Itt és ott, egyedül és együtt
Két képzőművészeti kiállításról számolunk be olvasóinknak, mindkettő látogatható még bő két hétig. A cím rejtélyét könnyű megfejteni: a két név, Csáki Gyöngyi textilművész és Kőbányai Képző és Iparművészek Egyesülete a „kié?”, a Kőbánya és a Józsefváros pedig a „hol?” kérdésre ad közelítő választ.
Lássuk hát a bevezetőben jelzett válaszokat kissé részletesebben! Az „itt” egyértelműen Kőbányára utal, a Kőrösi Galériára, ahol Csáki Gyöngyi textilművész Időtlen idő című önálló kiállítását nyitotta meg Váradi Gyöngyi, a Modern Műhely Alkotókör tagja szeptember 11-én. Ez magyarázat egyúttal arra is, mit értünk az „egyedül” alatt.
Az idő foltjai
Hogy egy „foltvarott” kép kisebb vagy nagyobb méretű, sok mindentől függ. Az viszont, hogy mennyi idő alatt készül el, már erősen függ a nagyságától, de az alkalmazott technikától is. S ez utóbbi nagyon fontos.
Csáki Gyöngyi (a képen balról, vele Váradi Gyöngyi) kiállítása a Kőrösi Galéria mindhárom termében beterítette a falak adta felületet. Ha egy idős mesterről lenne szó, azt mondhatnánk, életmű kiállítást láthatnak az érdeklődők. Erről azonban szó sincs, alkotó ereje teljében lévő művészt tisztelhetünk személyében. Éppen ezért az a helyes, ha az utóbbi évek terméséből összeállított válogatásban gyönyörködhetünk. És itt van jelentősége az alkotói technikának. Aprólékos, időigényes varrások, nagy képben kis kép … Mindez indokolja a címválasztást: az Időtlen idő egyszerre jelenti egy alkotói időszak számbavételét, a honnan meddig jutottam kérdésre adott választ és a Kőrösi Galéria idei kiállítási évadjának mottójához, az időhöz való viszonyát. A kiállítás anyagában visszatérő motívum a homokóra. Talán nem véletlenül. Arra figyelmeztet, hogy dolgunk van a világban, s amit el kívánunk végezni, azt tegyük a megfelelő időben, s annyi idő alatt, amennyit megkíván! Ne féljünk megfordítani a homokórát, ha kell, de ne éljünk vissza a lehetőséggel: ezzel nem az idő folyását fordítjuk meg!
Váradi Gyöngyi a képek elkészítésének aprólékosságról így szólt a megnyitón: – Javaslom, nézzék meg jó közelről is ezeket a képeket, s fedezzék fel azokat az apró részleteket, amik a sima anyagra rákerültek. És ezek a részletek aprólékosan, gondosan odaillesztett jelek, jelzések. Észre vehetik, hogy ezeket a textíliákat Gyöngyi festi, színezi, módosítja az alapot, varrja, ragasztja, míg a megálmodott forma, felület létre nem jön.
A patchwork – szó szerinti fordításban darabokból összeállított munka, magyarul előszeretettel használják a foltvarrás megnevezést. Hatalmas irodalma van, volt szerencsém Csáki Gyöngyi otthonában legalább 3 kilós, hatalmas kötetet a kezemben tartani, ás ez csak egy volt a sok, kisebb-nagyobb könyvek közül.
A „foltvarrók”, köztük Csáki Gyöngyi is, nem azért alkotnak textil képeket, mert szeretnek varrni. –Ezek a munkák sem azért készültek, hogy csak úgy, valami érdekes dekoráció legyen a falon! –Művészek, s az a céljuk, hogy a textillel, mint alapanyaggal dogozva adják át gondolataikat. Érdemes megállni képei előtt, s kicsit gondolkodni a világról: homokóráról, rozsdáról, az idő múlásáról.
A megnyitón készült fotók ITT tekinthetők meg.
A kiállítás október 4-ig tekinthető meg a galéria nyitvatartási idejében.
Vendégségben
A GéS Galéria a Józsefvárosban, a Mikszáth téri GéS Alapítványi Gimnázium és Szakképző Iskolában található. Ez egyben válasz a címben jelzett „ott”-ra, és a meghívóban is jelzett csoportos kiállítás pedig az „együtt” fogalmát magyarázza.
A kiállító művészek: Berek Lajos, Csáki Gyöngyi, Csomós Zoltán, E. Szabó Margit, Ehrenthal Krisztina, Fábián Rózsa, Fenyvesi Márta, Gál Magdolna, H. Szántay Marianna, Herpay Gábor, Kelebi Kiss István, Kenéz Ágnes Olívia, Kenéz György, Kiss István, Kőhegyi Gyula, Krausz Margit, Küzdi András, Meiszter Kálmán, Zsemlye Ildikó és kiemelten T. Varga Hanna, a 2010-ben, 91 éves korában elhunyt festőművész. Csibi, ahogy barátai tisztelték, szerették, becézték, a „kőbányai hangulatok és épületek festője. Munkáiban lírai érzéssel, művészi módon, enyhe iróniával, naivitással mutatja be a szeretett városrészt” – írják róla az egyesület honlapján.
