A kokeshi lelke
Japán kokeshi fababa készítő workshopot tartottak a Kőrösi Kulturális Központban március 8-án délelőtt; az igények miatt két turnusban. A résztvevők megismerkedtek ennek a kedves népművészeti tárgynak a történetével, festésével, s nem utolsó sorban a foglalkozást vezető Tóth-Vásárhelyi Réka életének néhány részletével is.
Keller Diána, a Kőrösi munkatársa úgy egy héttel a rendezvény előtt ímélben érdeklődött, hogy tudok-e menni a kokeshi fababa foglalkozásra. Gondolom, izgult egy kicsit; mint később kiderült, nemigen volt rá oka. Azt viszont nem tudhatta, nem mondtam neki, hogy én mennyire izgulok. Ugyanis, ez az első olyan alkalom, amikor a japán kultúra egy kicsiny szeletével élőben találkozom.
Egykori népzenészként belekóstoltam a magyar folklórba, így a díszítőművészetbe is: Hollókőn kipróbáltam a szövést, a fafaragást, pingáltam Mezőkövesden… Az elmúlt 2-3 évben az ukránok tárgykészítő hagyományaival, a húsvéti tojásfestéssel, a motánka baba készítésével ismerkedtem, rácsodálkoztam a görögök és szerbek kulináris csodáira, legutóbb a kínai holdújév beharangozóján (sajnos, a Tavaszünnep Fesztivál az akkor már világszerte szárnyra kapott koronavírus hírei miatt elmaradt), majd a kínainyelv-oktatás bevezetésének sajtótájékoztatóján volt lehetőségem egy-két ezeréves távol-keleti hagyománnyal megismerkedni.
…Mondom mindezeket azért, hogy megfelelően tudjam indokolni a várakozásomat: mit látok, mit tapasztalok majd a fababa festési foglakozáson? Így hát visszaírtam Diának, hogy biztosan ott leszek, s rögzítem, amit lehet.
Éppen akkor érkeztem, amikor már mindenki ült, maga elé vonta a kis bábokat, a festékes kellékeket, és hallgatták Tóth-Vásárhelyi Réka kokeshi készítő iparművész (képünk) bevezető, a festésre felkészítő szavait. Elmondta, először meg kell rajzolni az elképzelt arc, ruházat kontúrjait, s csak utána ajánlatos festeni. A haj belső felületének festésére egy trükköt mutatott, nevezetesen, hogy egy ceruzát kell beleszúrni egy, a fejtetőn lévő kis furatba, s így biztosan lehet tartani a hajat.
A rajzolási szakaszban beszélt a színekről, a mintákról, így mindenki eldönthette, hogyan is néz majd ki a babája. Kiemelte, hogy a ruházat megrajzolásakor, majd a festéskor ügyeljenek a háromszög alakú fehér gallérra, mert „ez az alsó ruha része, és ez hagyományosan látszik a babán is.” Természetesen, az inspirációhoz temérdek fotó állt rendelkezésre.
Arról is szó esett, hogy a lakkozást mivel és hogyan ajánlatos a készre festett babánál elvégezni, hogy olyan szép, fénylő legyen, mint a mintáként hozott darabok.
Érdekesség, hogy a hagyományos kokeshi babák mindegyikét lányként tartják számon, de nem tilos fiút sem festeni. Réka ezzel kapcsolatba azt mondta, hogy ha fiút fest valaki, akkor rajzoljon fület is – „ugyanis, a fültől lesz férfias a baba” – és ehhez igazítsák a hajat. Azt is elárulta, hogy a babák sajátos báját azzal is lehet fokozni, ha orrot, szájat szinte alig rajzolunk, ugyanakkor a szemek nagyok.
Réka, többek érdeklődésére, elmondta azt is, hogy az első könyvét, amit 2009-ben adtak ki, akkor írta, amikor az idősebb lánya született. „GYES-en voltam, nagyon tétlen éreztem magam, és soha nem szerettem a semmittevést, így írtam neki egy mesekönyvet A csodálatos fababa meséje címmel. Érdekes, hogy először az illusztrációkat rajzoltam meg, magát a mesét csak utána találtam ki.” – idézte fel a könyv születését.
