AD-blacklist1

2017
nov.
27

A kézfogás ereje

Írta: Oszvald György

manninger dij 184leadKiállítással egybekötött gyermekrajz-verseny eredményhirdetését rendezte meg a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár (FSZEK) Kőbányai könyvtára november 17-én. A pályázatot a Manninger Miklós Táncművészeti Alapítvánnyal közösen hirdették meg, közreműködött a Törekvés táncegyüttes Suttyó gyerekcsoportja.

 

 

Nem először fordul elő, hogy a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Kőbányai könyvtára falai között megjelenik a folklór.A „tiszta forrásból” merítő látványos táncos program hol egy adott esemény kísérője, hol maga az esemény képviseli az autentikus paraszti világot, hagyományainak tárgyi megjelenését. A kiemelt program minden esetben kiállítás.

   Az elmúlt években a korábbi, csak grafikai kiállításokat rendező Artotéka kínálatát színesítették, bővítették, megtartva ugyanakkor a könyvtárhoz, a könyvekhez való kötődést. Jelen esetben éppen azt kívánjuk bemutatni, hogyan jön létre egy minden szempontból egyedi kiállítás. Ha úgy tetszik, mit eredményezhet akár egy virtuális kézfogás is.

    manninger dij 56

 

   Manninger Miklós a kőbányai Törekvés táncegyüttes koreográfusa volt, 2014-ben hunyt el, nevét immár a Manninger Miklós Táncművészeti Alapítvány viseli. A könyvtár kiállítása Manninger Miklós munkásságát több tablón mutatja be, gazdagon illusztrálva fotókkal, írásokkal. Szellemiségét pedig a táncról szóló gyerekrajzok adják vissza.

 

   manninger dij 631bA könyvtárral a kapcsolat Földényi Krisztina (a képen jobbról) könyvtáros személyén keresztül válik élővé. Tevékenyégét az alapítvány Emléklappal ismerte el, melyet Manninger Zsuzsanna, az alapítvány elnöke a rajzpályázat eredményhirdetése után adott át neki.

   manninger dij 467A Kőbányai Önkormányzat kitüntetési rendszerében állított emléket Manninger Miklós néptánc-pedagógus koreográfusnak. A Manninger Miklós Kulturális Díjat 2016-ban, az alapítás évében, Földényi Krisztina, a Kőbányai könyvtár könyvtárosa, 2017-ben Szigeti Mónika (bal oldali kép), a Kőrösi Kulturális Központ művelődésszervezője kapta.

 

 

   Ez a díj az, ami hatására Manninger Zsuzsa elhatározta, hogy mindenki, aki ezt a díjat megkapja, egy, az alapítvánnyal közös produkcióval rukkol elő, amely visszautal a neves koreográfus sokat idézett szellemiségére. Megjegyezzük, az idei díjazott, Szigeti Mónika már dolgozik az alapítvánnyal közös jövő évi projekten.

 

   No, de lássuk, hogyan zajlott le a kiállítás megnyitója! Kaposi Ildikó könyvtárvezető egy rövid köszöntő után Manninger Zsuzsanna alapítványi elnöknek adta át a szót, s arra kérte, mutassa be a Fogjuk meg egymás kezét című gyermekrajz kiállítást.

 

    manninger dij 464– Hát, izgultunk nagyon, de a 230 beérkezett rajz minden várakozásunkat felülmúlta. Ez egyértelmű siker, amit nem csak az bizonyít, hogy ilyen sokan vagyunk most itt, de az, hogy a tervezettől több díjat adunk át. Eredetileg a három életkori kategóriában terveztünk I-III. helyezettet értékelni, de támogatónknak köszönhetően ezen felül tíz különdíjat is átadunk – mondta örömmel Manninger Zsuzsa (képünk).

 

   Szólt a kiállítás és a rajzpályázat létrejöttéről is. Édesapja, Manninger Miklós a kőbányai Törekvés táncegyüttes koreográfusa, vezetője volt több mint 50 évig, de emellett a német nemzetiségi tánckultúrát, a hagyományok őrzését és bemutatását is szívén viselte.

 

   A kiállítás címe egyik kedvenc, próbát kezdő kiszólásából ered. Mindig azt mondta, hogy álljunk körbe és „fogjuk meg egymás kezét.” Ez a mondat lényegében lefedi a neves koreográfus szellemiségét; az alapítvány működése is erre a mottóra épül. A pályázat kiírásával pedig ugyancsak a közösségteremtés erejét, az egymásért való felelősséget kívánták láttatni. Manninger Zsuzsa és Földényi Krisztina összedugták a fejüket, kitalálták a rajpályázatot, melyet nem volt nehéz beilleszteni sem a könyvtár kiállítási koncepciójába, sem Manninger Miklós szellemi örökségébe. Erre már a cím is utal: Fogjuk meg egymás kezét.

