Téli hangulatok a kiállításon

Ebben az évben hatodik alkalommal rendezte meg a Kőbányai Német Önkormányzat a Tél Kőbányán, azaz, Winter in Steinbruch című kiállítást, amely mindig Kőbányához, egy-egy keresztény vallású ünnephez és egy-egy évszakhoz kapcsolódik. A kiállítás megrendezését a Kőbányai Önkormányzat képviselő testületének Kulturális, Oktatási és Sport Bizottsága támogatta.

A december 6-án, a Kőrösi Csoma Kulturális Központ Körgalériáján rendezett megnyitóra számos érdeklődő, művészetvarát érkezett. Inguszné dr. Barabás Rita, a német önkormányzat elnöke üdvözölte a megjelenteket, majd felkérte Kovács Róbert polgármestert a köszöntő beszédre (képünk).

   A telet idézi a kiállítás, s úgy tűnik meghozta nekünk, mert viharos széllel érkeztek egy hóvihar riasztó felhői. Remélem azonban, hogy a tél inkább színek, formák, élmények gazdagságában nyilvánul majd meg. Miért is beszélek gazdagságról? Példaként csak a mai délutánt említeném: a szomszédos zeneiskola hangverseny termében egy spanyol ifjúsági zenekar mutatkozik be, most egy kiállítást nyitunk meg, s nemsokára egy rock koncerten azért zengnek a húrok, azért koncertezik néhány politikus, hogy gyűljön össze minél több adomány az idős, rászoruló emberek megsegítésére.

    Egy évvel ezelőtt ugyanitt álltunk így télidőben, s azért fontos ez, mert élő hagyomány tanúi vagyunk, mert gazdagságot mutat be nekünk.

   Szeretném megköszönni, hogy gazdagabbá tették Kőbánya kulturális életét, gazdagabbá tették a karácsonyunkat, s remélem, a sorozat folytatódik, jövőre is találkozunk! – zárta megnyitóját Kovács Róbert.

   Következett Gémesi Katalin (képünk) gitárművész, énekelt, jódlizott, s itt is sikert aratott. Utána Szakolczay Lajos művészettörténész méltatta a műveket, az alkotókat, s nyitotta meg a kiállítást.

   A felvezetésben elmondta, a négy évszak váltakozása alól Kőbánya sem kivétel. A váltakozásban ugyanakkor állandó elem, hogy az itt kiállító német származású művészek rangot, megbecsülést vívtak ki maguknak. Feltette a kérdést, hogy az összetartozás érzése vagy az egymásra figyelés fontossága erősíti-e őket? A válasz egy alapos fejtegetés volt, amiben nagy szerepet kapott a „közös értékmustra” megjelenése, azaz a közös tárlat megszervezése. – A közös tárlaton láthatóvá válik azon igyekezetük, amelyben a művész kisugárzása egyfajta boldogság teremtő is – érvelt Szakolczay.

   A kiállításon ugyanis a többféle stílusban alkotó festők, grafikusok, szobrászok mégiscsak egy közös elem, az advent, a szakrális témák köré szerveződnek. Van, aki vadonatúj alkotásokkal jelentkezett ezen a kiállításon, mások egy alkalomhoz illő, korábban készült, de ritkán látott művet hoztak. Ez adja meg a sokszínűség egységét!

   – Miért éppen a tél rendezi csokorba, témát és meditációs időt biztosítva a szemlélőnek a tárlatot? – tette fel az újabb kérdést Szakolczay Lajos (képünk). – Talán azért, mert az advent a várakozás, az elcsendesedés ünnepe. Dzsida Jenő szavaival, várjuk a titkos eljövőt, mintha a megváltásunk csak tőle függne. A Winter in Steinbruch című kiállítás akarva, akaratlanul túllép a szokvány megmérettetésen. Ezeken a műveken, színben, formában, szerkezetben a tél harangjai szólnak, legyen az oltárkép vagy a szentek életét megidéző tojástempera. Egy biztos, minden alkotás az Isten dicsőségét jelzi – nyitotta meg a kiállítást Szakolczay.

  Ismét Barabás Rita vette át a szót, s a kedves hagyományhoz hűen, egyenként szólította ki a megjelent kiállító művészeket. Néhányan hiányoztak, de így is jóleső érzés volt végignézni, rajtuk, egy bátortalan tapssal megköszönni közösséget kovácsoló kiállításukat, s szembesülni azzal, amit Szakolczay a „szakrális áhítat” definícióval aposztrofált.

balról: Krausz Margit, Maria Kisser, Illéssy Zoltánné, E. Szabó Margit, Kőhegyi Gyula és Inguszné dr. Barabás Rita

   Szerkesztőségünk Maria Kissert, a Bécsben élő festőművészt kérdezte a csendesedésről, az együttműködésről, a helyi németséghez való kötődéséről. Annál is inkább, mert az itt élőknek könnyű dolga van, ha találkozni akarnak egymással …

   – Adódik a kapcsolattartás. E. Szabó Margittal együtt jártunk a képzőművészeti gimnáziumba. Beszélünk telefonon, elég sokszor, s magától jön, mikor hogyan találkozunk. A mi kapcsolatunk 54 éves, húsz évig ritkán láttuk egymást, de mostanában erősebb, s íme, újra itt vagyok. A kiállításra egy teljesen új triprichon alkotással jöttem. Ide minden évben újat festettem eddig, de például az Írószövetségben van most egy kiállításom, ott régebbi képeim is láthatók.

A kiállító művészek: Ehrental Krisztina festőművész, E. Szabó Margit textilművész, Hermann Andrea festőművész, Herzmann Jenő festőművész, Illéssy Zoltánné tűzzománc művész, Kenéz Ágnes Olívia festőművész, Krausz Margit festőművész, Kőhegyi (Köhler) Gyula grafikusművész, Maria Kisser festőművész (Wien), Meiszter Kálmán festőművész, Weninger Varga Ilona ikonfestő művész.

   A kiállítást E. Szabó Margit rendezte, megtekinthető az intézmény nyitvatartási idejében, hétfő kivételével naponta 12-19 óra között.

Cikkünkhöz képgaléria tartozik – ITT

fotó: 10kerkult.hu/OGY