Már a foglalkozás vége felé, de szakított néhány perecet, s elmondott néhány gondolatot magáról. Főleg arra voltam kíváncsi, hogyan lehet szert tenni a kokeshi babák készítésének ismeretére?
− Mi motiválja a magyar iparművészt, hogy ebbe az irányba váltson?
− Hosszú történet ez, mert a főiskola elvégzzése után Japánban jártam egyetemre rajztanári diplomával a zsebemben, miután elnyertem a Monbushō ösztöndíjat a Kobe Egyetemen. Az egyetemen sok mindent kipróbáltam, ott találkoztam a kokeshi babákkal is, és gyűjtöttem is őket. Majd itthon, 2009-ben, miután megírtam a lányomnak a mesekönyvet, néhány babát meg is festettem. Sikerük lett, Magyarországon nemigen ismerték, így elkezdtem festeni a babákat. Ez 2011-ben volt, s látja, benne ragadtam. Ma már ez az életem.
− Valójában mit tanult Japánban?
− Először a Bauhausszal foglalkoztam, de ez nem nagyon érdekelt. Rajztanárként inkább a művészeti nevelés téma izgatott. Ezért mindenféle órára bementem, különböző művészeti iskolákat, alternatív oktatási területeket is kerestem és tanultam szitázni, ismerkedtem az ikebanával, s ha már rajzról beszéltem, ismerkedtem tusfestészettel is, meg a betűírással is. Később egy szobrászművész professzorom is volt, igazából az ő hatására kezdtem el fával foglalkozni
− A babafestő oktatáson kívül dolgozik-e például kiállításokra, vannak-e különleges megrendelései?
− Igen, ezek a kisméretű babák a workshop kellékei. Nagyobb és egyedi babákat is festek, a tokiói Magyar Nagykövetség rendel tőlem ajándékozási célra, és jelenleg Japánba készítek javarészt nagyobb méretű babákat. Tudni kell, hogy magyar babákkal is foglalkozom, festettem kalocsai, és már palóc babát is; a nagymama Nógrádsipeken lakik… (No, itt kibújt belőlem a népzenész, s már mondtam is, hogy milyen csodás dallamokat, de elsősorban meséket sikerült Csizmadia Pista bácsi, a Népművészet mestere – 1977 – repertoárjából felgyűjteni.)
A kokeshi babákat az 1600–1867-es korszakban, a kidzsi-ja fafaragók alkották meg Japán északi részén, akik eredetileg háztartási edények készítésével és értékesítésével tartották fenn magukat.
A babák gyermekjátékokként is funkcionáltak, emellett pedig spirituális jelentőséggel bírtak, az egészséges gyermekáldást vagy a jó termés eljövetelét segítették, illetve a babona szerint jó benyomást tesz az istenekre, ha egy gyermek kokeshi-vel játszik a házban – olvasható az interneten.
Érdekesség, hogy a hagyományos kokeshi-k mindegyikét lányként tartják számon, de nem tilos fiút sem festeni. Réka ezzel kapcsolatba azt mondta, hogy ha fiút fest valaki, akkor rajzoljon fület is – „ugyanis, a fültől lesz férfias a baba” – és ehhez igazítsák a hajat.
A kokeshi babák készítője, Tóth-Vásárhelyi Réka ugyan nem mondta ki, de a szórólapján leírt utolsó mondataiban, úgy vélem, ars poeticáját fogalmazta meg.
„A fa lelket ad a kokeshinek, míg a kokeshi új életet ad a fának és így jóval túlmutat egy >>fababa<< fogalmán. A kokeshi a formák játéka, végtelen variációs lehetőségével, egyszerű mértani formából néhány ecsetvonással bármi megszemélyesíthető.”
S hogy miért éppen március 8-án, nőnapon rendezték a workshopot? Hát, ezért: Japánban, a hagyományosan minden évben március 3-án megrendezett Hina Matsuri (Baba Fesztivál, avagy Lányok Napja) ünnep tiszteletére.
Cikkünkhöz képgaléria tartozik – ITT
fotó: 10kerkult.hu/OGY