Így látják ők Kőbányát…

A Kőbányai Fotóklub a Kőbányai mozaik címmel rendezte meg csoportos kiállítását a Helytörténeti Gyűjtemény felújított nagytermében május 21-én. Az érdeklődés nagy volt mind a kiállító fotóművészek, mind a kőbányai helyszínek, események iránt érdeklődők körében. A kiállítás június végéig látogatható az intézmény nyitvatartási idejében.

Verbai Lajos köszöntötte a jelenlévőket. „A fotóklub a barátja az intézménynek, mondta, és kit is hívjon meg a gyűjtemény, ha nem a barátokat, azaz a Kőbányai Fotóklubot?" A kiállítás egyben teremavatás is volt, hiszen első alkalommal rendezett az intézmény kizárólag Kőbányáról szóló fotókiállítást.

   Verbai Lajos felkérésére Győrffy László, a Kőrösi Kulturális Központ igazgatója (képünk) mondott megnyitó beszédet.

   „Őszintén mondom, izgulok, s fel kell tennem a kérdést, miért is vagyok én itt, egy fotókiállítás megnyitóján, hiszen nem vagyok fotós, nem vagyok tagja a klubnak. De sokat gondolkodtam, s megtiszteltetésnek tartom, hogy a megnyitóra felkértek. Az összekötő kapocs egy szó lehet, ez pedig a közösség. Kérdés, hogy milyen szerepe van ma a közösségeknek, s hogy ezek működése hogyan tud megvalósulni?

   Az, hogy itt nagyszerű fotósok vannak, és nagyszerű képeket készítenek, még nem közösség. Az viszont már mond valamit, hogy látunk egy évszámot: 1952, és e dátumtól működik ez a klub. Itt említem meg, hogy néhány éve a covid sok mindent lerombolt. Nem tudtak találkozni az emberek, sok közösség nem tudott működni. A covid után jött az energia válság, nem tudtunk fűteni, mert nem volt rá pénz. Mi elmondtuk ezt a közösségünknek, s megkérdeztük, vállalják-e, hogy kabátban üljenek végig előadásokat, eseményeket. Erre mondott igent – mások mellett – a fotóklub is.

   Igen, hogy felvettük a kabátot, a testünk melegsége meg volt, de hogyan álltunk a lelkünk melegségével? Azt mivel biztosítjuk? Nos, ehhez kell a művészet, a zene, a fotózás, és az a közösség, akik ezt megvalósítják.

   Hálás vagyok a fotóklubnak, hogy ezt az összetartást, együttélést folyamatosan biztosították, megvalósították a célkitűzéseiket. Gratulálok a kiállításhoz, hiszem, hogy még sokszor találkozunk itt, vagy a Kőrösiben." – zárta beszédét Győrffy.

   Megjegyzem, szép gesztus volt, hogy Győrffy megemlítette Dávid Tibor (a képen balra), a kúlturház egykori igazgatójának jelenlétét. Annyit tennék hozzá, hogy 20 évvel ezelőtt ő nyitotta meg az első bemutatkozó kőbányai fotókiállításomat.

   A köszöntő és megnyitó beszéd után a vizuális élményt a zenei élmény váltotta fel. Böröcz Katalin és Varga Bánk fuvolaművészek fuvola játéka egy magas színvonalú, vérprofi mini előadással járul hozzá a fotós tárlat teljessé tételéhez.

   Az előadás után megindult a beszélgetés, a fotósok egymás közt vagy éppen a vendégeikkel beszélték meg, és értékelték a bemutatott képeket.

   Stefkovics János képeit egy korábbi, Kasztovszky Zsolttal közös kiállításon már lencsevégre kaptam, s most arra is lehetőségem volt, hogy egy rövid interjút készítsek vele.

   – Szó esett arról, hogy milyen fotós sétákat szervezett a klub, s ebből fakad a kérdésem: hogyan készíti a fotókat? Sétál, aztán ami megragadja, már lövi is a témát, ahogy jön, vagy előre megkomponált célt követ?

   – Mind a kettő előfordul, de az a hangsúlyosabb, ha megyek akárhol, és meglátok egy témát, gyorsan tüzelek is. Kivéve egy esetet, mikor is Amerikából felkértek, hogy az Izraelita temetőben keressek meg egy adott sírt, készítsek arról fotót. Sajnos, nem találtam meg, de ha már ott voltam, és a gép is nálam volt, elég sok mindent megfotóztam. De őszintén megmondom, hogy sokat mászkálok, kóricálok, a koromnál fogva már megtehetem, s ha egy megfelelő témát látok, azt lekapom, s otthon válogatok. (a képen Stefkovics János az említett fotó előtt)

   – Sokan kényesek arra, hogy ne legyen retus, valamilyen fotoshopos beavatkozás. De azért, gondolom, vágni lehet hogy a kép a legjobban legyen szerkesztve. Nem?

