Ó-ó-ó, kommunikáció (?)
Kerekasztal beszélgetést szervezett kedden, az esti órákban a Média 2.0 blog. A helyszín a Deák téren lévő egykori távolsági autóbusz-pályaudvar, a mai Design Terminál volt. A beszélgetésre mintegy 120-130 fő, köztük fiatalok, idősebbek, diákok és munkaadók vagy csak egyszerű érdeklődők, mint a 10kerkult.hu szerkesztősége is, voltak kíváncsiak.
,,Ha csak ezt a beszélgetést hallottuk volna, mi is bezárnánk a kommunikáció szakot" – adta meg a felütést a blog szerkesztősége a szerda délben közzétett összefoglalójában.
Egy hónapja robbant a hír, hogy megszüntetik a felsőoktatásban kommunikáció szakot. Sajtóhírek szerint ez azt jelentené, hogy az állam teljesen kiszállna a terület finanszírozásából, csak a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen indulna ingyenes „közszolgálati média szak”. A Média 2.0 blog éppen ennek cáfolására szervezte az eseményt. Azt szerette volna bebizonyítani, a kommunikáció szakok igenis fontosak. ,,A kommunikációt a világ legnagyobb egyetemein és általában a nemzetközi közgondolkodásban tudománynak tekintik. Magyarországon mégis az egyetemi képzések páriája. Ezen a Média 2.0, a szak létjogosultságát bizonygató beszélgetése sem segített" – írják.
Mi azt tapasztaltuk, hogy arról vitatkoztak a szakemberek, vajon a társadalomtudományok vagy a bölcsészet alá kell besorolni a kommunikációt, de az is felmerült, hogy sehová, de fontosak az előbbi két tudomány arányai. Horányi Özséb tanár úr egyenesen azt mondta, ma „a kommunikáció bőven több, mint az adó és a vevő között az információ áramlása egy közvetítő csatornán.” Azt ugyan senki sem fejtette ki, mit is kell érteni a kommunikáció (hogy kerek legyen a kép, a kommunikáció- és média tudomány) fogalmán, s ez elég nagy baj!
„Én 2009-ben tudatosan mentem a kommunikáció szakra. Akkor biztos voltam benne, hogy később majd a médiában fogok dolgozni. Azzal is tisztában voltam, hogy a szak a világon semmire sem garancia, más területről is beeshetnék egy újság szerkesztőségébe vagy egy tévéstábba, de úgy voltam vele, hogy miért csinálnék mást, ha ez érdekel? Nem voltak nagy elvárásaim” – Szabó Dániel.
„Kíváncsi voltam arra, mit mondanak erről a szakról és szakmáról azok, akik – tőlem eltérően – egyetemen tanulták és tanítják az ilyesmit. Én azért nem mentem kommunikáció szakra, mert úgy éreztem, a gyakorlatban (blog és reklámügynökség) többet megtanulhatok” – Németh Domonkos Tamás.
,,De büfészaknak egyikünk se gondolta" – folytatódik a cikk, melyet teljes egészében ITT lehet elolvasni.
Szerkesztőségünk nem volt érdekelt sem a (leendő munkavállalók képzését szolgáló) tanítás oldalon, sem a munkaadói oldalon. Figyeltünk, s csodálkoztunk. Közben eszünkbe jutott, hogy ha az újságírás a kommunikáció része, akkor hogyan kerülhettek a királyi televízióba azok a fiatalok (vajon hol tanultak televíziózást, nyilvánosság előtti beszédet?), akik szerint kellemes éjszakai napsütés várható, akik bájosan elröhögnek olyan bakit (ökörséget), amelyért minket azonnal kizártak volna az újságíró iskolából?!
Azon is gondolkodtunk, miért vannak olyan elvetemült cégek, akik három hónapig erre-arra használják a gyakornokokat, majd mikor fizetni kellene nekik, mert beletanultak valamibe, s már lehetne munkaszerződést kötni, elküldik őket, így modernkori kommunikációs rabszolgának értelmezve a gyakornoki státust. (Már bocsánat a személyes hangért, mi meg szinte beleszakadunk a munkába, és sehol egy gyakornok. Persze, az „érem harmadik oldala” – elnézést a plagizálásért kedves Komlós János! – az a tény, hogy szerkesztőségünk nincs abban a helyzetben, hogy akár egy telefonkártyát is tudna adni nekik, munkájukat segítendő, így, ha jelentkezne is valaki, kénytelenek lennénk elküldeni.)
Aztán azon is agyaltunk, hogy miért is kell oly messzire menni, hogy „bölcsész” vagy „társadalomtudós”? Vajon miért nem esett szó a magyar nyelvről, a helyesen tagolt és hangsúlyozott beszéd szerepéről? Illetve, bocsánat, valaki egyszer említette az alany és állítmány számbeli egyeztetésének hiányát… Úgy véljük, ez sokkal lényegesebb szempont, ha már kommunikációról beszélünk! Mert, ugye, a „szívík” (CV = curriculum vitae, életrajz – a szerk.) „felvételre kerülnek a listába”? Tényleg jól van ez így? Mindezeken túl – tudván, hogy minden szakmának megvan a maga szakzsargonja – miért is kell képesség helyett a skill angol kifejezést? „Ilyen-olyan szkilleket (skill-eket) várunk el a jelentkezőktől” – hangzott el nem is egyszer.
Kicsit az újságírásra korlátozva a kommunikáció és média tudomány tematikát, bár a kerekasztalon ez jóval tágabb értelmezés volt, kérdés, hogy mennyi elmélet és mennyi gyakorlat legyen a képzésben? Egy szerkesztőségben – legyen az akár újság, akár televízió vagy éppen online – elsődlegesen a kész munkaerőt várják. (Nem érintve itt a gyakornoki rendszert.) Egy példán hadd mutassuk be, miről is beszélünk! Hiába tanították meg valakinek az interjú műfaj minden jellemzőjét és ezt tudja is az emberünk, ha szembe találja magát egy gátlásos alannyal, aki a kérdésekre rendre igennel vagy nemmel válaszol. De a cikknek meg kell születnie, hablatyolni nem lehet: meg kéne nyitni valahogy azt a félénk embert! Ez pedig gyakorlat kérdése. Mert ugye, pszichológiai képzés nincs a kommunikációs szakokon…
És még lehetne sorolni a kerekasztal beszélgetésen elhangzott érveket, ellenérveket arról, vajon kell-e a kommunikáció oktatása, ha igen, hogyan, alap vagy mester szinten, stb. stb. De inkább idéznénk egy fontos gondolatot a cikkből: „A közgondolkodásban – teljesen tévesen – a kommunikáció egyenlő a médiával, a médiamunkásokat pedig sokszor tartják kártékonynak.” Na, ez az! Egyetértünk! De éppen erről esett a legkevesebb szó ezen a beszélgetésen (ld. a bevezetőben tett utalásunkat!).
A kerekasztal beszélgetésen az asztalt körbeülték: Mentes Endre, ACG Reklámügynökség ügyvezetője, a Magyarországi Kommunikációs Ügynökségek Szövetsége delegáltja, Nyírő Nóra, az OMD reklámügynökség account directora, Sámson Dorottya, a Profession.hu szakértője, Pintér Dániel Gergő, PR-menedzser doktorandusz-oktató, Horányi Özséb professor emeritus, Bajomi-Lázár Péter a Médiakutató főszerkesztője és Müllner András, az ELTE tanszékvezetője.
fotó: 10kerkult.hu/OGY és hello90.blog.hu
