AD-blacklist1

2023
máj.
02

A portréfestő Gerzson

Írta: Oszvald György

Gerzson 237Kiemelkedő érdeklődés mellett nyílt meg Gerzson Pál festőművész portré kiállítása a kőbányai Kőrösi Kulturális Központban található Takács István Galériában április 18-án. A vendégeket, érdeklődőket Gerzson Sarolta köszöntötte.

 

 

 

„A minket itt körülvevő portrékkal Gerzson az egyéniség és az egyediség festészeti lehetőségeit mutatja be.”

(Dr. Dergez-Rippl Dóra)

 

   Elsőként a művész megnyitón jelen lévő modelljeit üdvözölte Gerzson Sarolta, majd a Gerzson-tanítványokat, és Gerzson Pál kortársait, a Gerzson Pál Művészeti Alapítvány kuratóriumi tagjait, a Kőbányai Önkormányzat képviselőit, és köszöntötte a megjelent érdeklődőket is.

 

   Gerzson 098JKedves gesztus volt, hogy a nemrég születésnapjukat ünneplő és a megnyitón részt vevő vendégeket is köszöntötte Gerzson Sarolta (kép): Ágh István költő, Dubrovay László zeneszerző, a Nemzet Művésze.

   Megemlékezett továbbá több kiemelkedő, hosszabb-rövidebb ideje elhunyt művészről is és köszönetet mondott mindazoknak, akiknek része volt a kiállítás létrejöttében, köztük a portrék tulajdonosainak, az alapítvány támogatóinak, a fellépő művészeknek, a műszaki stábnak.

 

   A kiállítás zenével indult: Sós Eliza klariétművész, a Kroó György Zeneiskola művésztanára adta meg az alaphangulatot.

   Köszöntőt mondott dr. Pap Sándor a Budapest, X. kerületi Önkormányzat tanácsnoka és dr. Gerzson László a Gerzson Pál Művészeti Alapítvány elnöke.

 

   Gerzson 094BDr. Pap Sándor (kép) három okot sorolt föl, hogy miért is nehéz röviden összegezni Gerzson Pál művészetét.

   Elsőként statisztikai adatokat említett: Gerzson Pál több, mint 50 egyéni (és számtalan) csoportos kiállítást bír, 37 évet állt egyetemi katedrán, 11 köztéri alkotása van, a Magyar Művészeti Akadémia alapítója, a Magyar Képzőművészek és Iparművészek szövetségének, valamint a Magyar szépmíves Társaságnak az elnöke.

   A második és harmadik okot így foglalta össze: „Gerzson az az ember, aki több, mint egy fél évszázadon keresztül folyamatos kölcsönhatásban volt a környezetével” és „a legkevésbé sem utolsó ok a művészetének sokoldalúsága: a festés mellett a gobelin, a faintarzia, az üvegablak és a zománc is számára kedves és otthonos műfajok voltak.”

 

   Gerzson 000Gerzson Pál gazdag életművéből a portré emelkedik ki. Amikor a miértről kérdezték, így felelt:

 

   „Mit tartok nagyon fontos és emelkedett feladatnak? A portrét. Mégpedig azért, mert a portréban minden festői készségre szükség van, amit a festő tud. Tehát komponálni kell, bánni kell a formákkal, térrel, színekkel, mindennel, és van még egy szempont, hogy az a megfejthetetlen dolog, hogy hogy van az, hogy a világon akárhány milliárd ember van, de mindegyikből csak az az egy van. Még az ikertestvére se teljesen olyan (…) Ezt az ember érzi, látja, tudja, és a titkát sem akarja felfedni, mert evidens. Nincs titka. Amikor portrét festek, akkor ezt a bizonyos dolgot, hogy mindenkinek van egy karaktere, ezt okvetlenül fel kell sorakoztatni a követelmények közé. Annak a karakternek vissza kell szólni.”

 

   Az egyén csodáját visszaadni talán a legnagyobb művészeti feladat – mondta dr. Pap Sándor, majd köszöntőjét egy Pilinszky idézettel zárta.

 

   Dr. Gerzson László (Sarolta édesapja, Gerzson Pál legfiatalabb testvére) kiemelte, hogy „a közelmúlt hazai festészetében példátlan, hogy egy festőművész, akit újító, újat kereső művészként tartunk számon, élete egy szakaszában a tőle ismert művei mellett mintegy száz portrét is festett, többségében nem megrendelésre, hanem a festés örömére, kellemes együttlétek emlékekét.”

 

   Gerzson 102BGondolatait tovább fűzve elmondta, hogy a portrék művészi értékét nem ő hivatott elbírálni, ugyanakkor fontos, hogy a megkeresettek kivétel nélkül, örömmel bocsájtották rendelkezésükre az őket ábrázoló képeket.

   Jelzés értékűnek értelmezte, hogy a modellek szeretettel emlékeztek vissza a festés idején kialakult kedves hangulatot.

 

   Az alapítványi elnök (képünk) kijelentette, komoly eredménynek tartják, hogy a kiállítás nagyszerű körülmények között valósult meg.

   A továbbiakban arról tájékoztatta a megjelenteket, hogy szeptemberben Keszthelyen is megnyílik egy Gerzson Pál kiállítás, melynek központi témája a Balaton lesz.