A gimnázium igazgatója örömmel nyugtázta, hogy a kőbányai művészek kiállítanak az aulában. – Intézményünkben hosszabb ideje biztosítunk kiállítási lehetőséget, s most örömmel üdvözlöm a Kőbányáról érkezett művészeket. Végignézve a képeken, jólesően állapítom meg, hogy minden kritikát kiáll, ez egy szemet gyönyörködtető kiállítás. Ezt nem csak a magam nevében mondom, hanem kollégáim és az itt tanuló diákok nevében is. A magam szerény lehetőségeimmel azon leszek, hogy minél többször láthassuk itt minél több kőbányai művész munkáit. Köszönöm, hogy ilyen sokan megtisztelték érdeklődésükkel ezt az alkalmat – adta át a szót Buzás Kálmán várostörténésznek, a Kőbányai Képző- és Iparművészek Egyesületének ismerőjének, méltassa és nyissa meg a kiállítást.
Ennek a képzőművészeti csoportnak egyes tagjait több, mint húsz éve ismerem. Igazán felemelő érzés jelen lenni és tapasztalni a változást. Az egyén változását. Régi katalógusokat böngésztem tegnap, s találtam olyanokat, amelyeknek a papír változata már nem volt meg, csak digitálisan léteztek. A legrégebbi KKIE katalógus, mely CD-re volt rögzítve, 1999-ben keletkezett képes kiadvány volt. Ennek tizenöt éve, s 24 műtárgyat fényképeztem ekkor. S a csapatnak éppen 24 tagja volt. Elmúltak az évek, s minden folyamatosan változott, egyetlen dolog kivételével. Ez pedig az egyes ember. Ezt az állandóságot a változásban éppen ez a kiállítás igazolja. Vannak újak: új emberek és új művek …
Ezen a ponton Buzás Kálmán mindegyik kiállító művészről és itt megjelenített művéről mondott néhány értékelő szót, majd azzal zárta a megnyitót, hogy bár változnak a tagok, de ez a csoport változatlanul létezik. – Léteznek, mert egyesület. Létezik, mert egyesültek az egyes emberek. Mert együtt vannak. Amikor rendszerré válunk, amikor egyet gondolunk, amikor minden összeér, mint itt, ezen a kiállításon, ehhez akarat kell. És önök most éppen ezt látják a falakon. Jó helyen és jó időben.
Vazinay Máriát, az egyesület elnökétől azt kérdeztük, hogyan választja ki a helyszíneket.
– Ferencvárosi Pincegaléria, Budaörs, Kelenföldi könyvtár. Mind, mind nagyszerű helyek és a KKIE sikerrel mutatkozott be az ottani közönségnek. Mi a titka a kiállítóhelyek kiválasztásának?
– Sokan sokfelé járunk kiállításokon, s megosztjuk egymással a benyomásainkat. Ezen az alapon már el lehet kezdeni egy szervezőmunkát. A kiállítás látogatásokból kapcsolatok születnek, s ha van egy jó alkalom, azt meg kell ragadni. Ezt a helyszínt Kőhegyi Gyula ismerte és javasolta, s látván a megnyitó hangulatát, azt hiszem, nagyszerű választás volt. Köszönet érte Gyulának és az iskolának is!
– Hogy történt a tényleges szervezés?
– Fogtam egy katalógust, néhány önálló kiadványt a művészeinkről, s azzal jöttem el tárgyalni Holakovszki István galéria vezetőhöz. Elmondtam azt is, hogy Varga Hannát szeretnénk az első helyre tenni a kiállításon, s mellé egy-egy alkotással társulnának az élő művészek. Nekem tetszik a hely, eléggé intim, de megengedi azt is, hogy kényelmesen lehessen nézelődni, s külön tetszik, hogy középen kényelmes kanapékra lehet leülni, elmélkedni, s befogadni a műveket. Gyorsan megegyeztünk, s látja, itt vagyunk.
– Amikor egy másik helyen van bemutatkozás, ön szerint ez ösztönzi-e az új művek létrejöttét?
– Nincs szoros kapcsolatban a munka és a helyszín. Inkább az nagyon izgalmas, hogyan áll össze a kiállítás anyaga? Persze, van, aki a legújabb képét hozza, de van olyan is, aki egy-egy régebbi, már sikert aratott munkájával vesz részt benne. De vannak kivételek is, hiszen tavaly a rákosmentei Erdős Renée Házban rendezett csoportos tárlatunkra szinte mindenki új művet hozott.
A megnyitón készült fotók ITT tekinthetők meg.
A kiállítás megtekinthető október 7-ig, hétfőtől péntekig 10-18 óra között.
fotó: 10kerkult.hu/OGY
