Frideczky Katalin „életes” irodalma
Jelentős érdeklődés mellett mutatkozott be a Kőbányai Könyvtár új programja, a Kőbányaiak mesélnek című sorozat. Az első rendezvény vendége Frideczky Katalin író, zongoraművész volt január 6-án délután.
A program szűk szavú meghívója sok mindent elárul a szereplőkről az irodalmat, zenét kedvelőknek, ugyanakkor számtalan dolgot rejtve hagy. Talán szándékosan, hiszen nehéz attól nagyobb élményt elképzelni, mint hogy élőben, egy beszélgetés során alakul ki bennünk a kép a főszereplőről.
Tettünk egy próbát az imént elmondottakra. Az internet keresőjébe mindhárom nevet beírtuk, s kíváncsian olvastuk, mit dob ki a rendszer?
Frideczky Katalinról (képünkön) mind a wikipédia, mind más források sokat írnak, számos fotója is fenn van a világhálón. Egy tömör kivonat róla: „Zongoraművész, zenepedagógus. A Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola és Gimnáziumban, majd a Zeneakadémián tanult. Férje Togobickij Viktor volt. A „Bartók Béla” Konzervatóriumban dolgozik zenetanárként, korrepetitorként. Emellett rendszeresen koncertezik partnerével, Büki Mátyás hegedűművésszel. Repertoárjuk felöleli a hegedű-zongora irodalom széles skáláját, így a jelen zenéjét is. 2009 óta irodalmi műveit is publikálja. Novelláit folyamatosan közlik különböző folyóiratok, és megjelentek antológiákban is. Első önálló novelláskötete 2010-ben jelent meg (Jolán gyereket vár - Ad-Librum Kiadó).
Büki Mátyásról (képünkön) a koncert.hu ír egy rövid életrajzot: „A Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarának állandó tagja. 1976-ban szerzett diplomát a Zeneakadémián hegedű szakon. Filmközelbe az ELTE Amatőr Filmklubjában a Szirtes András - Sólyom András- Papp Imre trióhoz fűződő barátsága révén került. Filmjeikhez szerzett filmzenét, s ő írta a Lenz című Szirtes András-film (1986) irodalmi forgatókönyvét. Az utóbbi időben zenei szempontú filmelemzésekkel is foglalkozik.”
Suhai Pál (képünk) költő, műfordító hasonló részletezettséggel szerepel a neten, a Liget internetes folyóirat ismertetőjéből idézünk: „ Pakson érettségizett, tanári diplomát 1968-ban az ELTE BTK magyar–történelem szakán (Eötvös-kollégistaként) szerzett. Előbb a TIT-ben szervezőként dolgozott, majd a 31. sz. Szakmunkásképző Intézetben, illetve a Vas utcai Kereskedelmi Szakközépiskolában tanított. Időközben az OPI-ban tantárgygondozói állást is vállalt. 2005 óta nyugdíjas. Irodalom, művészet az alteritás korában című háromkötetes tankönyvcsaládjáért az MTA Pedagógus Kutatói Pályadíjban részesítette”.
Úgy véljük, a kísérlet ez esetben sikeres volt, s kíváncsian vártuk a Kőbányaiak mesélnek sorozat első rendezvényét.
Suhai Pál bevezetőjében röviden felvázolta, miképpen lehet és szokás megszerkeszteni egy alkotó bemutatását beszélgetéssel és műveivel. De azonnal meg is jegyezte, bármelyik szisztémát is akarta volna alkalmazni, egy hirtelen jött meghűlés miatt köztes utat lesz kénytelen követni. – Improvizálni fogok a felkészülés során szerzett ismeretekre, tudásra alapozva, de megtartom az eredeti elképzelésemet is: az élet és az irodalom lesz a középpontban – mondta. Az élet kiszámíthatatlanságát igazolandó, felidézte, hogy Frideczky Katalinnal egy Büki Mátyással közös koncertjén ismerkedett meg, s hogy író is, azt csak később tudta meg.
