AD-blacklist1

2012
okt.
19

Helyi sajtó: barát vagy ellenség?

Írta: Oszvald György

local-press 077leadSzerkesztőségünk, talán kicsit Kőbánya képviseletében, részt vett egy, a helyi sajtó és az önkormányzatok viszonyát taglaló konferencián. Az ott elhangzottak gondolkodásra késztettek minket.

 

 

   Kétségtelen, napjainkban egyre erősödik a helyi sajtó szerepe. Kik, hogyan készítik ezeket az újságokat, a honlapokat, televízió- és rádióműsorokat? Objektívek-e vagy az önkormányzati sajtó esetében a szépet, a jót írják, mondják, a független médiumok pedig a „rossz fiúk”?  Milyen a helyi sajtó, milyen gondokkal küzd, milyen lehetőségei vannak? Ezekre a kérdésekre is kitértek a Magyar Önkormányzatok Szövetsége (MÖSZ) és  a Magyar Újságírók Országos Szövetsége (MÚOSZ) közös szervezésében október 17-én, Gödöllőn rendezett „Önkormányzati sajtó és a helyi nyilvánosság” című konferencia résztvevői.

 

   local-press 045Ki az oktatás, ki a fenntartó oldaláról, mások a technikai haladás irányából, megint mások a statisztika szempontjából értékelték a helyi sajtó szerepét, feladatát, lehetőségeit. Abban viszont mindenki egyetértett, hogy a helyi sajtót (szűkebben: az önkormányzati sajtót) nem lehet hozzáértés nélkül működtetni. Értve ez alatt a szerkesztést, a cikkek megírását a konkrét újságírást, a nyelvhelyességet és még sok egyebet, ami a hírgyártáshoz tartozik.

   Tágabb értelemben az önkormányzati kommunikációról szólt a konferencia: az egyszerű hírlevéltől a különböző felületeken (nyomtatott, elektronikus, internet, egyéb) megjelenő kiadványokig, sőt, volt olyan előadás is, amelyik az önkormányzati kommunikációt már a településmarketing szerves részeként jellemezte egy konkrét Facebook-oldalra hivatkozva.

  De maradjunk az alapkérdéseknél! Mi a helyi médiumok szerepe? Mi a feladatuk és milyen lehetőségeik vannak ezek megvalósítására? Tegyük ezek mellé gyorsan azt is, hová, merre fejlődhetnek?

 

Alapvetések


  Tapasztalataim alapján azt látom, hogy a helyi sajtó szerepe a mindenkor vállalt feladat betöltése, végrehajtása. A vállalt feladat nem más, mint a helyi lakosság tájékoztatása egy adott település vagy településrész mindennapi életéről. De a „vállalt feladat” értelmezése a kimondás (leírás) pillanatában megosztó és vitaalapot képező fogalom! Az, hogy melyik szerkesztő milyen eseményeket tekint közlésre érdemesnek a mindennapi életből, azaz tulajdonít-e annak hírértéket (az olvasók érdeklődésére számot tartó váratlan vagy érdekes vagy szokatlan, meglepő tartalmat – kiemelés tőlem: O.GY.), több tényező eredménye. Igyekszem ezek közül néhányat bemutatni – elsődlegesen az önkormányzati médiumok oldaláról!

Tehát a tényezők:

1. Az önkormányzati  médium finanszírozása hogyan oszlik meg az önkormányzat, a kiadó, az esetleges résztulajdonosok között, illetve a bevételek (önkormányzati rész, pályázati pénzek, hirdetési bevételek, támogatások, egyéb források) hogyan oszlanak meg a tulajdonosok között?

2. Az önkormányzati tulajdonú médium (ide értve a kiadásra, szerkesztésre létrehozott önkormányzati alapítású gazdasági társaságot vagy alapítványt is, továbbá a megbízási/vállalkozói szerződés alapján működő kiadót) szerkesztőségének/főszerkesztőjének jogállása, foglalkoztatási minősége: alkalmazottja-e a polgármesteri hivatalnak vagy valamelyik intézményének?

