AD-blacklist1

2016
szep.
10

Modellek, repülők és Pollák László

Írta: Oszvald György

pollak kiallitas 007leadEste hatra gyakorlatilag teljes létszámban jelent meg a Fotóklub tagsága – sőt, néhány érdeklődő is – Pollák László Lányok repülőtéren című önálló tárlatán a Kőrösi kultúrközpont Folyosó galériáján, szeptember 6-án. A kiállítást Kele János, a fotóklub vezetője nyitotta meg.

 

 

A jelenlévők egy rövid bevezetőt hallhattak, melyben Kele János (a képen balra) elmondta, Pollák Laci klubtársuk egy négy éves munka terméséből válogatva aggatta a falra a 11 darab képét.

 

   – Lacinak ez a negyedik önálló pollak kiallitas 043kiállítása a klub életében. Kíváncsian várom majd, mit mond el Laci a technikai részletekből, nekem elég egyöntetűen lejön a képekről, hogy imádja a repülőgépeket, a repülést – majd némi tétovázás után hozzátette: – no, és a lányokat. A kiállítás teljes és egyértelmű, nincs kilógó kép; talán az első kép meglepő, de csak addig, míg alaposabban meg nem nézzük… Aztán átadta a szót a kiállítónak.

 

   „Hogy miért repülők? Hat éven keresztül repülőgép-szimulátoroztam esténként, éjszakánként. Ennek volt egy online haszna: összejöttünk mi, „repülősök” különféle találkozókra, s az ország elég sok repülőterén megfordultunk. Ebből adódik a repülőgép-szeretet és a reptér téma is.   

   Ferihegyen egy tucatszor is jártunk, azt is sikerült elintézni, hogy az irányítótoronyba is eljutottunk. De elkezdtem kisebb repülőterekre is járni. Egy virtuális légitársaság baráti körében voltan tag, s ez a társaság minden évben Jakabszálláson, az ottani repülőtéren tartott egy összejövetelt. 2012-ben gondoltam arra, hogy összekötöm a repülést, a fotózást és a lányokat, s két modellel mentem el a találkozóra. (Tudsz élni! – szólt közbe egy hang; derültség követte a megjegyzést.) Ekkor kezdődött ez a fajta fotózás, amit nem egy szigorú forgatókönyv szerint kell elképzelni. Inkább egy laza, baráti, egész napos munkára gondoljunk. Ezért is van az, hogy a képek többsége Jakabszálláson készült, de van Dunakesziről is néhány.”

 

   pollak kiallitas 068Nem is oly rég Pollák Lászlónál műteremlátogatáson jártam. Most egy teljesen más környezetben készült képekben gyönyörködhettem. Azon gondolkodtam a megnyitó után, hogy a „modellfotó” kategóriának itt akár három értelmezése is lehet.

 

   Az első egy – lényegében portréfotó, ahol magát a kép főszereplőjét (a modellt) mutatom meg, de nem szakmai értelemben. Azaz, nem munka közben.

  És ebből már jön a második kategória, a munkafotó, amikor is a modell bemutat valamit. Pollák képein bőven van mit, hiszen az utazótáskától a blézeren, kisestélyin, kiegészítőkön át a tűsarkú cipőig terjed a skála. Nem beszélve a repülőkről!

  Ez pedig a harmadik csoport, hiszen a kiállítás éppen erről szól: lányok, repülők, repülőtér. Ha ezt nézzük, akkor a lányok pózai, az ösztönös vagy beállított „pillanatok” teljes harmóniában vannak a fémmadarakkal, kiemelve részleteket, formákat vagy éppen magát a szerkezetet.

  

pollak kiallitas 010

 

   Persze, lehet ilyen részletkérdéseken agyalni, mindegy is. Külön-külön vagy egyben nézve is mestermunkák! Pollák azt mondta a kiállítás végén, nem a klasszikus értelemben vett munkafotó volt a célja, a „modell és a gép együtt jelentik a modellfotót”.

 

   pollak kiallitas 021Még annyit, hogy nem mindegy, miként építi fel a kiállítást annak rendezője. Itt és most a meglehetősen szubjektív véleményemet írom le, mint egy lehetséges rendezőelvet.

 

   Középen van egy kép, mely alapvetően különbözik a többitől. Rendkívüli pillanatot örökített meg a fotós, amikor a naplemente géptestre rákúszó csodás, aranyszínű súrlófényét használta héttérként. Idilli harmónia és erő sugárzik a képről, arra késztet a látvány, hogy az első „ütés” után közelről is szemügyre vegyük – külön-külön – a szereplőket. Nálam ez volt a csúcs, ahová el kell jutni, s ahonnan kényelmesen le is lehet jönni.

  

   pollak kiallitas 014A nyitókép egy ravasz portré. Hadd emlékeztessek Kele gondolatára a napszemüvegről…! Ha a kiállítás címét vesszük, a lány rendben van, de első ránézésre azt kérdezzük, hol van itt a repülőtér? Nos, ott van. A napszemüvegben. Egy egész repülőtér annak minden kellékével. Alapnak mindenképpen szenzációs, ráadásul a nézésirány kétséget nem hagy, merre is kell tovább menni? És nem azért, mert ez az első kép – eltekintve a bemutatkozó „plakátképtől”. Egy szakmai érdekesség is hozzátartozik ehhez a képhez. Pollák többféle kamerával fotózott a négy év alatt, ezt egy ma még talán kevésbé ismert milc digitális géppel készítette. (Nemigen látni minőségi különbséget a többitől.)

 

   Az egész alakos képeket jó ütemben törik meg a közeli portréfotók, a részleteket kiemelő kompozíciók. A kiállítást záró kép, a tisztelgő lány egy slusszpoén, mert egyszerre lehet egy „köszönömkép” – köszönet a látogatónak, hogy megnézte a képeimet – és egy kedvesen, kacéran feszes búcsú: ahogy az egyenruhások elköszönnek…

 

Fotó: 10kerkult.hu/OGY