Művészeti évnyitó a Széchenyiben

Törzsvendégek és új érdeklődők töltötték meg a Széchenyi általános iskola auláját szeptember 26-án, a délutáni órákban. Változatos és több művészeti ágat is átfogó, esemény meg nyitására került sor, mely egyben az iskola már hagyományos művészeti évnyitója is volt.  

Az iskolai Galéria „falain” Ősi Kovács Imre festőművész tájképei függtek, bemutatását Simon M. Veronika vállalta örömmel, a lírai betéteket Enyedi Balázs daltulajdonos szolgáltatta, s az Ősi Kovács festményein megjelenő csodás tájhoz illeszkedő verseiket Dedik János és Farkas Viola költők olvasták fel. Utóbbi nemcsak versei, de táncművészete – egykori balerina – révén is jól ismert Kőbánya művészetszerető közönsége körében. Farkas Violát pedig Kanizsa József költő, író méltatta.   A Bakony egyik csodás kis falujában, Ősiben él Kovács Imre. Művésznevét pályatársa, Simon M. Veronika javaslatára vette fel. Történt ugyanis, hogy „beírtam Imre nevét az egyik internetes keresőbe, hát kiadott vagy száz Kovács Imrét. Ízlelgettünk több változatot, majd egyszer csak azt mondtam neki: csodás faluban élsz, ezt e nevet nem viseli senki, ha felveszed, nemcsak te leszel egyedi, de szülőfaludnak is jót teszel vele. Erre Imre csak annyit mondott: keresztanyám!” – mesélte Veronika a történetet. A művészt 55 éves korában súlyos agyvérzés érte, teljes jobb oldala lebénult, de óriási akarattal talpra állt, s művészete töretlenül fejlődik. Az est felvezetőjében Sándor Zoltán iskolaigazgató megkérdezte, az utóbbi évben, mióta nem találkoztak, festett-e valamit, nem gátolta-e betegsége az alkotásban. – Naná! Itt vannak a kiállításon, láthatod magad is – volt a válasz.

   Ősi Kovács Imre művészetében meghatározó a természeti környezet, a fák jelenléte. Hol sudáran szöknek a magasba, hol derékba törve hajlik lombkoronájuk a földre. Jelképek ezek a fák, az emberi sors jelképei. Új hajtás sarjad a csonka törzsből, folytonos az élet – mondják Ősi Kovács Imre festményei.

   Több rangos elismerés után 2007-ben a Magyar Kultúra Lovagjává avatták.

   Nézem a képeket, hallgatom a verseket. Tudom, mind róla beszél…