3. A sajtóorgánum tartalmának előállítására van-e megfelelő végzettsége az előállításban résztvevőknek?

4. Adott nagyságrendű településen ki mit tart megfelelő végzettségnek?

 

Ez a kérdéskör alapjában megszab néhány alapvetést:

egzisztenciális és/vagy beosztotti függőség;

anyagi, vállalkozási érdekeltségek a tulajdonosi kör tagjaival vannak vagy nincsenek;

megfelelési kényszer;

hírmanipulálás vagy – ad abszurdumhírhamisítás (tudok rá példát több területről is);

tulajdonosi cenzúra (fogalmazhatnék finomabban is, de a gyakorlat azt mutatja, helyénvaló e nagyon korrekt és teljes értelmű kifejezés használata);

néhány korábban említett függőségi tényező okán: öncenzúra.

 

Valóság vagy valóság kis csúsztatással?


Az eddigi fejtegetést azért tartom lényegesnek, mert ezektől függ, hogy milyen olvasnivalót/néznivalót kap a település adófizető lakossága.

   local-press 064Ideális esetben valóban a legfontosabb, legérdekesebb, netán meghökkentő eseményekről szóló anyagokat kapja az eseménynek megfelelő (sajtó)műfajban, elegendő képanyaggal (itt kivétel a rádió) és háttér információkkal, az eseményhez rendelhető terjedelemben. A legfontosabb: a valóságot kapja! Hitelesen, mindennemű ferdítések nélkül!

 

  Nem ideális esetben nyilvánvaló, hogy: nem teljes értékű a tájékoztatás vagy több van közölve attól, ami a valóság, esetleg némi hozzáadott „pozitívummal” felturbózva, vagy éppen annyi, de egyes (a teljes valóságot biztosító) részleteknek kevesebb jelentőséget tulajdonítva vagy be sem mutatva ezeket. Azonnal közlök példát is, nehogy eltévedjen bárki a gondolatok között.

 

Kétségtelen, a kerület az utóbbi egy évben jelentős számú és nagyságrendű sajáterős vagy részben sajáterős beruházást hajtott végre. De ezt meglovagolni, és másét beleilleszteni ebbe a körbe, erős túlzás! A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Kőbányai Könyvtárának felújításához azon kívül, hogy a könyvtár az önkormányzati tulajdonú művelődési központ épületében van – és ezért vagy kérnek bérleti díjat vagy nem – az égadta világon semmi köze sincs az önkormányzatnak! Nem a hivatal adja a dolgozók fizetését, nem a pénzén újították fel a könyvtárat, nem a cégei közül végezte egy vagy több a felújítást. Alapjában azt kell megkérdezni, hogy: a protokolltól eltekintve, miért is volt ott hivatalos szerepkörben a polgármester? Miért mondott beszédet, szépen belefogalmazva, hogy mit is tesz az önkormányzat a kerületért, s odabiggyesztve, hogy milyen jó most nekünk, mert van egy megújult könyvtárunk! Kicsit kockásabban fogalmazva: ezen a helyen az amúgy létező önerős beruházások említése önreklám, egyszerű és ócska propaganda!

   local-press 052Azt furcsállom, hogy a FSZEK igazgatója ezt nem kérte ki magának! Persze, nem igaz, nem furcsállom! Értem! Ott volt ugyanis Csomós Miklós kultúráért felelős főpolgármester-helyettes is, aki ugyan áttételekkel, de főnöke a könyvtár igazgatójának. Vajon az alá-fölérendeltségi viszonyok miatt meg merte volna-e tenni az igazgató, hogy visszautasítja a polgármester fejtegetését, önfényezését? Ugye, hogy nem! Ugyanezen oknál fogva írták meg lelkesen ezt a fordulatot az önkormányzati tulajdonú vagy általa támogatott médiumok szerkesztői.

