AD-blacklist1

2013
dec.
26

Csak egy fa idézi a patinás kaszinót

Írta: Raffai Ferenc

kobanyai kaszino bmknet.huA MaNcs szerzője szerint botrány volt, hogy anno szétbombázták kőbányai Füzér utcai kaszinót. Kis visszatekintés a patinás épületre, amelyre emlékére talán lehetne apró táblát elhelyezni a sétányon.

 

 

 

A nagy karácsonyi olvasásban érdekes összegzésre bukkantam: a Magyar Narancs idei utolsó számában a szerző, Térey János Budapest mínusz címmel a legjobb elpusztult fővárosi épületeket vette számba, egyfajta időutazást tárva az olvasó elé.
Szinte az összes budapesti kerületre jutott egy olyan ház, ingatlan, amit talán jobb lett volna megőrizni a hol ésszerű, hol agyament módon zajló évszázados városfejlesztés során, és amikkel talán ma sokkal szebb lenne a nagyváros. Kőbányán is „talált” egy eltüntetett remeket.
Kőbányán a Füzér utcai kaszinó a kerület legelegánsabb épülete volt, kávéházzal, könyvtárral. Bontása botrány. A városrendezés akadályának kiáltották ki, sugárúttal vágták át a tömbjét, helye ma üres telek.” – így összegzett Térey.


Ez adta az apropót a röpke múltidézésre.
A kaszinót még az átkosban, 1975-ben robbantották szét, hogy helyet csináljanak a mai Kőrösi Csoma Sándor sétánynak. Egykoron a kultúra centruma volt a ház. Színház, könyvtár és számos társaskör működött: a közélet tisztaságára felügyelő Kőbányai Kör, a Kőbányai Férfi Dalegylet, a Humanitás Jótékonysági Egylet, a Kőbányai Lövész, Betegsegélyező és Temetkezési Egylet, a Kőbányai Függetlenségi 48-as Kör, a Kőbánya legjelesebb személyiségeit tömörítő Szerdai Asztaltársaság, a Kőbányai Teke és Hockey Clubok, és mások. Rendszeresek voltak a meghívott vendégek tudományos előadásai és irodalmi felolvasóestjei.


A bmknet.hu visszatekintését olvasva, szinte megelevenedik a kaszinó. „A Füzér utca (ez a szakasza már nem látható) és a Belső-Jászberényi út (ma Körösi Csoma sétány) déli sarkán állott a kétszintes pompás épület, amely ebben a korban nem volt szokatlan. Két bejárattal és néhány üzlethelyiséggel a kialakuló városközpont legelegánsabb épülete volt. Főbejárata a Füzér utca 13. sz. alatt volt. Belépve az üvegereszes tölgyfakapun a tágas aulába vezető márványlépcső sor fogadta a látogatót. A karzatot két márványoszlop tartotta korinthoszi oszlopfővel. A lépcsők alatt ruhatárak voltak, s innen nyílott a pinceszinten működő tekepálya. Az aulából a díszes, szecessziós, parkettás padozatú kb. 250-300 főt befogadó színházterembe léphetett a vendég. Alkalomtól függően a zsöllyének összeszerelt tonett székek, máskor a báloknál óriási tükörfényes táncparkett várta a közönséget. A színpad klasszikusan kb. 1 m magasra emelve szuffita megvilágítással működött, és függöny zárta el a nézőtértől. A színpad felől öltözők álltak a művészek rendelkezésére, amelyek a lépcsőházból voltak megközelíthetőek. Az első emeleti traktust két oldalról, a már említett tágas márvány lépcsősoron lehetett megközelíteni, ahol az étterem, külön dohányzó és társalgó, valamint a csendes könyvtár és az olvasóterem várta a kaszinó tagjait illetve vendégeit.


Ha úgy tetszik, ez volt a mai Kőrösi Csoma Sándor Kőbányai Kulturális Központ elődje. Nem megbántva a KKKK-t, de ez a falaiból a patinát és a történelmet árasztó művelődési helyszín nagyon hiányzik Kőbányáról. Mélyen egyetértek a MaNcs cikkírójával: lebontása botrány volt.
Ma csupán a sétány közepén, a postával sréhen szemben lévő ostrofa emlékeztet az egykori kaszinóra – a több mint száz év viszontagságait átvészelő fa anno a bejárat előtt díszelgett.


Nyilván a kaszinót újra építeni nem lehet, de szerény véleményem szerint egy szép emléktáblával vagy valamilyen pici emlékművel legalább a köz tudomására lehetne hozni, hogy valaha itt volt Kőbánya szellemi és kulturális életének központja.