Kétszer átélt élmények
Farkas Viola Virágos kertem, életutam című szerzői estjét tartották meg az Újhegyi Közösségi Házban szeptember 29-én. Az irodalmi élmények – és egy meglepetés – mellet néhai Koncz Eta festőművészre emlékezett Kanizsa József.
Hát, kedves olvasó, Farkas Viola egy fantasztikusan kedves idős hölgy (nem titkolja a korát, az idén 83 éves). Varázslatos, minden mozdulatában ott van a balerina, a táncművész. Akár a versét olvassa fel, akár táncra penderül egy alkalmi partnerrel.
Amíg mások olvassák fel egy életrajzi vonatkozású megemlékezését vagy egy versét, legyenek ezek bármilyen megrázók vagy kedvesek, látszólag közömbös arccal ül az asztal mögött, s türelemmel várja, hogy rá kerüljön a sor. De amikor feláll, már egy másik nőt látunk. Kipirul az arca, mosolyog, csillog a szeme – némi túlzással öt-hat méterről is látszik a fénye – és teljes átéléssel olvassa saját írását. Abszolút hiteles. Szinte magunk előtt látjuk akár a kertjét, ahol a gyümölcsöket szedi a kosárba vagy az unokáját, amint éppen hozzá tipeg és rámosolyog, de az egyedüllét, a reménytelenség is sokszor visszaköszön verseiben. Kétszer átélt élmények: akkor és ott, ahol megtörtént vele az eset és itt, most az Újhegyi Közösségi Ház tágas, világos nagytermében.
Gazolás
Jár a kezem, gazolok, meglepnek gondolatok,
Mintha tülekednének, elsőbbséget kérnének.
Nem könnyű ez a munka, egyesével kihúzva,
Beton-kemény a talaj, magasra nőtt a paraj.
Tudom, hiába teszem, ez a belső kényszerem,
Folyton irtom a rosszat, a növekvő rosszat.
Fűfélék bezsákolva, faágak kupacozva,
Holnap el is szállítják, tagjaim ágyat vágyják.
Előtte ebédelek, aztán elszenderedek,
Hasznos volt e pár óra, így térek nyugovóra.
Jöjj el álom, nyugtató, pár percre boldogító,
Vigyél egy jobb világba, ahol nem leszek árva.
Szomorú szülősors
Szomorú szülősors, ha nincs jövőképe,
Rossz utakat választ az ő szeme-fénye!
A vége mindig az? Segítségre szorul,
Sohasem tanul meg saját hibájából.
Ez a téma tabu, senki sem szereti,
Pironkodva, fájón, a mélyre süllyeszti!
A legvége pedig: szülő öregedve,
Magára hagyottan, nagyrészt elfeledve.
Persze, Viola életében vannak borzasztó, fájó események is. Ha úgy adódik, ezekről is szívesen mesél, nincs titok. A szeme ugyanúgy csillog, csak az arca változik kissé, percek alatt „öregszik” 10-15 évet. Hát persze, hogy fáj a múlt, a szegénység; soha nem lehet elfeledni. Lehet róla beszélni, s van, aki képes ezt közömbösen tenni, mondván, túl vagyok rajta, elengedtem, már csak egy emlék…
Viola nem így van ezzel. Képtelen a közömbösségre: a fájdalma, megrendülése ott és akkor tetten érhető, amikor „a csak egy emlék” az előadás tárgya.
Viola minden szerzői estjén van egy pillanat, amit nagyon vár. Amikor felcsendül a valcer, mondjuk Zsuzsa Mihály színművész előadásában, s egy alkalmas pillanatban lejtenek néhány lépést a refrén alatt. Vagy most, Újhegyen, amikor nem egészen akart rendesen működni a CD-lejátszó, s Németh „Nyiba” Sándor – felismerve a problémát – bravúros megoldással énekelte-gitározta a tangót. Viola táncpartnere költőtársa, jó barátja, Albert Ferenc volt.
Előadásuk egy tünemény, teljes átszellemülés. Őszintén szólva, a produkció hatása olyan volt, mint egy finálé, akár vége is lehetett volna szerzői estjének. De nem így történt, s talán így volt ez jó, mert annak ellenére, hogy Viola életében fontos volt a Sister’s Farkas nemzetközi hírű produkció (egy álom beteljesülése), mégis csak az irodalom volt az elsődleges ezen az esten.
Farkas Violával az est háziasszonya, Ari Fabbro költő beszélgetett (képünk).
***
De ne menjünk el a Koncz Eta (1938 – 2016) festőművész emléke mellett sem szó nélkül. S nem csak azért, mert a program része volt, de azért is, mert állandó résztvevője volt Kőbánya irodalmi életének. Vagy képeivel színesítette a lírát, vagy csak lelkes, irodalmat szerető nézőként vett részt egy-egy könyvbemutatón; Kanizsa József több kötetét is Koncz Eta illusztrálta, kötődésük, barátságuk nagyon erős volt.
– Koncz Etával (a képen jobbra) mintegy negyven éves volt a kapcsolatunk, kiállításával és irodalmi műsorommal sok éven át jártuk az országot. Egyetlen festő volt, aki erre vállalkozott. Egyik festményén szülőfalum, Zajk temploma látható. Eta egyik határozott célja, s önként vállalt feladata volt, hogy megfesti Magyarország településeinek templomait. Ugyanakkor a természet is nagyon közel állt hozzá, Konyáron, egy kis alföldi faluban született.
„Azt mondják, hogy az ember intellektusára rányomja bélyegét a hely, ahol született. Ezzel én is így vagyok. Szenvedélyesen, szinte rajongással vonzódom az alföldi táj szépségeihez.
Beleszerettem a csendes tanyavilágba, a hangulatos falusi házakba, a rónaság megfoghatatlan varázsába. Szeretem előcsalogatni a múltból a fiatalkori élményeimet. Felöltöztetem ragyogó színekkel, és festményeim által üzenek az embereknek, hogy mennyi szépség van körülöttünk!” -írta Koncz Eta egy önéletrajzi írásában.
Egy 2013-ban közzétett tudósításunkban szerkesztőségünk is írt a festőművészről.
„A köszöntők után Kanizsa József méltatta a kiállító festőművészt, Koncz Etát. Elmondta, Koncz Budapesten végezte festészeti tanulmányait, mestere Gádor Emil festőművész volt. Annak ellenére, hogy a főiskolán modern festészetet tanult, Koncz Eta realista festőnek vallja magát. – Ez a hitvallás nagyon is tükröződik a kiállítás anyagán – mutatott körbe Kanizsa. – Uralkodó a gazdag érzelemvilágú, de a valóságot pontosan tükröző tájképek sokasága. A tanyasi világ csendje, békéje a lágy pasztellszínekkel, a sárgás-barnás árnyalatokkal tükrözi ezt a sajátos világot."
Kanizsa mondandóját egyértelműen igazolja a művész önvallomása is: „Kedvenc témám a magyar táj, azon belül az alföld kimeríthetetlen szépsége, mely folyamatosan tárja elém vászonra kívánkozó mondanivalóját.”
A megemlékezés végén Kanizsa József a Koncz Etával közös Csend varázsa című kötetből olvasta fel a címadó verset.
Cikkünkhöz képgaléria tartozik – ITT
Fotó: 10kerkult.hu/OGY
Álljon mellénk, támaogasson, hogy fejlődhessünk! Katt a képre!
