Alapcél: szeressen a gyerek teniszezni

A Nagy Sportágválasztó Nyári Tábor zárónapján ülünk a Merkapt Sportközpontban a teniszpálya szélén Blaskó Gergellyel. Nézzük az épen rendet rakó fiatalokat, s néhány semleges mondat után magától terelődik a beszélgetés a szakosztály alapkérdéseire…

Mintegy esztendeje annak, hogy szót váltottunk az éppen aktuális állapotról, a tényleges munkáról, a tervekről. Az egyik alapkérdés volt akkor, hogy növelni kell a létszámot, tudatosítani az emberekben, hogy megnyílt egy pálya, elkezdődött az oktatás, lehet szórakozni vagy komolyan edzeni…

   – Melyik korosztállyal foglalkozol most? Vagy talán jobb úgy kérdezni, van-e életkori határ az egyesületben?

   – Azt tudom mondani, hogy 15 éves korosztályig vannak gyerekeim, így beszélhetünk utánpótlás képzésről és az amatőr teniszről is. Ők azok, akik nulláról kezdenek, s nem döntenek hirtelen arról, hogy tinédzser korban befejezem vagy baráti körben rendszeresen játszom tovább. Ugyanakkor vannak 18 évesek is, ők egy csoportos formában játszhatnak, és járnak hozzám felnőttek is. Csak a példa kedvéért említem, hogy a Richterben vagyok edző, azt veszem észre, hogy egyfajta kétlakiság alakul ki náluk – a cégnél és nálam is játszanak.

   – Mitől függ az, hogy egy tanfolyamra befizetőnek azt mondod, oké, ezen a ponton véget ért a képzés, „letetted az alapviszgát”. Van valamilyen „tanterv” vagy követelmény-rendszer, aminek a végén kijelented, hogy vége a kurzusnak?

   – A technikai elemek elsajátítása egy folyamat. Akár kicsi akár felnőtt, ha nulláról indul – s megjegyzem, nálam ez a szerencsésebb, mert nem veszi el az időt a korábbi rossz beidegződések javítása – ugyanezt kell megtanulni. Hogy milyen gyorsan, mennyi idő alatt tanul meg valaki egy elemet, az több mindentől is függ. Aki le tud játszani egy mérkőzést, elmondhatja magáról, hogy elsajátított egy alapszintet. Tud nyitni, tenyerest és fonákot ütni, néha vállalkozik egy röptére is, de inkább alapvonalon játszik.

   Néhány gondolatot hadd mondjak az egyéni eltérésekről! Van, akinek még az alapállást kell megmutatni és gyakoroltatni, míg a másiknál, aki egy idős, ugyanakkor kezdett a nulláról, már 20-30 labdát folyamatosan tudok ütni, s ehhez egy szép mozgás társul. De a felnőtteknél is előfordulhat ugyanez. Egy érdekesség: ha egy jól röplabdázó jön teniszezni, annak jobb a nyitáskészsége, a labdaérzéke, a reflexei, mint például egy úszónak.

   – Milyen szerepe van a helyezkedésnek? Egyáltalán, hová kell állni, ha jön a labda?

   – No, ez az, amit sok-sok gyakorlással lehet megtanulni. Alapból az a helyzet, hogy azt nagyjából lehet tudni, hová érkezik a nyitás. Ha ezt sikerült jól fogadni, s valahová visszaütni, a mozgásból, az ütő állásából lehet látni, hogy fonákkal üt például keresztbe vagy tenyerest egyenesen. Ha ezeket a fontos mozzanatokat még az ütés előtt felismeri valaki, nagy biztonsággal jó térrészre fog helyezkedni, s jó pozícióból fogja visszaütni a labdát.

   – Volt már olyan, hogy valaki öt-hat edzés után feladta, mondván, hogy ő abszolút tehetségtelen?

   – Nálam olyan még nem volt, hogy nem sikerült valakivel megszerettetni a teniszt. Azt meg én tanultam meg, milyen kudarchelyzetet – ami nagyjából mindenkinél egyforma lelkiállapotot okoz – hogyan kell kezelni. Nem vagyok egyedül azzal, hogy azt vallom, minden egyes edzést úgy kell befejezni, hogy a játékosnak – életkortól függetlenül – sikerélménye legyen. Megjegyzem, ez minden sportra igaz. Az kevés, hogy tisztességgel elvégeztem a kijelölt edzésadagot.

