Színekké váló hangulatok
Új helyszínen, ám hagyományosan gazdag tartalommal nyílt meg a Kőbányai Német Önkormányzat Színek és hangulatok című tárlata szeptember 16-án, melyen a kőbányai német származású művészek mutatják be alkotásaikat.
A helyszín többszörösen is új. A Kőbányán élő német származású képzőművészek először állítanak ki Újhegyen, s itt is a tavasszal felújított Újhegyi Közösségi Ház ad otthont műveiknek. A falakon s a tablókon változatos műfajokat és műveket láthatnak az érdeklődők. Nem véletlen, hogy dr. Barabás (Breuer) Rita, a Színek és hangulatok címmel jellemezte a kiállítást.
Barabás Rita német és magyar nyelven köszöntötte a szép számú közönséget, majd Weeber Tibort, Kőbánya alpolgármesterét (képünk) kérte fel a köszöntő elmondására.
– A német önkormányzat kiállítása mindig színes színfoltja a kerület kulturális életének, s hogy ezek évről-évre létrejönnek, azt külön köszönöm Barabás Ritának, a német önkormányzat elnökének Nemzetiségi kiállítást először rendez a megújult közösségi ház, s e szempontból ez a tárlat most kiemelkedő jelentőséggel bír. Az újhegyiek sokáig vártak egy méltó helyre, mely képes a sokrétű kulturális igényeiket kielégíteni. Most ez megvalósult, s rögtön egy kiemelkedő színvonalú kiállítás a nyitány.
A művészettörténész majd elmondja, mit lát egy szakember, de a kérdés az, hogy a laikusnak mi a fontos, miért lehet izgalmas egy kiállítás? – tette fel a költőinek is mondható kérdést Weeber. De megválaszolta, ráadásul egy régi, saját levéltári munkája idejéből vette a példát. Elmondta, hogy új irodába költözött, melynek „lesújtó” berendezése nemigen tetszett neki. Úgy vélte, a „titkosított” raktárban talál majd alkalmas tárgyakat, irodája falait díszítendő. Meglepetésére E. Szabó Margit két összetekert vásznára lelt, s az addig sorsára váró munkáknak azonnal meg lett a helye az irodája falán. Megváltozott az iroda képe, hangulata.
– Hát, ilyen hatások miatt válhat bárki számára érdekessé egy kiállítás. Kívánom, hogy mindenki leljen rá egy élményre, mely behozza őt ebbe a térbe! Mert az ilyen kiállítások nemcsak Kőbánya kulturális életét, de az egyes ember lelkét is gazdagítják – ajánlotta az érdeklődők figyelmébe a tárlatot Weeber Tibor.
A Kőbánya Férfikar hangulatfestő előadása után a kiállítást, a műveket és alkotóikat Szakolczay Lajos művészettörténész (balra) méltatta, mutatta be. Kiemelte, hogy „hihetetlen az a megtartó erő, az a közösséget tömörítő értékszemlélet, mely a német származású kőbányai képzőművészeket jellemzi”. – Igényük van arra, hogy évről-évre megmutassák fejlődésüket. De talán csak azt, hogy vannak, élnek, gondolkodnak, végzik munkájukat az Isten adta tehetségők szerint – mondta.
És igazolandó a megújulás belső kényszerét, Kőhegyi Gyulát, a kis csoport doyenjét emelte ki, az úttörőnek is nevezhető, színes nyomatokat számítógépes alkalmazásokkal ötvöző, kísérletező munkáival. Szólt E. Szabó Margit nehezen műfajba sorolható két „papírkárpit” művéről, s ha őt egyfajta mesterként tekinti, akkor jelen van a tanítvány, a „sugaras tehetségű” Eperjesi Nóra is.
– Ha mindössze csak hárman lennének jelen a tárlaton, természetesen nagyobb számú művekkel, már akkor kirajzolódna a figuratív és nonfiguarítv, a hagyományközeli formálási mód és az avantgard csaknem összetartozó különbözősége – értékelte a kiállítást.
Szakolczay mindegyik művészről vagy éppen a kiállított művéről mondott néhány szót, méltató mondatot, összességében pedig a változatosság mellet is érzékelhető azonos művészi látásmódot, a kifejező együvé tartozást húzta alá.
Az élénk érdeklődést kiváltó, immár nyolcadik tárlat az idén is követte a hagyományt. A kőbányai művészek mellett a vendég kiállító, Ferenczy Tamás (jobb oldali kép) műveiben is gyönyörködhetnek a kiállítást megtekintők. A győri képzőművész szívesen válaszolt szerkesztőségünk kérdéseire.
– Vendégtől elsőként azt szokás kérdezni, hogyan, milyen kapcsolatok révén kerül egy másik város kiállítására, jelen esetben Győrből Kábányára? Engedje meg, hogy ezzel a kicsit sablonkérdéssel indítsak!
