Ab ovo, Par est fortuna lagori, par est fortuna labori
Az advent nyitányaként említhetjük E. Szabó Margit Ferenczi Noémi-díjas textilművész december 1-jén megnyílt kiállítását, mely a Kőbányai Német Önkormányzat rendezésében valósult meg a Szent László plébánia nagytermében. Köszöntőt mondott dr. Mátrai Gábor alpolgármester, a művésznőt Weeber Tibor alpolgármester méltatta, a kiállítást lezárta dr. Horváth Márk, megáldotta Repcsik Gyula atya.
Ugyan én nem vagyok művészetkritikus, de azt mindenképpen látom, mondhatom, a szememet üti ki, hogy Tita, alias E. Szabó Margit egy rendkívül letisztult kiállítást hozott létre. Aki csak alkalmi nézelődő, annak fel sem tűnik, hogy Tita képes kilépni a síkból: szőnyegeinek, egyéb textil-alkotásainak a kiegészítései különféle méretű hengereket helyez a „képek” elé, melyeken visszaköszönnek a falon függő motívumok. A szakértő kritikusok ezt a megoldást keresztelték el: hengergrafika lett az alkotás neve. (Fájdalom, de ez a megoldás most nem látható.)
Csak nem tudtam ellenállni: Tita térbeli alkotása a 2018-as kiállításán a Vigadóban
A jelen kiállítás egy egészen más világot tár elénk. Valójában két világot mutat be. Az előtérben egy színes, bravúros megoldású „szőnyegeket” ábrázolnak a kiállított művek – egy kivételével, de erről majd szólok kicsit később. Az alap egy kerti rács, melyekbe a szivárvány minden színében pompázó vékony szalagokat fűzött be: a döbbenetes színkavalkád adja az élményt (jobboldali kép).
A másik, a belső kiállítási térben egy egészen más világgal találkozik a látogató. Itt-ott a bronzba hajló, néhol egy kicsit az arannyal játszó színek uralkodnak.
Az ablakok oldalán – a sarokból indulva – egy tompa-rózsaszínes árnyalatú remekmű nyitja a sort (baloldali kép), majd egy vörös szőnyeg következik, benne sárgásarany díszítésekkel. A falat lezáró mű áthajlik a barnás színbe, mely az ablakokkal szemben látható hármas sorozatot indítja.
A sarokban egy világosabb árnyalatú, sárgás-aranyos alapra feldolgozott műveket láthatunk, melyek jellemzője a kör.
Nem mehetek el szó nélkül a mellett, hogy a jelen kiállítás egyik alapja a papír. Bár ezt csak akkor látni, ha közelről szemlélik a műveket.
És van két különlegesség is. Igaz, hogy a papír az alap, de egy korábbi számítógépes kor letűnt eszköze a „főszereplő” – ez a lyukkártyás papír.
„1820-ban Joseph Marie Jacquard olyan mechanikus szövőgépet épített, mely automatikusan, külső programozás révén szőtt mintákat: a gépet kartonból készült lyukkártya vezérelte, amely a mintákat tárolta. A gép széles körben elterjedt, alkalmazták is a szövőiparban, és létezése olyan tudósokat befolyásolt, mint Neumann János.” (forrás: wikipédia)
Dr. Mátrai Gábor (képünk) a megnyitó beszédében hangsúlyozta, hogy a német nemzetiségi önkormányzat kiemelkedő hagyományképpen mutatkozik meg Kőbánya kulturális életében. Ünnepként értékelte E. Szabó Margit művészeti teljesítményét, ahol is a kiállítást a forma, a színek és a hangulat egysége jellemezett. Azt kívánta, hogy a mai estén a közönséget minél jobban magával tudja ragadni a kiállítás. Mondandóját egy karácsonyi jókívánsággal zárta: „ne csak a hóban, a csillagokban, a feldíszített fákon, az ünnepi foszlós kalácson, hanem a szívekben legyen karácsony!”
