Színek és fények a plébánián

Két nagyszerű, művészi felfogásban, az alkotói technikában eltérő, ám egymással a szakralitás jelenléte okán lelki harmóniát felmutató képzőművész kiállítása tekinthető meg a Szent László Plébánián. Krausz Margit az akvarelljeivel, E. Szabó Margit a papírgrafikáival lepte meg az érdeklődőket.

   De miért is szólok a bevezetőben a szakralitásról, egyáltalán mit értünk e fogalom alatt? Összegezve a lexikonok, értelmezések sokaságát, talán elfogadható az „isteni, természetfeletti eredetű, a hitünkből való” meghatározás. Annál is inkább, mert a helyszín, a plébánia. Krausz Margit és E. Szabó Margit Tita egybehangzóan mondták, hogy igyekezetek olyan munkáikat kiválogatni, melyek szervesen kapcsolódnak a hitvilághoz.

   A különleges hangulatnak már nem egyszer voltam átélője, bár nem vagyok istenhívő, mégis minden esetben megcsapott egyfajta emelkedett hangulat. Sőt! E mellett részese lehettem annak az együttműködésnek is, ahogy a két művész létrehozta a kiállítást: a terem mely része adjon felületet a nagyméretű papírgrafikáknak és melyik a jóval kisebb méretű akvarelleknek. Mely alkotások kerüljenek a kiállító térbe invitáló falfelületre?

   Ígérem, nem írok szakmai méltatást a két alkotó munkásságáról, azt meghagyom a szakembereknek. Igyekszem a művészetüket mások szemével is láttatni, a rendezés élményét meghagyom magamnak, s ezt néhány képpel be is mutatom – a képgaléria IDE kattintva tekinthető meg.

   A két képzőművészt a Kőbányai Német Önkormányzat kérte fel a kiállítás létrehozására.

   „E. Szabó Margit (képünk) a Magyar Iparművészeti Főiskola szövött anyag, szőnyegszövő és gobelin szakán szerzett diplomát 1969-ben, majd a sikeres szőnyegtervező tevékenység évtizedei következtek. A körülmények változásai folytán az utóbbi évtizedekben papíralapú munkái kerültek munkássága fókuszába. Síkgrafikák, térgrafikák, hengergrafikák készítésével átlényegült alkotói módszere. Arany és bronz árnyalatú rajzai kontinuitást jeleznek; papírplasztikái, mintegy föld és ég közötti kapcsolatot teremtő jelekként állnak előttünk.” – írja Feledi Balázs a Pesti Vigadó rendkívül igényes kiállítású programmagazinja ajánlójában, 2018. szeptemberében.

   Általában a díjakat, elismeréseket az életrajz végén említik, nekem engedjék el, hogy előre hozom. Ferenczy Noémi-díj (1998), több alkalommal is Formatervezési Nívódíj, Országos Szőnyegpályázat I. és II. díj (1970), Magyar Textilbiennálé Díja (1994), Gödöllő város díja (1999), Kőbánya kiváló képzőművésze (2017), nem utolsó sorban Tata díszpolgára (2022).

   Az elismeréseket India, Marrokkó, Finnország, Spanyolország alkotó tanulmányútjai alapozták meg. Az elismerés alatt értsük azt is, hogy művei megtalálhatók a Parlamentben, Magyar Nagykövetségeken (Párizs, Bonn), magyar bankokban, az Operában. Nagyléptékű kiállításait (a már megszűnt) Budapest Galériában, a Pesti Vigadóban, melyet a Magyar Művészeti Akadémia székházaként is tisztelnek, nekem is volt szerencsém megtekinteni.

   Tita kiállításaira nem egyszer Budapestről, Győrtől kezdve Szegeden át Kiskőrösig kíváncsiak művészetének rajongói. „A jelentős érdeklődés azt mutatja, E. Szabó Margit kiállítása jeles szakmai esemény.” – mondta korábban Feledy Balázs.

   Krausz Margit  (képünk) kiállításait volt szerencsém több alkalommal is megnyitni. Ezen alkalmakkor a képei hatására bennem ébredő érzéseket, a színek, formák, a hol geometrikus, több síkot magába foglaló avagy éppen a szabadon ívelő megjelenítésekről beszéltem. Véleményemet azonban messze felülmúlja Hajdú László festőművész nagyon pontos, a jelen kiállításhoz is illő (az irodalomból átemelt) recenziója:

   „Az ecsetet tartó kéz gesztusa a rajzpapír tükrén, a bizonytalanban időz, ám a kép születése az alkotás folyamata végső soron fúgaszerűen szigorú szerkesztés eredménye. Az elhivatott művész alkot, de nem egyedül. …mögötte mindig áll valaki. Ezek a festmények a szó hagyományos értelmében szépek, ugyanakkor, mint minden igazán jelentős művészi alkotás többrétegűek, a múló idő érlelte rétegekkel többlet jelentésűek. Rendkívül személyes művészet ez, a festett kép. A képzelet iniciáléja mely bepillantást enged a teremtett, de egyben teremtő ember sorsába, amivel eggyé tudunk válni az egyetemes szakralitásban.”

   Krausz Margit 2002. óta tagja a Kőbányai Képző és Iparművészek Egyesületének. Számtalan egyéni és csoportos kiállítása bizonyítja elhivatottságát.    Gitta sokféle műfajt kipróbált, a szobrászkodástól a tűzzománcig, végül az akvarellnél kötött ki. A kiállított képek színvilága teljes összhangban van a megjelenésével, legyen szó a fülbevalójáról, a nyakláncáról vagy a kiegészítőkről.

   A családjában nem volt festőművész, ennek ellenére a festészetnél kötött ki. Ugyanakkor igaz, hogy nagyapja ügyeskezű asztalos volt, a nagymama varrónő, s amit csináltak, ahhoz kellett a fantázia is.

    „Nem tudom, hogy lettem festő, de kislányként már szerettem rajzolni, festeni. A gyerekkori képeim megvannak, de jobb nem beszélni róluk. Aztán változott valami, a József Attila Gimnázium rajztagozatára jártam, és szép lassan jött a többi, bezárva a főiskolával.

    Tanítani kezdtem, festőtáborokba, továbbképzésekre jártam, s igazából ezek hozták meg azt az alkotói ihletet, hogy ne csak kötelességből rajzoljak, fessek, hanem azért, mert jól esik alkotni. További inspiráció volt a Műegyetem R-klubjában 1990-ben rendezett első önálló kiállításom.” – mondta el magáról Krausz Margit egy korábbi kiállításmegnyitón.

   A kiállítás műsorvezetői tisztét Jógáné Szabados Henrietta nemzetiségi referens látta el, a vendégeket dr. Kovács Zoltán plébános köszöntötte, a kiállítást megnyitotta Weeber Tibor, Kőbánya alpolgármestere.

   Krausz Margit és E. Szabó Margit közös kiállítása megtekinthető július 31-ig, a hétvégi 10:00 órai misék után és a Plébánia hivatali idejében (egyeztetés: +36 1 260 2462 telefonszámon), 1102 Budapest, Szent László tér 25.

   A kiállítás megtekintése ingyenes.

fotó: 10kerkult.hu/OGY