   Mi is történt valójában? Az önkormányzati tulajdonú médiumok közzé tettek egy egyébként fontos hírt (hiszen a könyvtár hónapokon át nem üzemelt), csak éppen olyan részletekkel „felturbózva”, amik az önkormányzatot, és a nevében megszólaló polgármestert indokolatlanul jó színben tüntetik fel. Természetesen, akár tévé, akár nyomtatott, akár internetes sajtó – jó sok, a polgármesterről készült snittel, fotóval tarkítva! Nesze neked, nélküle semmi sem történik, milyen fontos ember is a mi polgármesterünk, ihaj! Valóban?

 

   A másik oldalon nem egyszer volt tapasztalható, hogy honlapunk – mint egyfajta ellenzék – valamilyen rosszul átgondolt (vagy át sem gondolt) ötlettől vezérelve nem kapott értesítést olyan eseményről, mint például a tél folyamán a Liget téren felállított melegedő sátor átadása, megnyitása. A véletlenen múlott, hogy ott lehettünk időben. Nem szégyen kérdezni, így mi annak idején megkérdeztük az Echo TV stábját, hogy ők honnan tudtak az eseményről. Nemes egyszerűséggel közölték, meghívót kapott a szerkesztőségük. Azért az furcsa észjárásra vall, hogy egy helyi sajtóorgánum, az egyetlen a helyi médiumok közül(!) nem kap semmilyen értesítést, holott erről az eseményről nehezen lehetett volna bármilyen negatívumot írni. És ez csak egy est volt a sok közül, amikor az önkormányzat saját maga zárta el a nyilvánosság egyik csapját.

 

A félrevezetett helyi társadalom

 

   „Kleer László, a MÚOSZ elnökségi tagja az önkormányzati sajtó objektivitásával kapcsolatos fenntartásainak adott hangot előadásában, mondván: hogyan is várhatnánk tárgyszerűséget olyan szerkesztőktől és újságíróktól, akik egzisztenciálisan az önkormányzattól függenek. Véleménye szerint mindössze a rendszerváltozás utáni első két évben lehetett sajtószabadságról beszélni, azóta ismét teret nyert a cenzúra és az öncenzúra.” – írja a MÖSZ hivatalos honlapja, a moszlap.hu. De hadd részletezzem egy kicsit az összegzést! 

  local-press 049Kleer László (képünk) vázolta, hogyan alakult ki az önkormányzati sajtó a lapalapítási lehetőségek bővülésével.

Annak idején az önkormányzatoknál többnyire nem voltak képzett szerkesztők, így a lapcsinálás „púp volt az önkormányzatok hátán”. Kényelmi szempont volt a főszerkesztővé előlépett polgármesterre hagyatkozni: majd ő megmondja, miről kell írni! tekintett vissza Kleer.

 

    A szakma íratlan szabályai szerint „a sajtó kritikai műfaj, a civil kontroll eszköze. A hatalomtól függő szerkesztő egzisztenciálisan kiszolgáltatott.” Ezt már mi is többször felvetettük a véleményrovatunkba írt kritikus hangvételű jegyzeteinkben, glosszáinkban. Azért fontos ezt említeni, mert Kleer taglalta, hogyan is alakul ki a hírek manipulálása.