  A zsűrizést Sinkó Veronika képzőművész, gyermekkönyv-illusztrátor, Szigeti Mónika művelődésszervező és Takács István, a Kőrösi Kulturális Központ művészeti munkatársa végezték.

   

manninger dij 219

 

   A szellemi örökség másik, anyagi valósággá nemesedett megnyilvánulását a Törekvés táncegyüttes Suttyó gyerekcsoportja – vezetőjük Ottakinger Eszter – jelentette. Rövid műsorukban kalocsai táncokat mutattak be. Igényes megjelenés, szépen fonott hajak, stilizált, de a vidék viseletét hűen tükröző jelmezek mellett magas szintű, magabiztos táncolás jellemezte a gyerekek előadását. Különösen azt emelnénk ki, hogy az első rész fergeteges frisscsárdása után a kalocsai mars pattogós, lényegesen lassúbb tempójú táncára nehézség nélkül álltak át, a tánc végig összhangban állt a zenével.

 

  Szerkesztőségünk élt a lehetőséggel, rövid interjúra kérte Zsuzsát és Esztert. Úgy adódott, hogy Zsuzsát volt könnyebb kiszakítani a gratulálók gyűrűjéből.

   manninger dij 79Mennyi idő telt el édesapja halála és az alapítvány létrehozásának ötlete között?

   – Szinte azonnal eldöntöttem az alapítást. Már az első pillanatban, minden fájdalom és megrendülés ellenére is, felvetődött, hogy nem szabad egy percre sem nélkülözni élete gazdag örökségét; a koreográfiákat, táncokat, fotókat és minden más emléket. Azt gondoltam, hogy a benne meglévő közösségformáló erőt mindenképpen tovább kell vinni.

  – Hogyan kezdték el a munkát? Az emlékek, gyűjtését, őrzését?

  – Az első rendezvényünk a Törekvés táncegyüttes, a Soroksári Német Nemzetiségi Táncegyüttes és a solymári tánccsoportok (idősek és iskolások csoportjai) részvételével egy emlékműsor volt, ezt az első évben szerveztük meg. Másodjára már kiírtuk a Fogjuk meg egymás kezét! című, négy részesre tervezett fesztiválsorozatot. Az azonos címet viselő rajzpályázat pedig a harmadik projektünk.

   – Gondoltak-e arra, hogy az ország bármely szegletében, ahol valamely együttes táncolta, táncolja édesapja koreográfiáját, azokat begyűjtsék, s egyszer majd egy videós kiadványban közreadják?

   – Igen, de azzal is számoltunk, hogy ezeket rendkívül nehéz lenne összeszedni, hiszen hány és hány táncos lehet, akik az évek során abbahagyták a táncot, megszűntek csoportok, vagy bármi más körülmény miatt levették a repertoárjukról az együttesek? De igyekszünk nem meghátrálni!

   – Hogyan élte meg, hogy édesapja irányítása alatt táncolt? Nehezebb volt-e fegyelmezettnek lenni, mintha idegen koreográfus a főnök? Illetve, a másuk oldal: kivételezett-e önnel valaha is az édesapja a próbákon?

  – Gyerekkoromtól fogva örökmozgó voltam, elkerülhetetlen volt a tánc. Emlékszem, óvodásként a lábára álltam, ő fogta a kezem, s úgy lötyögtünk a tánc ritmusára. Valójában középiskolás koromban kezdtem el igaziból táncolni. Talán másnak furcsa, amit mondok, de nemcsak apaként néztem fel rá, de táncosként is a példaképem volt. A lógásról szó sem lehetet, annak ellenére, hogy a három lánytestvérből csak én lettem néptáncos. A két nővérem érdeklődése más irányú volt. A Törekvésben a többiek is így voltak ezzel valahogy: második apjukként szerették őt és mindig a közös munka volt az elsődleges. Biztosan nem véletlen, hogy sokuknak már a gyerekeik táncolnak nálunk!

 

   Éppen befejeztük a beszélgetést, és kapóra jött, hogy Eszter is akkor fejezte be a gyerekek előadás utáni eligazítását.

   manninger dij 461Nehéz a gyerekekkel bánni? Hogyan kehet őket motiválni?

   – Alapvetően fontos a játékosság. Megpróbálok az ő szintjükön gondolkodni, szinte a bőrükbe bújni, hogy meg legyen az összhang. Ez teljesen igaz az óvodásoknál, de ahogy nagyobbacskák lesznek, egy kicsit csökken a játék aránya, de még egy korosztállyal feljebb sem marad el, pedig ők már komoly koreográfiákat táncolnak. Az idősebbeket már maga a tánc motiválja. Mindez azt szolgálja, hogy legyen egy alaphangulat, hogy mindenki ráhangolódjon a közös munkára.

