AD-blacklist1

2015
okt.
06

,,A jó egyszer elnyeri méltó jutalmát"

kazan szinhazRégi-új előadásokkal kezdi a 2015-2016-os színházi évadot a Fészek Művészklubban az immár tíz éve alakult Kazán István Kamaraszínház. Kriszt László, a színház alapítója és rendezője nyilatkozott ebből az alkalomból.

 

 

- Tíz év az nagy-idő egy államilag nem támogatott színháznál, ugye?
- Tíz év, bárhonnan is nézzük, mindenkinek az életében nagy-idő, hiszen arra is jó hogy egyfajta számadásra, visszatekintésre adjon alkalmat, vagy is, hogyan, milyen értékkel bíróan telt el az az egy évtized. Így vagyok vele én is, illetv a a kamaraszínházunk.


- Az idei színházi évadot Farkas József: Vig utcai srácok, Karinthy Ferenc: Gellérthegyi álmok, Sárdi Mária: Kislány a pokolban és Tadeusz Borovszki: Nálunk Auschwitzban darabjai ,,uralják".
- Ezek a darabok repertoáron vannak nálunk szinte minden évadban, egyrészt mert értékesek, másrészt mert aktuálisak ma is. Nem kevésbé jó alakalom a nálunk végzett színészeknek a közönség és a szakma előtti bemutatkozásra. Ez is egy fontos szempont nálunk, hiszen a fiatal, pályakezdő színészeknek nagyon kevés manapság a bemutatkozási lehetőség.


- Kik lesznek láthatók az előadásokban?
- A Vig utcai srácokban a színésznövendékek mutatkoznak be, a Gellérthegyi álmokban láthatják majd Major Beát és Vég Andrást, a Kislány a pokolban monodrámában Dombrádi Alinát, és a Nálunk Auschwitzban előadásban pedig Vég Andrást, ők valamennyien a kamaraszínházunk színészképző stúdiójában végezetek. Tehetséges, szorgalmas fiatalok, akik joggal számíthatnak majd a közönség és a szakma elismerésére, azt gondolom, hogy megdolgoztak érte.


- Milyen szükséges anyagi háttérrel rendelkeznek? Bár az elején már megemlítettük, hogy nem kapnak állami támogatást... Nem is pályáznak az elérhető forrásokra?
- Lényegében a nálunk tanuló növendékek tagdíjából finanszírozzuk az előadások kiadásait. Már réges-régen nem pályázunk, minek, ez az egész pályázati rendszer csak arra jó, hogy az adott kuratórium elossza az ismerőseik közt azt pitiáner pénzt, amit az állam erre szán, de ez mindig is így volt, most sincs másként.


- Önöket nem nagyon lehet látni máshol a Fészek Művészklubon kívül, miért is?
- Tíz év sem volt arra elég hogy egyetlen színházi fesztiválra meghívjanak minket, s hogy ez miért van így, én tudom, de ezt inkább hagyjuk! Sajnos a mai színházi kultúra inkább a pénzről szól, már ami a színházat csinálókat illeti és nem a szakmáról, természetesen tisztelet a kevés kivételnek. Mi azonban szeretnénk ehhez a kevés kivételhez tartozni, ha ez nem így lenne, már régen abbahagytam volna ezt Don Quijote-i küzdelmet.


- Egyedül nem megy, tartja a közmondás!
- Igen, ez kétségtelen, nekünk is vannak segítőink, partnereink: talán megemlíteném a Fészek Művészklubot, Galambos Tibor igazgató urat, Maximilian Kristófot, a MaxLine Média Group igazgatóját, a Tollal.hu kulturális weboldalt, a Világ Magyarsága lapot, a Théba Akadémiát, de sok segítséget kapunk a Fészek munkatársaitól (Varga Ákos, Gajdos József), valamint Neumark Zoltán énektanártól és Kárer László zenei szerkesztőtől.


- Optimizmusta vagy éppen pesszimista a következő évet, esetleg évtizedet tekintve?
- Pesszimizmussal biztosan nem lehet színházat csinálni, ezért töretlenül dolgozunk, alkotunk és reménykedünk abban hogy egyszer a jó, az értékes elnyeri méltó jutalmát, ha nem is az életben, a színpadon biztosan.

 

A színházról bővebben itt lehet olvasni.