– A jelenlétem kettős, egyfelől a Győri Német Önkormányzat elnökeként vagyok itt, másfelől pedig kiállítóként is. Ez utóbbi, a meghívás nagyon fontos és örömteli a számomra, már csak azért is, mert a funkció és a művészet összefonódására példa. A kapcsolat régebbi keletű, az itteni német önkormányzat vezető kerestek meg, hogy szeretnének partneri viszonyt kiépíteni a győri németekkel. Ez a megkeresés azért is jelentős, mert a magyarországi németség összetartozásának erősítését szolgálja. Győr e tekintetben egy népes diaszpóra, hiszen kétezer regisztrált tagunk van. A másik vonal az elnökasszony, Barabás Rita kapcsolata a győri bencés gimnáziummal, amely a most is hallott Kőbánya Férfikarhoz köthető. Jártak már nálunk fellépésen, s ha ezeket a szálakat összeköti, a végeredmény az, hogy itt vagyok.
– Szakolczay László azt említette, hogy művészete elmozdul a figurális ábrázolás felé (ezt két kép is mutatja). Számomra ez azt a kérdést veti fel, hogy az erősebb vonal a tájkép, a természet csodáinak megörökítése? És persze, hogy mi van még a művész festékes hátizsákjában?
– Tudni kell, hogy gyerekkorom óta érdekel a rajzolás, a festészet. Mesterem, Francsics József tanár úr Székesfehérvárott a Csók István Kollégiumban fogott össze minket egy alkotókörbe. Az ember kísérletezik, már fiatal korában, az útkereséskor is, velem is ezt történt. Szeretem a természetet, s ez a tájképekben nyilvánul meg az alkotói oldalon. És hadd kössem akkor össze a dolgokat, a természet része az ember is, így kézenfekvő, hogy valamilyen módon őt is meg kell jeleníteni. A figurális munkák ezt a jelenséget mutatják be. Megjegyzem, hiszen itt csak egy töredéke van jelen a munkáimnak, hogy a tájképeimen is megjelennek emberek, alakok, kifejezve az előbb mondottakat.
– Min dolgozik jelenleg?
– Egy sorozatot készítek az Ószövetség ihletésére. Négy darabból áll majd a téma, egy van készen, ez a Sámson ébredése. A következő Mózes lesz, a többi még alakul, gyűjtöm az élményeket, sőt, a másik négy tételt az Újszövetségből merítem majd. Az viszont biztos, a megjelenítésben visszanyúlok egy kicsit a reneszánsz ábrázoláshoz.
– Hogyan tovább a kapcsolatépítésben? A kulturális vagy a társadalmi, civil szál lesz a vezérfonal?
– Szerencsémre, emiatt nem kell a fejemet törni. Meghívtam az adventi rendezvényünkre a kórust, ami egyszerre jelenti az önkormányzatok és a művészeti élet összefonódását. Szeretném megjegyezni, hogy ez a mi életünkben kiemelkedő esemény, hiszen ez alkalomra megkapjuk a Bazilikát, s igazán illusztris környezetbe tudunk ünnepelni.
– Zárásnak, éppen a Jazz című, szaxofonos előadót ábrázoló képe miatt, azt árulja el, ez a kedvenc műfaja vagy „zenei mindenevő”?
– Szörényi Leventén, LGT-n, Beatlesen nőttem fel, ezek meghatározók, de nem vetem meg a mai fiatalság zenéit sem. Szeretem a komolyzenét is, s érdekességként jegyzem meg, ha dolgozom, komolyzene szól a háttérben, a hangulatomtól függően Mozart, Vivaldi.
A tárlat megnyitójának hangulatához a Kőbánya Férfikar – vezényelt dr. Barabás Rita, zongorán közreműködött Anker Antal emeritus professor – járult hozzá Műsorukon Brahms: Románc és Bach: Parasztkantáta művének Kocsmadal című tétele szerepelt, szólót énekelt Németh Attila, KÓTA-díjas előadóművész.
A kliállító művészek egy csoportja
A Színek és hangulatok tárlaton kiállító művészek: Ehrenthal Krisztina festőművész, E. Szabó Margit textilművész, Illéssy Zoltánné tűzzománc művész, Krausz Margit festőművész, Kőhegyi (Köhler) Gyula grafikusművész, Weninger Varga Ilona ikonfestő művész és a meghívott vendégművészek, Maria Kisser osztrák festőművész, Ferenczy Tamás festőművész (Győr), Eperjesi Nóra grafikusművész
A kiállítást rendezte: E. Szabó Margit, s október 4-ig tekinthető meg az intézmény nyitvatartási idejében.
Cikkünkhöz képgaléria tartozik – ITT
Fotó: 10kerkult.hu/OGY