  – Maradjunk még egy kicsit az ovisoknál. Egyformán sikerül mindig az alaphang megteremtése? Nem tudom, jól gondolom-e, a kis gyerekeknél gyorsan elvész az érdeklődés, könnyen kizökkennek egy adott helyzetből…

   – Igen, vannak néha mélypontok, s ezeket a gyerek nagyon kifejezően tudja jelezni. Ilyenkor – mindig a konkrét helyzettől függően – egy humoros megjegyzés vagy egy erősebb, szokatlan reakció, a személyes példa mindig visszahozza a gyereket a közösségbe.

   – Mikor, hogyan kezdett táncolni? Kérdezem ezt azért, hogy mennyire maradtak meg a gyerekkori élmények; jók vagy kevésbé jók?

    – Hát, el kell szomorítsam. Nem gyerekként kezdtem táncolni, 17 vagy 18 éves lehettem, amikor a néptáncosok közé kerültem, így nincsennek gyerekkori élményeim. De, még majdnem felnőttként is, először a Törekvés utánpótlás csoportjába kerültem, s onnan lépkedtem aztán felfelé. És az is igaz, hogy most kimondottam élvezem a gyerekekkel való foglalkozást. Talán éppen az én élményim hiánya miatt tudok velük gyorsan egy hullámhosszra kerülni.

  – Kicsit nehezet kérdezek. Van-e olyan gyermeknéptánc irodalom, olyan  koreográfiai gyűjtemény, amit csak „levesz a polcról”, s már csak a betanítás marad, vagy önnek kell minden tánc ot koreografálni?

   – Nem tudok ilyen könyvtárról, de arról igen, hogy sok könyv tartalmaz olyan fejezeteket, melyekben tájegységenként meg lehet találni azokat a táncleírásokat, tánctípusokat, melyeket egy adott korosztálynál alkalmazni lehet. A magam részéről szívesen kezdek ugrós típusú táncokkal, mert ebben kiélhetik a mozgásigényüket. Ugrálhatnak, szaladgálhatnak, lásd például egyik másik gyerekjátékot (fogócskák, ügyességi és erőjátékok, eszközös ügyességi játékok és társaik). Imádják például a kötélkígyós játékot. Ahogy idősebbek lesznek, magabiztossá válnak, lehet megismerkedi a csárdással, itt is először a lassú, majd a gyors változatokkal.

   – Van-e alsó életkori határa az egyes tánctípusoknak? Táncolhat-e pl. egy 8-10 éves gyerek kalotaszegi legényest?

    – Erről többen másfélét gondolunk, de az mindenkinél alap, hogy a nehéz, komoly erőkifejtést igénylő tánchoz megfelelő kondíció is kell. Ha például egy kiugróan tehetséges kissrácnak jó fizikai adottságai vannak, miért ne táncolhatna legényest. De azt is fontos tudni, hogy más a helyzet akkor is, ha egy Jobbágytelken született és ott a kultúrába belenőtt 10-12 éves kisfiú, kislány táncolja a tájegység táncát, mint ha ugyanezt budapesti gyerekek próbálják megtenni.

  

manninger dij 667

 

   Nos, attól nem kellett félni senkinek sem, hogy a Suttyók netán valami nem odavalóval rukkolnak elő. De erről már szóltunk fentebb.

 

A rajzverseny különdíjasai

 

Kiemelt különdíj: Bácsborsódi Őszi Napfény Integrált Szociális Intézmény Festékpaca szakkör

Óvodás korosztály: Balogh Tünde, Simon Anna

Alsós korosztály: Forgács Alexandra, Szabó Gyöngyvér, Pálinkás Adelina, Szakáli Kata közös munkája; Varga Natasa.

Felsős korosztály: Kovács Márta Réka; Narancsik Sára; Piller Fanni és Demsa Alexandra; Mester Dóra.

Facebook különdíj (242 like): Kovács Edit Gréta

 

A rajzverseny díjazottjai:

 

Óvodás korosztály: 1. Daliánisz Zoé, 2. Bognár Orsolya, 3. Magyar Gréta.

Alsós korosztály: 1. Ruzsenszky Kata, Szilágyi Anna, Tusák Alíz, Boldizsár Vivien, Bereczki Katinka közös munkája, 2. Kovács Edit Gréta, 3. Varga Dorottya.

Felsős korosztály: 1. Balogh Tímea, 2. Sánta Dóra és Bokodí Zoé, 3. Szakolczai Fruzsina

 

Cikkünkhöz képgaléria tartozik – ITT

Fotó: 10kerkult.hu/OGY

 

Állj mellénk, támogasd szerkesztőségünket, hogy fejlődni tudjunk! Részleteklrt katt a képre!

tamogato tabla 400px