1992 után a politikusok rájöttek, a sajtó jó dolog. Képes jó színben feltüntetni a tevékenységüket, „sikert kreál ott, ahol nincs” és elhallgat tényeket, összefüggéseket. Mindez maga után vonta a cenzúrát, a kényszerhelyzetben (lásd: egzisztenciális függőség) lévő szerkesztőknél pedig az öncenzúrát mondta. Az olvasót nem lehet hülyének nézni, hamar felismeri a félrevezetést! Ha a hatalom szándékai tiszták, akkor miért is kell manipulálni? Éppen a manipulált önkormányzati sajtó hívja életre a pletykablogokat, a sokszor mocskolódó fórumokat. És ha az önkormányzati sajtó hitelesen tájékoztat, akkor ezek a kinövések elveszítik jelentőségüket, nem ezeknek hisznek az emberek. Igen ám, de a hiteles tájékoztatáshoz hozzáértő szerkesztők kellenek, akik ismerik a jogokat, a műfajokat, a szerkesztés alapelveit, ebből következően jó lenne, ha a cikluson átívelő feladat lenne a helyi lap szerkesztése!

 

   Halász Gábor, Kiskutas polgármestere – reagálva Kleer manipulációval kapcsolatos észrevételeire – azt fejtegette, hogy nem a helyi (önkormányzati) sajtónak kell kritizálnia. A lapnak szerinte a legfontosabb szerepe a korrekt és hiteles tájékoztatás, a kritikát majd ez alapján az olvasó fogalmazza meg!

 

   Péterfi Csaba, Gödöllő város kommunikációs igazgatója a polgármesteri megjelenésekről is szólt.

Az elsődleges cél az, hogy a település vagy a város lakosságát tájékoztassuk arról, ami valójában a településen történt. De itt a két követelmény: pontosan és gyorsan kell tájékoztatni. Természetes dolog, hogy a polgármester sok helyen megjelenik: átad, megnyit, köszönt, stb. Ám, ha ez aránytalan mértékben jelenik meg, az ellenkező hatást éri el: hiteltelenné, érdektelenné válik. Az országos és a helyi sajtó is egyre inkább központosított, s ebből következően a település vezetője sokszor úgy gondolja, hogy az önkormányzati lapnak, miután – elvileg – az önkormányzat a fenntartója, bizony ő a főszerkesztője is. (…) Nagyon sokszor látható még ma is az önkormányzati lapokban az, hogy – és szeretném mondani, ez nem csak magyar módi – kinyitom az első oldalt, köszönt a polgármester. A második oldalon a polgármester átadta az utat, a harmadikon a polgármester köszöntötte az időseket, a negyedik oldalon pedig, mondjuk, találkozott a helyi művészeti csoporttal. A kevesebb több! magyarázta. Péterfi ezután áttért a polgármester melletti kommunikációs szakember szerepére, feladatára, aminek a vége már a településmarketing világába vezetett.

 

   Mivel a konferencián a honlapunkat is érintő témák kerültek felszínre, szót kértem a vitában. Halász Gábor szavaira reagálva azt kérdeztem:

– Ha az igazat írom (itt-ott a rosszat, a kellemetlent), akkor azonnal én vagyok az ellenzék! Sőt, némely túlbuzgó, főnök körül röpködő narancs színezetű, légyszerű képződmény elméjében: ellenség! Hogy is van ez? Mondj igazat és beverik a fejed? Tényleg működik (?) a népi bölcsesség…

    A manipulációra egy kerékpáros félrevezetés mellett Raffai Ferenc kollégám minap megjelent, a polgármesteri szereplésekről írt jegyzetét említettem meg.

 

Csak jó tett nincs

 

   Sokat „beszéltem”, de hiszem, érdemes volt! Nem ellenzék vagyunk, még inkább nem ellenség! Csak azt gondoljuk, az adófizető polgároknak joga van megtudni azt is, amit az önkormányzati sajtó nem kérdez és nem mutat meg. Mert nem teheti (függőség), vagy mert nem meri (öncenzúra), és talán vannak más okok is… Olyan nincs, hogy valaki csak jót csinál, csak olyat tesz, ami az őt (őket) megválasztóknak tetszik. Ne dugjuk a fejünket a homokba! Az ember a jó és a kevésbé jó tulajdonságaival együtt egész. Bármelyik nélkül csak félember. Azt hiszem, ez a legfontosabb!

 

fotó:10kerkult.hu/OGY