – osztotta meg az élményt. Petra a Szent-Györgyi Albert Gimnáziumba jár, és a Fradi lánycsapatában focizik.
Ellenfele és csapattársa, Bederna Benita (a képen jobbra) pedig a TF gyakorló iskolája tanulója.
Az ülőröplabdások két alkalmi csapattal is megmérkőztek. Az eredményt nem jegyeztük meg, igazság szerint nem is volt fontos. Azt viszont többen is megjegyezték a játékba beülő épek közül, hogy szokatlan és izomlázébresztő volt az ülés módja, ugyanakkor a meccset nagyon élvezték.
A magyar ülőröplabda válogatott, balról, állnak: Lugosi Márta, Szűcs Gyuláné, Nebehaj Barbara, Szabó Éva. Ülnek: Csillag Edina, Szabóné Sipos Éva, Szabó Zita
A kerekesszékes kosarasoknál az igazi meccs egy gyors oktatással kezdődött. Tóth Cirill megmutatta a szék hajtásának csínját-bínját, a gyors fékezést és irányváltást, a labda felvételét a földről, a passzolás és kosárra dobás rejtelmeit. Az ülőröpisek kipróbálták a kosarazást is: „miért is ne, hiszen itt is ülünk” – mondta egyikük vidáman.
Aztán a Törekvés kereksszékes kosarasai mellé folyamatos cserélődéssel álltak be a „civilek”, köztük gyerekek is.
balról: Domonkos Roland, Tóth Cirill, Dollenstein János, Oszolik Péter
A nap végén bárki elmondhatta: „ez jó mulatság, egyenlő esélyekkel színesített munka volt!”
Cikkünkhöz képgaléria tartozik – ITT
Fotó: 10kerkult.hu/OGY
Álljon mellénk, támogassa a szerkesztőség munkáját, hogy fejlődni tudjunk, hogy színesebbek lehessenek cikkeink! A részletekért kattintson a képre!