Adódott a kérdés, miért érzi úgy a zenész, hogy írnia is kell? Az írónő szerint ez csak úgy lehet, hogy „erős benne a közlési vágy, kikívánkoznak a gondolatok.” Azt fejtegette, hogy életében az irodalom és a zene harmóniája fontos tényező, így szépen megférnek egymás mellett. Irodalmi önkifejezése azzal kezdődött, hogy egy írását elküldte a Mátyus Alíz jegyezte Szín – Közösségi művelődés című szakmai folyóiratnak, s az leközölte. Innen pedig már nem volt megállás. Elsősorban rövidebb elbeszéléseket, novellákat ír.
A zenei karrierjét a szülői ház határozta meg. – Édesapám zenész volt, s ez már kis koromtól fogva sok-sok élményt adott. Kis üvegharangokat készített a vizespoharakból, kis fémdarabokat erősített az ágyam végére, s azokkal csilingeltünk, de sokat is énekelt nekem. Kodálytól is vett órákat, így három éves koromban elvitt hozzá, s büszkén újságolta, hogy lám, lám, ez a csöppség már háromszáz népdalt tud. Azt szerették volna a szüleim, hogy hegedűs legyek, de nekem ez nem tetszett. Ám, amikor zongorát láttam, valami nagyon vonzót éreztem iránta. Ennek ellenére csak későn, tíz éves koromban kezdtem zongorázni. A Zeneakadémia elvégzése után a Szovjetunióba mentem, Leningrádba. Az itt töltött két év alatt, azt hiszem, itt tanultam meg mindent, amit a zongorázásáról tudni kell. A férjemet is itt ismertem meg.
Erről az időszakról meglévő emlékeit is feldolgozta irodalmi műveiben. Suhai Pál kérésére egy szibériai vonatkozású, a Szamócák meséje című novellájából olvasott fel részleteket. A kötet címe: Minden relatív, s Katalin nagy örömmel újságolta, hogy könyvét a lánya, Togobickij Vera (képünk) illusztrálta.
Kicsit később megtudtuk azt is, hogy Katalint a „zene hozta” Kőbányára. Volt zongoratanárnője révén nyolc évvel ezelőtt vásárolt itt lakást. Igyekszik nyitni a kőbányai közönség felé, s éppen ezért örül a bemutatkozás lehetőségének. Megjelent kötetei az asztalon sorakoztak, s a zenei betétek közt megismerhettünk még néhányat a közvetlen hangú írásaiból.
Suhai Pál egy rövid summázattal úgy foglalta össze Frideczky Katalin stílusára jellemző jegyeket, hogy a valóságból indulva a történet egy pontján „tárgyi szimbólumot” hoz létre, s innen fogva ez vezeti tovább a cselekményt. Katalin eddigi, mintegy 50 elbeszélése a felnőtté válásról, annak „kín-keservéről” szól. Ady példája nyomán mondta, Frideczky Katalin írásai az ő „életes irodalma”. Szereti a groteszk, néha szatirikus fordulatokat, s kiemelte, a művek formázásának jellegzetes eszköze, hogy többnyire egyes szám első személyben ír.
A sikeres bemutatkozás után Kováts Betarix, a könyvtár vezetője elmondta szerkesztőségünknek, hogy a jogelődökkel együtt a Kőbányai könyvtár a 85. születésnapját ünnepli ez évben, s bár a jelentősebb események csak az ősz folyamán lesznek, az új sorozat már ennek egy apró részeként is felfogható. Nagyon izgult a rendezvényért, mert a meghívók karácsony előtt mentek ki, és nemigen lehetett tudni, vajon az ünnepek alatt ki hogyan foglalkozik az efféle információkkal. Aggodalmait az érdeklődés cáfolta, s ezt örömmel nyugtázta.
Arról is kérdeztük, hogyan és mikor alakult ki egy ilyen zenés irodalmi beszélgetés ötlete, kik lesznek a sorozat vendégei?
– Tavaly ősszel jött az ötlet, s ez bizonyára összefüggésben áll azzal, hogy lokálpatrióta vagyok; Már a dédszüleim is Kőbányán éltek, s én is itt lakom. Nagyon sok fiatal tehetség él és alkot Kőbányán, legyünk erre büszkék! Valahol ezek összessége hozta elő a sorozat ötletét. A februári és márciusi vendégek már ismertek, vannak nevek is, de hogy kiket tudunk közülük meghívni, az e pillanatban még sok tényezőtől függ - vázolta a terveket Kováts Beatrix (képünk).
fotó: 10kerkult.hu/OGY