Weeber Tibor (képünk) egy nagyon igényes művészeti értékeléssel színesítette a kiállítás megnyitóját. „Az érett, önálló stílussal bíró, kiemelkedő kőbányai művész biztos kézzel, kialakult értékrenddel alkotja műveit” – kezdte beszédét. Büszkeséggel mondta, hogy az irodájában két nagyméretű szőnyeg díszíti a falakat, s ez már önmagában is közel hozta a művésznőt. Igaz, hogy önvallomás volt az a néhány mondat, melyeket felolvasott, de hiszem, hogy mindenki magára veheti: „számomra egy alkotás lényege, hogy megszólít, majd személyes kapcsolatot létesítve életem részévé válik” – mondta.
A kiállítás mondandója, egyben címe, két latin közmondás: Ab ovo és Par est fortuna lagori, par est fortuna labori (eredendően, kezdettől fogva; amilyen a munkád, a sorsod is úgy alakul, illetve egy kis rész az egész helyett – a szerk.) Weeber szerint egy kiállítás címe mindig elárul valamit az alkotóról. Például arról, hogy világszerte megismerték műveit, melyek a tanulmányutakon a bejárt országokban (India, Marokkó, Finnország, Spanyolország) bőséges motívumkincset halmozott fel, hogy ezek feldolgozásával műalkotásai megjelenjenek a Parlamentben, a Hotel Atrium Hayett termeiben, (Budapest), a Magyar Nagykövetségen (Párizs, Bonn) és még magyar bankokban is.
A textilipar meggyengülése sok mindentől megfosztotta Titát, de túllépett ezen, váltott, s megújította terveit, lehetőségeit.
„A tervezőasztaltól a rajzasztal felé fordult. Az addigi ötletgazdag textil terveket a rajzlapok míves kidolgozása vette át, amiket papíron valósított meg.” – ecsetelte Tita kreatívitását Weeber.
Ehhez tartozik, hogy a papír és annak lehetőségei új világot teremtettek. Weeber Tibor részleteiben is elemezte a kiállítás színeit, utalva Tita sokszínűségére. Értékelését azzal zárta, hogy Tita művei valóban nagyobb teret igénylenek, egyben igaz, hogy ötleteinek, kész munkáinak csak egy kis részletét tudja bemutatni, ugyanakkor felvillantja a sok-sok változatot, formákat, motívumokat, színeket. Érdemes megállni egy-egy falikép előtt, s hagyni, hogy hassanak ránk…
Repcsik Gyula atya (képünk) kiragadott néhány művet, s ezeket méltatta, itt-ott kedves humorral fűszerezve. Azzal nyitott, hogy szívesen vette az egyes művek cím-nélküliségét. Így elengedhette a fantáziáját, s ez alapján adott nevet egyik-másik opusnak. A lyukkártyás alkotásnak a fodrász címet tartotta jónak, míg egy másiknak a fa évgyűrűit nevezte meg cím gyanánt. Persze, ez utóbbi magában hordotta a művész folyamatos fejlődését, az újabb és újabb ötletek megvalósítását. „A művésző esetében a fantázia és a tehetség párosult; kiszőtte, kirajzolta magából ezeket a csodákat.” Köszönjük, mondta, és a jelenlévőkkel elénekelte a Miatyánk imát és megáldotta a kiállítást.
Dr. Horvát Márk (képünk) rövidre fogta a mondandóját, ám a néhány mondat magvas tartalmat hordozott.
„Rohanó világot élünk, amit a foglalkozásom is bizonyít, s erre alapozva nagyon jól esik, hogy megálljunk, megpihenjünk egy kicsit, és nem a képernyős világban élünk most, hanem a három dimenziós műveken keresztül tudunk egy kicsit inspirálódni. Köszönöm, köszönjük a művésznőnek, hogy ezt az élményt megadta nekünk!”
A Kroó György Zeneiskola furulya tanszakának növendékei Pintér László Zsolt tanár vezetésével német barokk dallamokkal, két Bach korál feldolgozással kedveskedtek a közönségnek.
A tanítványok, egyben a fuvola együttes, még a tavaszi fuvolaversenyre készültek fel ezekkel a művekkel, a háttérben látszó kislány duettet játszott a tanárával, aki külön kérésre egy szóló darabott adott elő egy németalföldi szerzőtől.
A műsort Ingusz Orsolya, a német önkormányzat elnöke vezette.
A cikkhez képgaléria tartozik – ITT
Az E. Szabó Margittal készült videó-interjú ITT tekinthető meg.
Kép és videó: 10kerkult.hu/OGY
