Egy király és egy istennő Pesten

Ez héten csúcsra járatva üzemelt a budapesti Sportaréna: kedden az örökifjú Tom Jones vette le a lábáról a nagyérdeműt, szerda este pedig a Budapesten karrierje során először fellépő Sade varázsolt.

Alighanem a legkényesebb ízlésűek is elismerik, hogy 2011-ben kitettek magukért a hazai koncertszervezők. Csak, hogy a legnagyobbakat, legnépszerűbbeket említsük az idén eddig Magyarországon fellépők közül: Roxette, Sting, George Michael, Britney Spears, Slayer, Megadeth.
Ez héten csúcsra járatva üzemelt a budapesti Sportaréna – mintegy folytatva a sort: kedden az örökifjú Tom Jones vette le a lábáról a nagyérdeműt, szerda este pedig a Budapesten karrierje során először fellépő Sade varázsolt.

Tömeges megőrülés

A 71 éves, walesi születésű Tom Jones csaknem fél évszázaddal ezelőtt kezdte pályafutását, első zenekarát 1963-ban alapította. 1965 óta mintegy 150 millió példányban adták el lemezeit. Legutóbbi – sorrendben 39. – stúdióalbuma, a tavaly megjelent Praise & Blame a második helyig kúszott fel a brit listákon. Az agg csillag 2001 és 2009 után harmadszor lépett fel magyar közönség előtt.
Tényleg nem túlzás, hogy újra hódított. A hangulatról a Nol.hu írása sokat mond:
„Mert tényleg: az artista még alig kent le négy-öt dalt, mikor néhányan elkezdtek természetesen viselkedni, úgy, ahogy egy Tom Jones koncerten viselkedni kell, vagyis felpattantak, hogy a szektorok közötti lépcsőkön táncolni kezdjenek, ami azért nem veszélytelen mutatvány valóban. Aztán egyre többen. Végül nem csak a lépcsőkön láthattunk változatos tempóban mozgó párokat, de a küzdőtéri széksorok mögött is, ahol eleinte az őrök ugyancsak próbálták elejét venni a tömeges megőrülésnek, a siker legkisebb esélye nélkül persze, végül aztán feladni látszottak pozícióikat, és laissez faire-re váltottak. Belátták, hogy mindenkinek jobb lesz így.”

A HANG

A nigériai származású Sade – polgári nevén: Helen Folasade Adu – nem az a munkamániás fajta: csak akkor dob piacra új albumot, ha valóban van mondanivalója (25 éve tartó pályafutása alatt mindössze hat szólóalbumot készített); tíz év kihagyás után 2010-ben Sade és csapata a Soldier of Love című albummal tértek vissza. Idén májusban pedig közreadták a legjobb dalokat tartalmazó The Ultimate Collection lemezt. Viszont, ha turnézik, akkor igencsak belehúz: a soul istennőjének tartott kiválóság világkörüli körútját 2011. április 11-én kezdte a franciaországi Nizzában, és december 16-én zárja Abu Dhabiban.

És akkor itt most következzen némileg szubjektív beszámoló a showról.
Nos, Sade legalább annyira örök, mint walesi kollégája: szerintem első ránézésre ember nem mondaná meg róla, hogy 52 éves családanya! És, ha csak annyit mondok, hogy középkorú nőként is csodaszép, akkor még elég visszafogottan fogalmaztam.
A hangja pedig egyenesen félelmetes – a hazai kertévék változó minőségű tehetségkutatóin edződők és az ott látottakat „értéknek” vélők talán még elképzelni sem tudják, milyen is egy IGAZI NŐI HANG. Az igazán érzelemgazdag, lírai hangvételű Jezebel és Hallelujah daloknál úgy kieresztette búgó mély hangját, hogy valószínűleg nem csak az én hátam borsózott tőle, hanem (kis túlzással) a falak is elszenvedtek egy-két hajszálrepedést.
Ezt is amolyan „ülős bulinak” gondolták a szervezők, de hát nagyjából egy órán át lehetett a széken kibírni. A Paradise volt a vízválasztó, egyre többen unták meg az ücsörgést – velem együtt –, és átadták magukat az élvezetnek. Na persze a két hangulatfelelős, a két vokalista, még rá is tett egy lapáttal, közös éneklésre, tapsolásra buzdította a majd’ tízezer fős hallgatóságot.

A felhők felett

Sade, illetve állandó zenésztársai, Stuart Matthewman basszusgitáros, Paul Denman billentyűs és Andrew Hale dobos (és a többi segédzenész) nem csak elképesztő muzsikájukkal tűntek ki, hanem azzal is, hogy két óra alatt négyszer is képesek átöltözni az éppen aktuális zenei blokkhoz idomulva. És úgy, hogy a harmónia valamennyiszer tökéletes volt közöttük és az elhangzó számok között. Sade tiszta feketében, összefogott hajjal kezdett, majd átváltott egy fekete kosztüm-fehér ing kombinációra (haj összefogva), következett egy fehér nagyestélyi, egy sokat sejtető, igazán szexisen kivillanó tűzvörös kebeltartóval (kibontott hajjal), majd zárásként a csúcspont, a szintén tűzvörös, testhez simuló ruhakölteménnyel (és újra összefogott hajjal). A társak meg hozzá idomultak: ha sötét árnyalatúban volt, a többiek vagy sötétben vagy világosban, illetve fordítva.

Nem véletlenül említettem, hogy Sade a csúcson fejezte be: a ráadásdalt, a Cherish The Day-t magasan, a színpad fölé emelkedve énekelte, úgy, mintha maga is a háttérben látszódó New York-i felhőkarcolók egyikén állna… Zúgó tapsvihar és dobogás közepette. Mintha magam is egy perce a felhők fölött lettem volna…

A 2011-es sztárparádénak amúgy még nincs vége: napjaink talán legnépszerűbb női popsztárja, a barbadosi Rihanna december 8-án lép fel szintén az Arénában.

(fotó: MTI-Kollányi Péter, google. com, flickr.com)