 

   A kiállítást dr. Dergez-Rippl Dóra, a PTE adjunktusa, az MMA ösztöndíjas kutatója (képünk) nyitotta meg. Beszédében Gerzson Pál művészetét elemezte, mutatta be.

 

   Gerzson 119„Gerzson Pál életműve a magyar művészettörténet kiemelkedő jelensége, melynek kutatási lehetőségei nem merülnek ki helytörténeti és képzőművészeti elemzésekben. Az életművet komplex életszemlélettel, szaktudományokon átívelő művészi és pedagógiai nézőpontokkal, illetve filozófiai és lélektani ihletettségű alkotástani megfontolásokkal találkozunk” – kezdte Gerzson Pál munkásságának értékelését.

 

   Elmondta, hogy Gerzsont kolonista festőként jegyzik, aki egy sajátos színvilággal dolgozik, mely rendkívüli formavilággal rendelkezik. Megjegyezte, hogy a művészetében jelentkező formai elvonatkoztatással a nonfiguratív ábrázolás felé fordul, s az absztrakt ábrázolással szemben – mely nem tartja lényegesnek az anatómiai ismereteket – ő ezt a festőképzés alapvető elemének tekintette. „Gerzson vallotta, hogy a festőművészi ismeretek alapja az emberi test ábrázolásának tudományos, technikai ismerete” – emelte ki, majd a kiállított képekre hivatkozva mondta, hogy „Gerzson tudatosan óvakodott a szinte-ábrázolástól, a majdnem olyantól.”

 

   Hivatkozva Barcsay anatómiai elveire, megállapította, hogy Gerzson ezekből egy egész életművel vissaztükröződő alkotásmódszertani szabályrendszert szerkesztett, amelyben a látvány felől közelít a lehetséges motívumokhoz.

   Dr. Dergez-Rippl Dóra mintegy összefoglalásként mondta, hogy „a portrék nyújtotta esztétikai élvezet és a kulturális élmény mellett komoly elméleti kérdések is felmerülhetnek bennünk a képek dinamizmusa, a tekintetek, modell és portré ontológiai azonossága, a reprezentációs lehetőségek, vagy éppen az adott portré rejtőzködő, nem látható mondanivalójával kapcsolatban.”

   Az elhangzottak végén pedig elhangzott a „varázsszó”: a kiállítást megnyitom.

 

A kiállításmegnyitón közreműködtek:

 

Soós Eliza klarinétművész: Kovács Béla – Hommage a’ Kodály; Hommaga a’ Manuel Da Falla

Taraszova Krisztina zongoraművész: Kocsár Miklós – Hangportrék: Gerzson Pál; Farkas Ferenc; Ágh István; Gyurkovics Tibor.

Dros Enikő a LFZE ének szakos hallgatója (zongorán közreműködött: Harazdy Miklós zongoraművész, korrepetitor): Nikola Vapstarov versére: Balassa Sándor – Búcsú; Balassa Sándor – Ó akkor is…

 

GP zene

 

A kiállítás május 10-ig látogatható a Kőrösi Kulturális Központ nyitva tartási idejében.

 

Fotó: 10kerkult.hu/OGY

A cikkhez képgaléria tartozik – ITT


Gerzson Pál festőművész (Hird, 1931- Budapest, 2008)

   Az elmúlt évtizedek meghatározó és sokoldalú alkotója volt a Magyar Képzőművészeti Főiskolán 1953-ban végzett Gerzson Pál. A táblakép-festészet mellett a képzőművészet egyéb területein is jelentős munkákat készített, így gobelinterveket, faintarziát, zománcot, üvegablakot. De az ő terve alapján készült el a parlamentben álló, közel két méter magas, a Herendi Manufaktúra által készített váza is.

   Jelentős volt pedagógiai tevékenysége is. 1960-tól folyamatosan oktatott az Iparművészeti, majd a Képzőművészeti Főiskolán. Mestere volt számos ma alkotó kiváló képzőművészünknek.

   Szellemi-művészi örökségét a 2012-ben alapított és nevével fémjelzett Gerzson Pál Művészeti Alapítvány gondozza.

   A magyar piktúra történetében, és kultúrtörténeti szempontból is egyedülálló portrégyűjteményt tekinthetnek meg most az érdeklődők. Életének késődélutánján Gerzson Pál közel száz barátjának, kortárs művésztársának és családtagjainak vonásait örökítette meg az utókornak. Ez a szám nemcsak portréfestészeti szempontból kiemelkedő teljesítmény, hanem életművi beágyazottságát tekintve is különleges fordulat. Gerzson fiatalkori figurális alkotásait igen hamar felváltotta az absztraháló formaszerkesztés iránti vágy. Művészetének esszenciális karaktere lett a geometriai absztrakció, amely sajátos színharmóniákkal és árnyéktechnikákkal kiegészülve egyedivé és azonnal felismerhetővé tette műveit. A nonfigurális formajáték Gerzson számára a legnagyobb művészi kaland volt, ebből alkotva született meg a Gerzson-stílus. Későbbi életszakaszában visszatért a figurális ábrázoláshoz, és kedélyes beszélgetések, irodalmi találkozások, filozófiai mélységű gondolatok során örömmel adta át magát a portréfestésnek.