In memoriam Varga Hanna
Varga Hanna 2010-ben elhunyt kőbányai festőművész kiállítását nyitotta meg Buzás Kálmán a Köszi Kő-Caféban december 3-án. A válogatott anyagot Varga Hanna születésének 95. évfordulója tiszteletére rendezték a falakra.
Meglepően sokan, mintegy hatvan egykori barát, munkatárs, művésztársak voltak kíváncsiak a kiállításra. Nem csoda, hisz az örökké csacsogó Hannácska az utolsó pillanatig festett, s rakta vászonra Kőbánya hangulatait.
A megnyitó első perceiben egy Varga Hannáról készült film volt látható a kivetítőn. Egy adott ponton Buzás Kálmán, kért figyelmet. – Egy megbízatást kaptam, mert néhány perce Hanna leánya, Ica a kezembe nyomta Lázár János verseskötetét, s arra kért, olvassak fel belőle egy bizonyos verset. S ennek a megbízásnak én örömmel teszek eleget – mondta, majd felolvasta a Húgom című, 1938-ban született verset. A rövid köszöntő után is versekkel folytatódott a megnyitó: Buzás Kanizsa József költőnek (képünk) adta át a szót. Kanizsa két költeményével köszöntötte a kiállítást, s emlékezett Varga Hannára.
A kiállítás megnyitója a versekkel megalapozott hangulatban folytatódott. Buzás először egy 10 évvel ezelőtti találkozását elevenítette fel Hannával. – Egész pontosan úgy történt, hogy felhívott telefon, s azt mondta, festek neked egy képet. Majd egy nagyot kacagott, s letette a telefont. Én pedig nem tudtam hová tenni ezt a bejelentést, nem tudtam vele mit kezdeni. Miért fest nekem képet? Később, a kép készülése közben derült ki, már a személyes találkozásunkkor, hogy egy olyan emléket idéztem fel benne, ami miatt megajándékozott. S nevetett. Mindig nevetett. Aztán eljött a pillanat, amikor az elkészült képet átadta. Azt a pillanatot festette meg, amikor megy fel a hajdani Casino lépcsőjén. Átadta a képet, nevetett egy nagyot, s arra kért, kísérjem le a lépcsőn, mert fáj a térde. És ismét nevetett – fejezte be a történetet Buzás Kálmán.
Kis ideig csend volt, csak a hűtőgép motorja zümmögött, s amíg Buzás Kálmán (képünkön jobbra) belekezdett Varga Hanna művészetének rövid értelmezésébe, többen elgondolkodtak, hogy mi végre is a személyes történet? Nos, ez hamarosan kiderült …
Varga Hanna munkásságát alapvetően a naív festészet stílusirányzatába lehet besorolni. De ne gondolja senki, hogy a naív ez esetben a hozzá nem értő, a nem akadémikus, a magától festegető emberre utal. De tudniuk kell, Hanna 1941-ben elvégezte az Iparművészeti Iskolát.
Az eredeti jelentés szerint a naív ártatlant jelent. azt mondják, hogy ez az irányzat afféle ösztönművészet. Hogy ez mennyire nem így van, Varga Hanna művészetében nagyon is tudatos képszerkesztési elvek érvényesülnek. Munkái döntő többségében vertikális rendszerűek. Az alapot és a kép felső részét mindig összeköti valami: hol egy fa, hol egy fénysugár, hol más.
Buzás Kálmán a naív egy másik jelentésére is felhívta a figyelmet. Ez pedig a hiszékenység, s ebből kiindulva értelmezte Varga Hanna művészetében a hit megjelenését. Erre és szerkesztésre a legjobb példa az Áhítat című, itt is kiállított képe (balra).
… És ezen a ponton térjünk vissza Buzás kedves történetére! Meglepő módon adott személyes hangvételt, egyediséget a megnyitónak! Arra kérte a megjelenteket, hogy akinek van, osszon meg egy-egy Hannáról szóló emléket.
Elsőként Varga Hanna volt munkahelyének, a Kartográfiai Vállalatnak egy dolgozója kért szót. – Mi Csibének hívtuk, s nagyon sokáig nem tudtuk, hogy fest. Rajzolta a térképet, s mindig kacagott, jó kedvet teremtve a sokszor egyhangú munkához. A humora, a váratlan húzásai sokszor lepték meg a kollégákat. 
Történt egyszer, hogy hóna alatt egy festménnyel állított be, s odaszólt a férjemnek, aki a főnöke volt, hogy ezt neked hoztam. – Mikor csináltad? – kérdezte a férjem, mire így válaszolt, mindegy az, átmásztam a kerítésen és most itt van.
Más valaki arra emlékezett, hogy Hanna nagyon szeretett ajándékozni, s egyszer kapott tőle egy átlátszó fóliára tussal rajzolt fenyőfát, amit a mai napig féltve őriz.
Dr. Fejér Tibor (képünk) egy bibliai idézettel jellemezte Varga Hannát, mi szerint, ha olyanok nem lesztek, mint a kisgyermekek, bizony nem mentek be a mennyeknek országába. – Hanna kacagásában, amely örökké itt marad a fülemben, amíg élek, az az óriási bölcsesség rejtezik, melyben nincs harag, nem érződnek az ellentmondások – idézte az emléket.
Dr. Kertainé Németh Máriának (balra) első gondolatként a szeretet jutott eszébe Hannáról. – Mindig mindenkihez óriási szeretettel fordult, soha nem hallottam senkiről sem rosszat mondani, és mindig mindenben azonnal a jót tudta látni!
Szerkesztőségünk nevében e sorok írója említett meg egy esetet, mely 1998-ban, egy interjún történt. Hanna folyamatosan csacsogott, egy kérdésre nagyon hosszan, sokfelé elkalandozva – de mindig visszatérve az eredeti kérdéshez – válaszolt. Ömlött belőle a szó, gyakorlatilag nem volt olyan pont, ahol közbe lehetett volna szólni. Szavainak minden másodpercét élvezet volt hallgatni.
Varga Hanna kiállítása 2015. január 5-ig tekinthető meg a Kő-Café nyitvatartási idejében.
Cikkünkhöz képgaléria tartozik – ITT
fotó: 10kerkult.hu/OGY
