Identitás-őrzés és az egyformasági trend

A Kőrösi galéria adott otthont a német származású kőbányai művészek Öt nemzet lovagja címet viselő kiállításának. A megnyitót június 16-án tartották, amelyen Feledy Balázs művészettörténész méltatta a kiállítókat, s műveiket.

A Kőbányai Német Önkormányzat évről évre megrendezi a Kőbányán élő német származású képzőművészek kiállítását. Ezen alkalmak hol tematikusak voltak, hol egy-egy időszak művészeti összegzése jellemezte őket.

  Az idén – csatlakozva a Szent László-emlékév eseményeihez – Szent László király volt a központi téma. A képen balról: Barabás Rita, Eperjesi Nóra festőművész, E. Szabó Margit Ferenczy-díjas textilművész, Krausz Margit festőművészIllész, Kőhegyi Gyula grafikusművész, Illésy Zoltánné Naszádos Ilona tűzzománc művész, Weninger Varga Ilona ikonfestő művész, Danka Zoltán festő állították ki alkotásaikat. Meghívott vendé volt a győri festőművész Ferenczy Tamás.

   A jelentős érdeklődés mellett zajló megnyitón Inguszné dr. Barabás Rita, a német önkormányzat elnöke köszöntötte vendégeket, a meghívottakat, a kiállítása védnökeit (az állami védnök Kovács Róbert volt, az egyházi Sárai Szabó Kelemen OSB, a győri Szent Mór bencés perjelség perjele) majd Weeber Tibor, Kőbánya alpolgármestere mondott köszöntőt.

    Beszédébebn azt emelte ki és köszönte is meg egyben, hogy a német önkormányzat, igaz nem mindig azonos helyszínen, de azonosan magas színvonalon mutatja be művészeti tevékenységét és öregbíti ezzel Kőbánya jó hírét is. – A megnyitó iránti látható érdeklődés azt jelzi számomra, hogy ezekre a kiállításokra, az általuk nyújtott élményre szükség van – fogalmazott Weeber Tibor.

   Az egyházi védnökség okán Sárai Szabó Kelemen perjel (képünk) üdvözölte a résztvevőket. Megtisztelőnek tartotta a felérést és a meghívást, s elmondta, külön öröm számára, hogy a lovagkirály trónra lépésének 940., szentté avatásának 825. évforduló alkalmából történik mindez.

   – Visszaemlékezni a múltra, egy letűnt korra lehet puszta nosztalgia, de lehet egyfajta menekülés is. De lehet a régen minden és mindenki jobb volt kesergés. De nem hiszem, hogy ennek az emlékévnek ez lenne a célja. Szent Lászlóra emlékezni, a lovagkirály alakját felidézni inkább egy figyelemfelkeltés akar lenni. Felhívja a figyelmünket arra, hogy őseinkhez hasonlóan, nekünk sem szabad kevesebbel beérni. Szent László király nagysága, törekvései, tettei erőt adhatnak nekünk – indokolta, miért is örömteli az emlékezés.

   A szakmai méltatásra, az alkotók bemutatására Feledy Balázs művészettörténészt kérte fel Barabás Rita. Annál is inkább, mert Feledy jó ismerője a kőbányai művészeti életnek, hosszú évek óta visszatérő laudátora a különféle kiállításoknak.

   Első mondataival Feledy Balázs (képünk) – hivatkozva más, általa ismert nemzetiségi önkormányzatok művészeti tevékenységére – a kőbányai alkotókat igyekezett elhelyezni a kortárs irányzatok színes palettáján. Alapvetőnek tartotta, hogy a nemzetiségi megnyilvánulások legfőbb jellemzője az identitásuk (önazonosságuk) kifejezése, megmutatása. Akkor is, ha már magyarként, de a gyökereket őrizve teszik ezt.

   És még egy dolgot kiemelt Feledy Balázs. Nevezetesen, hogy a kortárs művészetben, a nemzetek tárgykultúrájában, életmódjában jól láthatóan zajlik egy uniformizálódási folyamat egész Európában. – Ugyanazokat az autókat vesszük Angliában, mint Magyarországon, ugyanúgy öltözködünk. Mégis, mi az, ami fontos abban, hogy őrizhessük nemzetiségi öntudatunkat? Természetesen, az elsődleges a nyelv, de mivel nem nyelvész, hanem művészetekkel foglalkozó ember vagyok, úgy fogalmaznék, ilyen fontosságú a művészeti nyelvezet is. Vajon az egységesülő Európában, talán a világban is, ugyanúgy egységesül-e a művészeti nyelv is, mint az a kulturális és civilizációs közeg, amiről az imént szóltam? – tette fel a kérdést.

   A válasz szinte borítékolható volt: igen. Ugyanakkor vannak kivételek, a kérdéskör messze vezet. Feledy feltette a másik kérdést is, nevezetesen, hogy „ezen a kiállításon is jól megfigyelhető, elemezhető az a dilemma, hogy az egyetemes művészet és a nemzetek művészete feloldódik-e egymásban vagy a nemzetek valamilyen módon meg tudják-e őrizni saját karakterüket?”

    Nos, itt már nem egyértelmű a válasz, s éppen ezekre világított rá Feledy Balázs a kiállító művészek méltatásával. Kiemelte még: „kézzelfogható igény van arra, hogy amikor az identitásomat őrzöm, ne csak a vallásomat őrizzem, de valamilyen módon ennek a művészetemben is legyen jele.”

   – Bár csak néhány kiállító van jelen és nagyon széles a technikák köre, mégis felfedezhető bennük a hagyományos német alaposság, precizitás, az erős szakmai alapok, s erre a legjobb példák sorakoznak itt: a tűzzománc, az ikonfestés, az akvarell, a grafikák, a rajz, és a legújabb számítógépes grafika – utalt arra, hol is rejtőzködik az önazonosság.

   A kiállításon vendégként két képpel szerepelt a lengyel önkormányzat volt elnöke, Danka Zoltán.

  A Kőbánya Férfikar, vezényel dr. Barabás Rita

   A kiállítás megnyitón közreműködött a Kőbánya Férfikar, vezényelt Barabás Rita. Szólót énekeltek Ertl Ferenc és Belényesi Tibor, zongorán kísért Anker Antal professzor emeritus. A kórus szereplése messze több volt, mint a prózák közé szorított zenei aláfestés. Műsorválasztása, fegyelmezett előadásmódja szerves része volt a kiállításnak. Elhangzott két Szent László himnusz, egy XII. századi gregorián ének és egy XVI. századi mű, mely hangzásvilágában az igric-dalokat idézte.

Cikkünkhöz képgaléria tartozik – ITT

Fotó: 10kerkult.hu/OGY