Budavári sörös hangulatok
Szeptember 2-án véget ért egy nagyszabású fesztivál Budapesten, a Várban. Egyszer minden véget ér, a II. Budavári Sörfesztivál sem kivétel. Igen, ám nem mindegy, milyen emlékek, hangulatok maradnak meg bennünk! Szerkesztőségünk erre keresett választ a záró napon.
Impozáns látvány volt a Sándor Palota elől – néhány méterrel magasabban fekszik az a rész, mint az Oroszlános udvar – a központi térre vezető út. Délután négy órakor meglehetősen sokan sétáltak ki- és befelé is. Az emberek kezében söröskorsók – tele vagy üresen; nem volt probléma megtölteni őket, ha kifogyott az itóka.
A fesztivál főszereplői
A záró nap főszereplői – természetesen – a sör, a sörnagykövet Aranyosi Péter és a hangulatmester stand up mágus, Hadházi László voltak. „A sör és ami mögötte van” mottóval a Dreher Sörgyárak és a Heineken közösen hoztak létre egy pavilont, ahol akár kóstolással is, meg lehetett ismerkedni a sörkészítés alapjaival. E közben történt, hogy a fiatal hölgy, amikor az alapanyagoknál a sűrű, és nem a legjobb illatú malátával „találkozott, őszinte döbbenettel kérdezte: - És ebből a trutyiból lesz a fínom sör?
Hát, igen! Bizonyíték rá Aranyosi három poharas bűvészmutatványa – és, mint megjegyezte, ezen a napon már nem először! Hozzátette azt is, az igazság megkívánja, hogy leírjuk, nem mindet magának vitte!
Elégedett lehet-e Melegh mester?
A bejárathoz közel eső pavilonok egyikében a Dreher söröket mérték (jobb oldlai kép). A kedves csaposhölgytől azt tudakoltuk, milyen volt a forgalom a héten, hogyan bírták a „gyűrődést?” Mosolyogva válaszolta, ki lehetett bírni, főleg az esti órákban nőtt meg a vendégek száma.
– De eloszlott a tömeg a sokféle sör között, nincs okunk panaszra – magyarázta. Majd kérdően nézett a kamerára. Elértettük a kérdést, a magyarázkodás lényege az volt, hogy több helyen is megnéztük, vajon betartják-e Melegh György független sörcsapoló mester „szabályait”. Az általunk „vizsgál” helyeken, így a Dreher-pavilonban is azt tapasztaltuk, igen, a csapolás profi!
Utántöltés
Megjegyezzük, a főbejárattól kezdve, ahol is a belépőkkel együtt kiváltható volt egy kártya is, az egész területen néhány méteren belül található volt egy kártyafeltöltő pavilon. A fesztiválon ugyanis készpénzzel sehol nem lehetett fizetni, erre szolgált a máshol már jól bevált kártyarendszer. Ez elsősorban azoknak tetszett, akik vagy a kapacitásukat mértezték el, vagy kedvet kaptak a temérdek íz megismeréséhez. Jóval később, már kora este történt, hogy két srác sietett egy ilyen feltöltőhöz, s egyikük így vélekedett:
– Basszus, még jó, hogy egymás hegyén-hátán vannak ezek a „sörpénzes bankok”, lecsúszott eddig öt rúgó és semmit sem ittunk…
Amíg a másik bólogatott egy gyors fejszámolás után elvileg 10 korsóra tellett ebből a pénzből, azt viszont nem lehet tudni, mikor kezdték a napot, s ettek-e valamit is; – afféle sörcsúzdára gondolunk.
Nehéz választani
Aki viszont úgy gondolta, elsősorban nem a sörkóstolás a lényeg, látványos dizájnú tölcsérből szívogathatta a különféle ízesítésű jégkását. S ha már a sétánál és az evésnél tartunk, hadd jegyezzünk meg egy kellemes élményt!
A sörkorcsolyák választékát böngésztük éppen, kattogott a fényképezőgép, s nem lehetett kihagyni a grillezett zöldségek, húsok, a kenyérlángos, a szittya buci és a titokzatos olasz „valami” után a lacikonyha jellegű sült oldalast és csülköt. Beszédbe elegyedtünk a dupla melegtől kissé szenvedő eladókkal (jobb oldlaon), s gyorsan kiderült, a hölgy kőbányai lakos. Kicsi a nagy Budapest, örültünk a véletlen találkozásnak, s nem volt nehéz ígéretet tenni, hogy a róluk készült fotó bekerül a tudósításba.
