AD-blacklist1

2016
jún.
09

25

Írta: Oszvald György

HGY 085leadHuszonöt. Lehet egy puszta szám, minden jelentéstartalom nélkül. De lehet életkort jelző szám, lehet egy adott hónap valamiért nevezetes napja is. És még sok minden más. Horváth György keramikusművész elárulta a „titkot.”

 

 

 

Szeretnénk megjegyezni, hogy Horváth György kiállítása rendkívül impozáns helyen, a megújult, s május 27-én átadott kőbányai Újhegyi Közösségi Ház nagytermében látható. A kisplasztikák a sétányra néző hatalmas üvegfal előtt állnak a posztamenseken, s csak egy-két alkotást helyeztek – jellegükből adódóan – falra, állványra.

 

  HGY 055A megnyitó egybeesett a sétány átadásával, és sajnálatos módon a kinti, jól hangosított program elnyomta a benti, hangtechnika nélküli halk beszédeket.

 

   Csillik Blanka, a Press szó internetes magazin főszerkesztője (a képen jobbra) egy rövid életút ismertetőt mondott, utalt Horváth György (a képen középen) művészeti felfogásának, kifejezésmódjának változásaira. Hozzájárulásával az ott elhangzott szöveget változatlanul adjuk közre.

  A fiatal művész szakmai méltatását Kőhegyi Gyula grafikus művész (képünkön balra), a Kőbányai Képző- és Iparművészek Egyesületének alapító tagjától hallották, pontosabban nem hallották (a fent említett okok miatt) a megnyitón jelenlévők. Szerkesztőségünk diktafonja is csak a hangzavart vette fel. Igyekszünk még a kiállítás ideje alatt Kőhegyi Gyulától is beszerezni gondolatai – ha nem is rézbe karcolt, de – papírra rótt változatát, s azt is közöljük.

 

„25

Rendkívül megtisztelő számomra, hogy már harmadik alkalommal beszélhetik Gyuri kiállítás megnyitóján. Szerencsére arról szó sincs, hogy mindig magamat ismételném, mert a szobrászművész minden alkalommal nagyon látványos tematikai és technikai változáson esik át. Úgy újul meg, hogy végig hű marad önmagához, jól felismerhetőek azok a jegyek, amelyek Horváth Györgyre jellemzőek.

   ujhegyi stny atadas 047Mi ez a változás, ami a legújabb tárlatán észlelhető?

   Elsősorban valamiféle szándékos szelídülésről van szó, a pozitívabb tematikák beemeléséről. Első komoly kiállításának címe Expresszió volt, ami egyértelműen utal az expresszionizmus irányzatára, hiszen ez az a stílus, amely nagymértékben hatott rá.

   Ez a tárlat bő egy éve, márciusban nyílt meg, azóta már második nagyobb volumenű kiállítására is sor került a Kőbányai Kulturális Központban tavaly októberben. Ennek már a hangos, kiabáló „Nem vagyok kortárs művész!” volt a címe. Az anyag bővelkedett is felháborodott társadalmi és politikai mondandóban.”

 

(Ezen a ponton hadd fordítsak személyes hangvételre, higgyék el, oka van! Már csak azért is, mert a bevezetőben éppen azt feszegettem, miért 25 a kiállítás címe? Mivel Blanka szövegét még nem olvastam telefonon hívtam fel Gyurit és megkérdeztem. Itt most nem részletezem, de pontosan azt mondta, amit Blanka alább leírt. Mikor néhány napja ismét megnéztem a kiállítást, jegyzeteket készítettem, s ösztönösen megszámoltam a kiállított darabokat. 25 alkotást olvastam meg. De akkor eszembe sem jutott az összefüggés a kiállítás címével. Ennyi tartozik a valósághoz – kiemelés tőlem, O.Gy.)

 

   „A mostani tárlat a 25 címet kapta. Megkérdeztem Gyuritól, hogy miért ezt a címet választotta? Köze van a születésnapjához, de csak abban az értelemben, hogy február 25-én született, és idén pont aznap lett a Kőbányai Képző- és Iparművészek Egyesületének titkára. Tudom, hogy ez rendkívüli megtiszteltetésként élte meg, és ezzel a címmel is erről a jeles alkalomról szeretne megemlékezni. És nem utolsósorban 25 alkotását láthatjuk itt ma.

   A tárlat ismét Murai Gábor keze munkáját dicséri, aki Gyuri korábbi kiállításainak is a szervezője volt. Nem szeretném azonban elvenni Kőhegyi Gyula kenyerét, aki egyébként is kompetensebb a művészetek terén, hiszen ő maga is grafikus művész, a Kőbányai Képző- és Iparművészek Egyesületének egyik alapító tagja. Mesterei voltak többek között Kmetty János, Hincz Gyula, Ék Sándor, Barcsay Jenő. Számos kiállítás volt már Magyarországtól kezdve Németországon át Dániáig.

(Csillik Blanka főszerkesztő, Press szó)”

 

HGY 078

 

   Szerencsénk van, hogy láthattuk Horváth György második kiállítását, mi több, írtunk is róla. Így a most látható alkotások csendes szemlélése közben volt idő, hogy egy nagyon szubjektív szempontból elemezzük a két megnyilvánulást. Eltekintve néhány falra függeszthető alkotástól, a többi művet valójában három „családra” osztottuk fel.

 

   HGY 066Az elsőbe sorolhatók azok a szobrok, melyek szerintünk hasonlóságot mutatnak az előző kiállításon látott művekkel. Igaz ez az anyagválasztásra, a megfogalmazásra, stílusra, a polgárpukkasztó gondolatiságra. Ezek a Közöny, a Vihar, a Jaj!!!, a Felvonulók – Bérbégetők című szobrok.

   Itt megemlítjük, hogy látszólag kilóg a sorból Horváth vámpíros mukája, mert valójában nem szobor. A címadás - Nosferatu, a vámpír - viszont a pénztárcánkat érintő társadalolmkritika, így ez a trükkös megoldás egyértrelműen e csoportba emeli.

    Egészen más tartalmat hordoznak az Este 11 után, az Amikor csak téged látlak, az Esti légyott és az Este a tóparton című darabok. A „családba sorolás” itt a megfogalmazás gyengédsége, az egymásra hajolás hasonló ívei, azok finomsága, s a felületek fénye adja.

   Végül a harmadik család a gondolkodást járja körül, s mint a legfontosabb emberi foglalatosságot, a „Cogito ergo sum” – Gondolkodom, tehát vagyok (Descartes) – elvét mutatja be hol színéről, hol visszájáról. Ezek Az új gondolat születésének pillanata, a Töprengés, A gondolkodás három stádiuma című szobrocskák.

 

   Bár a „nem vagyok kortárs művész!” szemlélet harsánysága nincs jelen, azért itt és most is felfedezhető a gondolatiság folytatólagossága. Talán az erőteljes morgolódások megfogalmazás kifejezi az érzést.

   S hogy kortárs-e vagy sem Horváth György? Nem csak a szó szoros értelémében vett velünk, a mi jelenünkben élő művész definícióból következően, de egyes címválasztásában (a nekünk legjobban tetsző: Felvonulók – Bérbégetők) is abszolút kortárs! Mi több, a napi közéleti, politikai gondokra érzékenyen és egyedi módon reagáló művész szempontjából is igennel kell felelnünk: Horváth György nagyon is kortárs alkotó! Így, idézőjelek nélkül!

 

Fotó: 10kerkult.hu/OGY