AD-blacklist1

2014
ápr.
18

A félig megálmodott világ

Írta: Oszvald György

litkei 001Litkei József festőművész születésének 90. évfordulójára szervezett megemlékezések folytatása az alkotásaiból válogatott Álmodott és festett valóság című életmű kiállítás megnyitója volt a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetsége Andrássy úti székházában, április 11-én.

 

 

 

Az évfordulóról szerkesztőségünk cikke emlékezett meg elsőként. A csúcspontot az Álmodott és festett valóság című kiállítás jelenti, majd április 25-én a Litkei József otthonának falán elhelyezett emléktábla megkoszorúzása következik.

 

   A kiállítás megnyitójára sokan gyűltek össze a székház emeleti nagyteremben: egy-két még élő barát, művésztárs, de leginkább tanítványai és tisztelői jöttek el megtekinteni termékeny alkotói munkássága válogatott képeit.

   litkei 044

 

   – Litkei József 90 éves lenne, s mintegy 40-50 éve ismertem őt meg az iparművészeti főiskola tanáraként – kezdte rendhagyó, elsősorban az ember oldaláról közelítő megnyitóját Miskei László festőművész, a MKISZ alelnöke (képünk). – Számomra mindig tanulságos volt, hogy Jóska, ha bármi is történt, a hangadók mellett ott volt. Az ipari formásoknál én is tanítottam egy röpke ideig, és pontosan megmaradt bennem az az élmény, hogy micsoda harcossággal állt ki az akkor még tanítványok, később kollégák mellett. És mindenkor a létező legemberibb módon közelítette meg akár a műveket, akár a tanított tárgyait.

   Néhány gondolatot mondanék a művésztelepekről is. Minden ki tudja, ezek voltak a felszabadulás maga. Litkei pedig ugyanúgy vett részt a munkában és játékokban, mintha maga is diák lett volna. Olyan mértékben került emberközelbe, hogy én nem tudok arról, ne szerette volna bárki, mind a tanári karból, mind a diákok közül.

   A kiállítás mintegy fél évszázad különféle időszakainak kísérleteit, az alkalmazott technikák sokszínűségét, változatosságát, egy folyamatos fejlődést mutat be. Igazi retrospektív tárlat, élvezzék az alkotásokat – adta tovább a szót Miskei László Litkei özvegyének, Fábián Rózsa festőművésznek. (jobb oldali kép - lent)

 

   litkei 034Rózsa kicsit meghatottan vett elő egy papírlapot. Megköszönte a szövetség vezetőinek, hogy férje, „társa” életművét bemutató kiállításhoz egy méltó helyet kapott. Meghatottsága érthető volt, hiszen férje halála után 26 évvel is sokan voltak kíváncsiak a munkáira. – Készültem egy kis köszöntővel, leírtam – mondta. – Az utóbbi negyedszázad zsúfolt volt és nem volt könnyű. A férjem alkotásai, azokon túl is, amik itt láthatók, a műtermünk csendjében pihennek, s várják jobb sorsukat. Örömmel tölt el, hogy legalább egy részét láthatják műveinek. Bizony, már kilencven éves lenne, s még itt lehetne közöttünk! Én is még itt vagyok! (Fábián Rózsa 85 éves – a szerk.) Ahogy pakolásztam, mert mindig keresni kell valamit, találtam egy régi folyóiratot. Nagy László, a költő barát megnyitóját tartalmazza férjem, Litkei József első, a Fényes Adolf Teremben megrendezett kiállításán 1964-ben. Felolvasnám!

 

„Jó érzéssel, kissé meghatódva állok ebben a teremben. Jó érzéssel, mert egy művész első, de színvonalas bemutatkozásához van szerencsém néhány szót fűzni, az ünnep alkalmával. Meghatódva azért, mert ez a festő a diákidők óta a barátom. S ha most egy pillanatra visszagondolok ifjúságunkra, a kollégiumi évekre, csak azért teszem, hogy művészetének humánus lényegét aláhúzzam. Azokban az embertelen, drámaian fekete-fehér zimankókban szobatársak voltunk néhányan Litkeivel. Az, hogy valósággal nem fagytunk meg, s hogy kedvünk sohasem szállt le a fagypontig, azt a Litkei által szerzett és táplált kályhának, s nem utolsó sorban az ő kihűlhetetlen kedélyének is köszönhettük. A kiállított képeken ennek az emberi melegségnek és hűségnek a sugárzását érzem. Gyertek ide melegedni! A mefisztói arcél és fintor, de az emberi dráma is hiányzik ebből a művészetből. Azonban mi ne hiányoljuk, hiszen festészetünk gazdagsága: a más-más jellegű alkotások összessége. Neki is erős művészettörténeti élménye az impresszionizmus, posztimpresszionizmus, ugyanakkor törekszik a konstruktív összefoglalásra. De hogy újra a lényegét, a lelkét értsük, az ő festészete a valóságon túl: a félig megálmodott világ is. A harmónia fenntartásához, újrateremtéséhez nagyon sok energia kell mindig. Litkei ebben a tekintetben is erős ember. Kívánunk neki termékeny esztendőket, gyönyörű műveket!”

 

   litkei 022Nagy László nagyon jó barátunk volt kezdetektől fogva. Amikor elkezdték a Dózsa-kollégiumot szervezni, még 1946-ban, tényleg kegyetlen hideg telek voltak. Az üveg nélküli ablakkereteket papírral ragasztották be. A nehéz évek nem változtak, sokat kellett küzdeni, akkor is, amikor már az Iparművészeti Főiskolán tanított. De fiatalok voltunk, s tudtunk örülni az életnek. Hát, ez már megváltozott, kevesebben lettünk, s akik még vagyunk, igyekszünk dolgozni, bizonyítandó, hogy vagyunk. Köszönöm hogy eljöttek, sokan messziről. A szívem ilyenkor megtelik örömmel, hogy meglátogattak őt is, engem is …

 

   Az emkékkiállítás május 5-ig tekinthető meg hétfőtől csütörtökig 10-18 óráig az Andrássy út 6. szám alatti székház első emeleti kiállítótermében.

 

fotó: 10kerkult.hu/OGY