Ökomese sikere a könyvtárban
A különleges, egyszerre mese, játék és ismeretterjesztő színdarab bemutatása sikerrel ért véget a Kőbánya Könyvtárban. Nem csak a gyerekközönség, de a velük lévő felnőttek is jól szórakoztak az április 27-ei délelőttön.
Bevallom, az előadás előtt igyekeztem adatokat beszerezni a darabról, a szerzőről, magáról az előadásról. Tettem ezt azért is, mert a rövid fül-szöveg sok gondolatot vetett fel.
Idézem a hivatalos tartalmi összefoglalót:
„Turtur, a galamb (képünk), levegőváltozásra vágyik, ezért a városból az erdőbe költözik. Sokodú új lakóját nagy felhajtással és lelkesedéssel fogadják az erdei állatok annak ellenére is, hogy a galamb számtalan furcsa holmival érkezik, mert még vidéken sem akar lemondani a városi kényelemről. Ám ennek a kényelemnek nagy ára van – és csak Turturon múlik, hogy erre idejében rájöjjön.
A zenés, interaktív gyerekdarab játékos módon hívja fel a legkisebbek figyelmét arra, hogy a modern kor mennyi felesleges, egyszer használatos, eldobható szeméttel terheli meg a környezetünket, és ennek legnagyobb kárát a természet és a természetes élőhelyükön élő állatok látják.”
Hát. lássuk, mi is jut eszébe egy felnőttnek? (A műanyagokkal összefüggő problémák voltak a legerősebbek.)
Hogy a Csendes óceánban szó szerint egy 90%-ban műanyag palackokból létrejött sziget úszik, s hogy ugyan elkezdődött ennek a lebontása, de valami hiba miatt csak hosszabb szünet után tudják folytatni.
Hogy a halászok kilónyi súlyú „műanyag-golyókat” találtak a partra vetődött elpusztult tengeri halak gyomrában.
Hogy a környezetvédők azt állítják, az emberi szervezet is tele van mikroszkopikus méretű műanyagszemcsékkel; a PET palackok kupakjainak le és fölcsavarása bizony koptatja a menetes nyakat, s a leváló műanyagreszelék bekerül az italba.
De ez csak az egyik kérdéskör volt. A másik talán inkább személyes dolog. Nem értem, hogy a temérdek kérés ellenére, vajon az emberek miért nem nyomják össze, és miért nem így dobják – szétválogatva – a szemétbe a különféle méretű műanyag palackokat, a különféle dobozos italok (energia italok, sörök, üdítők, stb.) kiürült aludobozait is.
Igaz, a lomtalanítás – minden igyekezet ellenére – katasztrofális megoldása vagy éppen megoldatlansága csak átsuhanó gondolat volt.
Hogy mi mindent kidobnak az emberek, amik másoknak nem csak, hogy hasznosak lehetnek, de még némi pénzt is „hozhatnak a házhoz”.
Hogy a lomisok szó szerint „bandákba szerveződve” utcákat foglalnak le, s őrszemek vigyázzák az „értékeket”!
És, akkor itt van egy „környezetvédelmi mesejáték” – a szerző a zenés, interaktív gyerek-öko-előadás „műfaji besorolással ajánlja” – egy óriási lendületű, a gyerekközönséget is aktív résztvevővé varázsoló előadás. A darabot a kőbányai Varga Júlia (képünk) írta, s a Csillaghajó Produkciós Műhely színészei adták elő. Gyakorlatilag minden, az anyaggyűjtés során előtolakodó kérdésemre választ adott.
Turtur, a városi galamb, hatalmas lendülettel érkezik az erdő nyugalmas tisztására, s jóindulatú segíteni akarásának eredményeként eszméletlen mennyiségű lim-lom borítja el a kis teret. „Az emberek adták nekünk a különféle tárgyaikat, hogy mi is használhassuk ezeket.” – szórja szét egyre csak az „ajándékkat”. Van, akit elbűvöl a „gazdag” adomány, de valaki más oldalról látja Turtur „áldásos” tevékenységét.
Turtur meggyőzésébe besegít az erdő szelleme is, és amikor a gyerekeket kérdezik, hogy mit javasolnak a temérdek szemét eltüntetésére, meglepő (vagy ezt már természetesnek is vehetjük?) javaslat érkezik egy aranyfürtös kisleánytól: „szelektíven kellene gyűjteni a szemetet, mert akkor újra lehetne hasznosítani és ezért most szét kellene válogatni.” És el is magyarázza, hogy mit is kell érteni a szelektív gyűjtésen.
Nosza, neki is fognak az állatok: papírt a papírhoz, s a műanyag palackokat is egy helyre rakták… Az öko-előadás vége mi más is lehetne, mint zöld happy end.
Hát, igen. Így van ez rendjén!
A megérdemelt vastaps után egy rövid beszélgetés zárta a mesematinét, melyen az előadás résztvevői elmondták, hogy ez a színdarab annyira zöld, hogy még a díszlet is környezetbarát, részben újrahasznosított anyagokból készült. Nevetve mesélték, hogy milyen nehéz volt olyan összerakható, toldható csöveket és ezekből készült sarokelemeket találniuk, melyek a díszlet vázát képezik, könnyen szerelhetők, szállíthatók, és gyakorlatilag bárhol felállíthatók.
A beszélgetésen kiderült az is, hogy a gyerkőcök – talán nem is meglepő módon – mennyire tájékozottak voltak a környezettudatosság több kérdésében is.
Színlap
Szereplők: Kőszegi Judit, Boronyák Gergely, Szegedi Tamás
Rendezte: Tömő György
Írta: Varga Júlia
Díszlet: Szöllősi Lívia
cikkünkhöz képgaléria tartozik – ITT
fotó: 10kerkult.hu/OGY
Az oldal minden tartalma ingyenesen hozzáférhető, de előállításuk pénzbe kerül