Sétánk közben néhány érdekességre is felfigyeltünk. Sokan viseltek a sörhöz, a márkákhoz kötődő feliratú pólókat. Ennek a tapasztalatnak és a bőség zavarának engedve rögzítettünk párat, s mottónak a „Hát én immár kit válasszak?” népdal sorait vettük.
Persze, találkoztunk a döntést segítendő élő promócióval is. A balassagyarmati Palóc kézműves sörök pavilonja előtt citerás fiatalember csábította a fogyasztásra az arra járókat; ha megfáradt a húrok pengetésében, leült s elővette furigláját, így idézve a mátrai betyárokat – közülük Vidrócki nevét sör is őrzi! A tulajdonostól tudtuk meg, még a sajtótájékoztatón, hogy az egyedi főzésű kézműves sörnek meg kell felelnie a rendkívül szigorú német tisztasági törvénynek.
A sör a vízen a malátán, a sörélesztőn és a komlón kívül semmi más anyagot, adalékot nem tartalmazhat. Ezt a feltételt több sörük is teljesíti
Ha megfáradt a vándor
A sok sétálgatás és kóstolgatás közben bizony jól esik néha megpihenni. Erre a temérdek asztal, a várfalak biztonságos részei, vagy a szökőkút előtti perem is kiváló megoldás. Voltak, akik a panorámát választották, mások nemes egyszerűséggel a járdaszegélyre telepdtek le egy kis időre. Sőt, ezektől változatosabb a kép, de ahhoz nem egy rövid tudósítást, de regényt kellene írni, hogy mindet számba vegyük. Azért mutatóba álljon itt néhány a lehetőségek közül.
Fesztiváldivat
Nem állítjuk, az általunk közölt képek egyértelműen jelzik a legújabb nyárvégi módi trendjét. Minden estre sokszínűek az emberek, s ha divatról esik szó, engedtessék meg nekünk, hogy a szebbik nemet részesítsük előnyben!
Az érdekességek közül kiemelve, eldöntendő kérdés, hogy az egyik hölgy vajon a belga vörös sörhöz öltözött-e vagy éppen fordítva, ruhájához választott italt? Az más lapra tartozik, hogy a pöttyös shorthoz illik-e pink cipellő, de hogy a kékes farmer (nagyon)forró nadrághoz jól megy a könnyű nyári térdigcsizma. Hibáznánk, ha nem említenénk meg, a merész megoldás mágnesként vonzotta a szemeket. Egy középkorú úr – egyik kezében a félig telt söröskorsó, másikban az egyébként decens neje – hosszasan nézte a formás popsikat, mígnem egy erősebb rántás és a korholó szavak visszazökkentették a valóságba:
– Elég legyen már, mindenki téged néz – így az asszonyka! Őszintén szólva, nem volt igaza.
És a zene…
Nem hiszem, hogy a fesztivál szervezői mellé fogtak volna, amikor zenekarokat választottak az esti szórakoztatáshoz! A 10kerkult.hu – bár ez szubjektív – elsősorban a Hunyadi udvar fellépőinél „csápolt”. Mind a 21kanyar (középen), mind a ZUP (jobbra) kellemes jazz és szolíd alternatív muzsikával hívta fel magára figyelmet. Természetesen, ottlétünk alatt tapsoltunk a Kabinet Rt-nek is (balra), elismerve abszolút profizmusukat!
Epilógus
Már indultunk haza, este kilenc körül járt az idő és a telihold, amikor is kollégákkal találkoztunk: a Dreher TV forgatott, vadászott interjú alanyra. Találtak, itt a bizonyíték.
Persze, mi sem maradtunk le, betelt a jegyzetfüzet, a memóriakártya pedig mintegy két gigabájtnyi fotót tárolt.
Utolsó megjegyzésként elismeréssel kell szólnunk a fesztivált támogató sörgyárak közös törekvéséről, nevezetesen a felelős alkoholfogyasztás népszerűsítéséről. Munkájuk eredményes, ezt mi sem bizonyítja jobban, minthogy a fesztivál zárónapján a Várban eltöltött mintegy öt óra folyamán nem találkoztunk ittas emberrel.
Jó volt visszanézni a Sándor Palota elől, s úgy búcsúzni, Viszlát jövőre is!
fotó: 10kerkult.hu/OGY