   – Nemrég valaki megkérdezte tőlem, melyik áll közelebb a szívemhez, a filmes vagy digitális fotózás? Nekem mindegy. A témához szem kell, s nem számít a technika. Annak idején pancsoltunk a vegyszerekben, ma meg leülünk a monitor elé és nyomkodjuk a gombokat. Ez utóbbi valamivel egyszerűbben tűnik, de ismerni kell azokat az alkalmazásokat, amik kihozzák a kép igazi mondandóját.

   – Mikor, melyik napszakban vannak a sétái?

   – Én azt szeretem, ha délelőtt, arra alkalmas időpontban kimegyek, járom a várost vagy csak egy területet és akkor fényképezek. De olyan is van, hogy megtalálok egy jó témát, de nem úgy süt a nap, és akkor oda visszamegyek akár kétszer, háromszor is. Ha tehetem, szívesen fotózok embereket is, hiszen ők is jó témák.

      A kiállítás közönségének egy része

   Természetesen, nem maradhatott el, hogy a fotóklub vezetőjét is interjúvoltam. Szepesi Julianna (képünk) szívesen válaszolt a kérdéseimre.

   – Több kiállításon is részt vettem már, lett légyen az a Folyosó galéria a Kőrösiben, vagy ugyan ott a Takács István galériában rendezett egyéni vagy csoportos bemutatkozások. Mitől más a kiállítás itt, a Helytörténeti Gyűjteményben? Egyáltalán, hogy jött ez létre?

   – Már évek óta szorgalmazom, hogy legyen egy kimondottan kőbányai kiállítás, hiszen mi a Kőbányai Fotóklub vagyunk. Mióta én vagyok a klubvezető, és 17 éve klubtag is, nem tudok arról, hogy csak a Kőbányát feldolgozó képek szerepeljenek. Ezzel együtt nem zárom ki, hogy valaha volt kimondottan Kőbányáról szóló kiállítás. Meggyőződésem, hogy ennyivel tartozunk a kerületnek. És az ötletet, a témát el is fogadták. Az is igaz, hogy a megvalósulásban jelentős szerepe volt Verbai Lajosnak és Kasztovszky Zsoltnak; mindketten elhivatott lokálpatrióták.

   – Hogyan sikerült, pontosabban mennyi idő kellett, hogy a két, összenyitott termet megtöltsék a képek?

   – Mivel nekem a fejemben volt egy kőbányai tárlat, már évek óta gyűjtöttük a kerületet megmutató képeket. Igaz, kevesen voltak kőbányaiak, vagy ezzel a témával foglalkozók. Napjainkban már kicsivel bővült a „kínálat”. Aki nem kőbányai, annyiban hátrányban van, hogy nem ismeri a kerületet, így témát is nehezebben talál.

   – Volt olyan klubnap, amikor csak Kőbányával foglalkoztak?

   – Igen, több fotós sétát is szerveztünk a kerület különféle helyszínein. Ilyen volt például a régi sörfőzde, jelen voltunk a Kínai Újévi Fesztiválon, fotóztunk a Kincsem Parkban egy amerikaifoci-meccsen, és a BringArénában is. De szerveztünk olyat is, hogy mindenki szabadon választott: utcákat, épületeket, embereket kaptak lencsevégre. Az követelmény volt, hogy a saját szemünkkel fotózzunk minőségi képeket, és azok Kőbányáról szóljanak!

   – Mire a legbüszkébb erről az izgalmas, változatos Kőbányáról mesélő tárlatról?

   – Őszintén megvallom, arra, hogy a Kőbányai Helytörténeti Gyűjteményben ez az első fotókiállítás! Egy álmom vált valóra.

A kiállítók névsora

Debreczeni Zsombor, Deli András, Francsik Ildikó, Kasztovszky Zsolt, Katzer Dániel, Koppány György, Kőszegi Gábor, Mészáros Ferenc, Papp Ildikó, Stefkovics János, Szabó János (EFIAP/s, A-MAFOSZ/g), Szepesi Julianna (EFIAP, A-MAFOSZ/s), Zagróczky Andrea (A-MAFOSZ)

A cikkhez képgaléria tartozik – ITT

fotó: 10kerkult.hu/OGY