   – Úgy 20-30 évvel ezelőtt az volt a vélemény a „fehér sportról”, hogy ez a gazdagok sportja. Változott-e napjainkra ez a szemlélet vagy a mai napig „úri sport” a tenisz?

   – Ketté kell választani ezt a kérdést. Itt a Merkaptnál, nálam, a klubban az a törekvés, hogy mindenki számára elérhető legyen a tenisz. Mindenki számára elérhető, reális nagyságú tagdíjunk van. Hadd ne soroljam itt és most, milyen pozitív hatásai vannak a teniszezésnek! Miután a gyerek megszerette a teniszt, s a szülők is a pozitívumokat érzékelik – lásd az előbb mondottakat –, a gyerek marad, s egy másik szintre lép. Versenyző lesz belőle, s itt már a tagdíjon és az egyszeri költséget jelentő alapeszközökön túl egyéb kiadások is megjelennek. Fel kell kerülni a tenisz szövetség pontszerző listájára, gyűjteni kell a ranglista pontokat, s ehhez célirányos versenyeken kell indulni. No, itt már van nevezési díj, utazási- és szállás költség, sportbiztosítás, stb. Adott esetben, télen fűtött és fedett pályát kell bérelni, ami elég húzós is lehet. M

   Megjegyzem, nekünk van fedett pályánk, egyelőre a fűtés nem megoldott; télen – ha szükséges – mi is a Kocsis Sándor Sportközpontban bérlünk pályát.

   Mindent összevetve, állítom, hogy a tenisz ma már nem drágább más sportágaknál, de annyival kiegészítem, hátrányunk, hogy nincs támogatás, sem TAO, sem látványsportágak közé sorolás okán, s ez okozhat nehézségeket.

   – Itt bejön egy kérdés. Hogyan fogalmazod meg a saját munkád célját? Versenyzőket akarsz nevelni vagy elég a teniszt szerető, elfogadható szinten játszani tudó amatőröket „kiképezni”?

   – Nálam a határvonal ott van, hogy szerettessem meg a teniszt a jelentkezőkkel. Persze, itt a nulláról indulókról beszélek. Egy csoportban törvényszerűen jön elő, hogy egy-két fiatal kiválik, tehetségesebbek társaiknál, gyorsabban fejlődnek. Ha e mellé társul a motiváltság, a szorgalom, a nyerni akarás, s ha a háttér is adott, akkor, hangsúlyozom, az ő vagy a szülei döntését is figyelembe véve, a versenyzői útra lép. Tehát az, hogy versenyzőt neveljek, nem alapcél, de ha a feltételek adottak, örömmel leszek nevelő edző. Hozzá teszem, arra nincs kapacitásom, hogy egy játékosmenedzseri szerepkört is felvállajak. Annyit tudok tenni, hogy azzal az öt-hat sráccal, akik kiemelkedően jól játszanak, mondjuk ki, versenyzői kvalitásokkal bírnak, ne foglalkoznék külön is, a szintjüknek megfelelő edzésekkel.

   – Akár az amatőr oldalról, akár a versenyző pozícióból nézem, egy szint után mindenhol felmerül, hogy megmérettetem magam. Milyen lehetőségeitek vannak a versenyzésre? Bajnokság, kupák, alkalmi tornák – ilyenekre gondolok…

   – Nálunk ez az összevetés folyamatos. Az amatőrök sokféle szintű tornát rendeznek, bőven tudok válogatni, mind a szintek, az egyéni vagy csapatversenyek, mind a nevezési díjak tekintetében. Sőt, most már nálunk a Merkaptnál is vannak saját szervezésű amatőr tornák. Részben a pályabérlőink között, részben a saját tanítványaim között. Nem is olyan régen szerveztünk egy bográcsos, bulizós, jó hangulatú egész napos versenyt. Ez évben írjuk ki második alkalommal a Gépész Kupát, elsődlegesen a Merkaptosoknak. Az első kupára az ország minden részéből érkeztek.

   Kíváncsian várjuk a II. Gépész Kupát, s ha véglegessé válik az időpont, igyekszünk az eseményről beszámolni az olvasóknak.

Fotó: 10kerkult.hu/OGY; Blaskó Gergely facebook oldala