Koreográfusok estje a Kőrösiben
Koreográfusok premier előadásai teszik különlegessé az április 13-ai, a Kőrösi Kulturális Központ színpadán bemutatott táncokat. Sándor Tímea és Soós Viktória ráadásul közös munkával rukkol elő ez alkalommal.
A koreográfus páros debütálása már csak azért is érdekes, mert Sándor Tímea régen átesett a tűzkeresztségen, ám Soós Viktória első alkalommal áll a közönség elé alkotóként.
Koreográfiájuk a Szoba címet viseli. Az ismertető csak röviden ír a műről:
„A szoba egy hatalmas tér, ahova egy időben érkeztek meg az emberek. Itt mindenki, kedves, szabad és csak önmaga – egy egyéniség, vagy még sem? Azonban egyvalami mindenkit ugyanúgy foglalkoztat: mi van a függöny mögött?”
Szerkesztőségünk azért ettől bővebb információkra is kíváncsi volt.
– Miért Szoba a címe, kinek az ötlete volt? – kérdeztük Vikitől. (képünk)
– Valójában az én ötletem volt. Tavaly karácsony környékén egy könyv ihletett meg, akkoriban kezdtem el gondolkozni azon, hogy erre a témára csínálok egy koreográfiát. Az ötlet után jött a zene, majd elindult egy folyamat, egy vízió, az, amit mozgásba kellet formálnom.
Nagyon szerek koreografálni, már a Tónusokban is nagyon sok feladatot vállaltam, és miután felvetettem ezt a témát Timinek, elgondolkodtatta őt is. Amikor rábólintott a terveimre, megkért, hogy csináljuk együtt.
– Izgalmas lehetett egy rutinos koreográfussal dolgozni, s – ezek szerint – egyáltalán nem asszisztensi minőségben…
– Tudtam, hogy nagy kihívás lesz, hiszen még sosem alkottam ilyen nagy darabokat. De egy koreográfus életében minden új projekt új impulzust, új érzéseket tár fel az alkotáshoz. Az biztos, hogy ez nagyon nehéz, és alapos munkát igényel.
A nyitóképet Timi koreografálta, ami jól láthatóan más stílusú, mint az általam készített zárókép.
Sándor Tímea megerősítette Viki szavait, és kicsit bővítette az idézett tartalmi összegzést.
– A nyitókép élesen elkülönül Viki stílusától. A szoba egy tér, ahová betekintést kap a néző. Idegen emberek mozognak a térben, s nincsenek kapcsolatok... Nem nyitnak a másik felé… Monotonitás jellemzi ezt a részt. A záróképben már a bezártság alatt kialakult kapcsolatok is láthatók. Igy sokkal puhább mozdulatokkal dolgozunk.
Tímea utolsó szavait fűzi tovább Viki. Azt magyarázza, hogyan építkezett a nyitókép után:
– Megpróbáltam a szobában lévő emberekhez speciális karaktereket formálni a tánc formanyelvén. Mert ez fontos, az előadás lelkületét igen nagyon befolyásolja. Vannak szóló táncosaink, de nagyobb hangsúlyt fektetek a csoportos koreográfiára.
Tulajdonképpen ez a rész szakítással kezdődik, melyet én táncolok Ruppert Tamással. A szakítás után a fiú egyedül marad, megpróbálja feldolgozni ezt a magányt, a szakítás okozta fájdalmakat.
– Mikor kezdték el betanítani a darabot?
– Január közepe felé kezdtük el, párhuzamosan haladtunk Timivel. Mindketten a saját részeinket gyakoroltuk.
Mivel két koreográfus közös munkájáról beszélünk, természetes volt megkérdezni, hogy nehéz volt-e a másikkal dolgozni?
Viki: – Nehéz volt-e? Hát nem mondom, hogy egyszerű. Voltak nézeteltéréseink a koncepcióról. De végül mindig közös megegyezésre jutottunk.
Timi: – Viki megalkotta a mozdulatokat és együtt felfűztük egy dramaturgiai szálra... egybe gyúrtuk. Viki még nem készített ilyen típusú darabot, így a dramaturgiában segítettem neki felépíteni a darabot. Ez nem volt egyszerű... más mozgásanyagát az én gondolkodásommal összerakni. De ettől szép es kihívásokkal teli a munkánk.
– Milyen érzés alkotónak lenni? – szólt a záró kérdés Vikinek.
– Erre inkább a premier után válaszolnék...
Ígérjük, szaván fogjuk Vikit.
Szili Verát bemutató írásunk ITT olvasható
Álljon mellénk, támogassa a szerkesztőség munkáját, hogy fejlődni tudjunk, hogy színesebbek lehessenek cikkeink! A részletekért kattintson a képre!
