AD-blacklist1

2013
máj.
18

Mintha közöttük lennénk …

Írta: Oszvald György

koffan 064leadKoffán Tamás fotográfus Közelből című kiállítása nyílt meg a Kőrösi Csoma Sándor Kulturális Központ galériájában május 10-én. A kiállítás a galéria embert középpontba állító mottójának soron következő megvalósítása.

 

 

   Buzás Kálmán, az intézmény főtanácsosa, a kiállítás kurátora bevezetőjében azt mondta, a „képeken nem egyszerűen egy szép Kárpát-medencei tájról, vagy magyar emberek arcvonásaival megőrzött történelemről van szó, hanem egy olyan nemzeti mítoszról, ami fölötte van a történelemnek. A galéria  ,ember’ tematikájú kiállítás sorozatának méltó, kiemelkedő eleme.

 

   koffan 027Portrék sorát láthatjuk a három terem falain. Mintegy száz darabot az 1979-2012 között Erdélyben készült képekből. Elképesztő erejű portrék sokaságát. Megállunk a kép előtt, s a szó szoros értelmében azt érezzük, ott állunk, ülünk a rajta szereplő öreg néni mellett a priccsen, hallgatjuk a legutóbbi, farkas rabolta, medve szaggatta bárány esetét. Vagy magunkon érezzük azt a megvető pillantást, melyet csak a messziről jött, a zárt közösségből kilógó, a szokás törvényét nem tisztelő idegenre vetnek …

 

   Vajon van-e titka az ilyen mélységű portréfotózásnak? Mikor van az a pillanat, ahol abban a pillanatban exponál a fotográfus, amikor egy élet sűrűsödik egy mozdulatba, egy pillantásba? Lehet-e tanulni a fényképezés ilyetén mesterfogásait? – kérdeztük Koffán Tamást (képünkön) a megnyitó után?

   koffan 102– Nem, ezt nem tanítják sehol. Sőt, azt mondom, nem fotográfiát kell tanulni, hanem emberi kapcsolatot. Nekem itt minden egyes képen, minden egyes pillanatban másodlagos volt a fotográfia. Belenőttem ezekbe a kapcsolatokba az eltelt 15-20 év alatt, s nekem ez volt a fontos. A kapcsolatépítés úgy kezdődött harminc valahány éve, hogy kimentünk a pásztor emberekhez, s velük, az esztenájukon éltünk, aludtunk, legeltettünk egész nap. Közben vendégből az életük mindennapi részévé váltunk a sok együttlét, a beszélgetések során. Sőt, igyekeztem a kedvükben járni, kifürkésztem az évek alatt, mivel dolgoznak, mit használnak, miben szenvednek hiányt, s amikor csak tehettem, vittem nekik ezekből a kincsekből. Ha hiszi, ha nem, akár a patkószeg is lehetett ilyen – Magyarországon egyetlen ember, egy kazánkovács gyártott ilyeneket Szigetújfalun –, mert ha az egyiknek nem is kellett, mert nem volt lova, valutaként működhetett az ő világukban. De ilyen kincs volt a jól működő elemlámpa is a megfelelő telepekkel. Azt mondta nekem az egyik pásztorember, nagy hasznát veszi, ha a farkas viszi éjjel a juhot, mert bármit csinál, nem engedi el, de ha „süttetek” (rávillant az elemlámpával – a szerk.), elengedi, mert megijed.

   Hát, az ilyen kapcsolatokra gondolok … Ha megengedi, elmondanám egy idős művészettörténész ide vágó véleményét. Azt mondta, >>Korniss Péter látványokat fényképez, Tamás pedig személyeket, olyan közelről, hogy az ember ott érzi magát a helyszínen<<.

 

   koffan 095Nem beszéltünk össze a citált művészettörténésszel, mégis azonos gondolatok ébredtek bennünk, s erre talán a legjobb bizonyíték, hogy éppen ezt a titkot firtattuk …

    S bár igyekeztünk megérteni Koffán csodavilágát, igyekeztünk legjobb tudásunk szerint megosztani az élményt az olvasókkal, mégis azt gondoljuk, nem véletlenül szerepel a meghívón Korzenszky Richárd OSB tihanyi apát összegző véleménye a képekről, ha úgy tetszik, magáról Koffán Tamásról. „Fantasztikus anyag. A képek egy olyan, veszendőben lévő világ elemeit mutatják be, amit már sokan megpróbáltak lefényképezni, megmutatni, de a Koffán Tamásnál tapasztalt látásmóddal máshol még nem találkoztam.”  

 

   A kiállítást megnyitotta: Szűcs György művészettörténész, a Magyar Nemzeti Galéria tudományos igazgatója. Közreműködött Soós Erika klarinét és Taraszova Krisztina zongora, a kőbányai Kroó György Zeneiskola AMI művésztanárai.

 

A kiállítás május 31-ig tekinthető meg keddtől péntekig 14-19 óráig, szombaton  9-15 óráig.

 

fotó: 10kerkult.hu/OGY